Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
437 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 438 A belsösomogyi egyházmegyében 1624 óta szolgált lelkészeknek névsora abc rendben. (Folytatás.) Tüzetesen a lelkészi pályára készülvén 1845-ben a kálmáncsai gyülekezetben nyert alkalmazást Kacsóh Lajos 3 ott a halhatatlan Szegedi Kis István katedrájában hirdette Istennek igéjét 1859-ig, amikor meghivatott a kishajóim egyházba. Mint lelkipásztor páli erélyt és bölcsességet egyesítve Péter hevével, tanításaiban kortársainál fölülmulhatatlan volt. Ha megzendült beszédes ajka, szava mint a sebesen zuggó szélnek zendülése, ült a lelkekre, vagy mint az enyhítő szellő, mely megcsókolgatja a fáradtak és szenvedők homlokát. 1848 ban egykm. aljegyzővé választatott s a hazánkra örökre nevezetes történeti évben az ő remek tollából került ki a belsősomogyi szent társaságnak az első független felelős magyar minisztériumhoz, ma már kevesektől tudott, még kevesebbektől ismert bizalmi felirata ; 1855-ben pedig egyházm. főjegyzővé és 1859-ben esperessé választatott. Esperessége kezdete tehát az abszolutizmusnak azon szomorú idejére esik, midőn a pátensnek erőszakolásával önkormányzati jogunkat végenyészet fenyegeté. De a bátor kormányos mindig a küzdők első sorában állott s megmentette egyházmegyénk becsületét, amennyiben, bár hajlam mutatkozott rá, egy egyházunk se lett pátenses. Közgyűléseink alkalmával, mint elnök, a sokszor ingerült, zajos vitákban, türelmes kitartással vezette a tanácskozásokat, elbánása kivált lelkésztársai iránt, mindig elnéző s kiméletes volt. 1861-ben egyházkerületi al-, 1873-ban pedig főjegyzőül választá a közbizalom s mint ilyennek, minden emberi beszédnél maradandóbb emléket emelnek, mély tudománnyal, törvényismerettel, szabatos irállyal megszerkesztett évkönyveink. így küzdötte fel magát az idegenből jött férfiú, protekció és nepotizmus segélye nélkül, pusztán önerejével, azon díszes polcra, melyre tudtunkkal a belsösomogyi egyházmegyéből, ő előtte egy lelkész sem emelkedett még. Isten kegyelméből tette, amit tett, maga által lett, amivé lett. A közjó iránt való buzgalmában, egy világot lett volna képes — mint Atlas vállaira venni. Hitfelei, barátai családi örömét, gyászát melegen tolmácsolá s a feléje fordult bizalmat vissza nem utasítá soha. Volt eset, midőn alig volt ideje ruhát cserélni is, ő igy szóllott mint Jézus : „Elmegyek.“ Elment s végezett becsületesen, visszajött megdicsérve és áldva. A társas életben valami gyönyör volt őt hallgatni, midőn e különben zárkózott és rideg embernek vidám kedélye megnyilatkozott. Öreg és ifjú egyiránt felderült tanuságos és nyájas körében. Szikrázó élcei, találó adomái vidám kedvcsapongással frissiték fel szórakozó társait anélkül azonban, hogy az illem korlátáit átlépte volna. „A fecske'sebesen csap el a föld felett, de szárnyai soha sem érik a ronda port.“ Ámde a szakadatlan szellemi foglalkozás, éjjeli virrasztás, görnyedve irás, terhes utazások aláásták egészségét, idült májbetegsége emésztőleg támadta meg s levette lábairól. Végórái közelgetését érezvén, lehivatott magához s beteg ágyában magához ölelve igy szólott hozzám : „Istennek áldott embere, közelgőt az utolsó óra, végezze el majd — arra kérem — koporsóm mellett a szertartási gyakorlatot, mutasson tetteimre, de ne dicsérjen !“ Mit is tettem volna mást, rámutattam tetteire, azok sokkal hangosabban megdicsérték, mint az én gyenge szavaim/ .... Meghalt 1877 január 10-én. Ave mi care praeceptor! 173. Kalmár István idősb. Szolgált Kiskovácsiban 1805 — 1807, Zádorban 1809 —1814, Visonta 1814—1836. 174 Kalmár István ifj. előbbinek fia, 1836-ban Csurgón ekszmittáltatott s ugyanott Il-d lelkész és professzor lett, de csakhamar Jászkisérbe ment lelkésznek. 175. Kálmán János, baranyai fi, tanulását végezte Debrecenben. 1842 — 1844 Nagybajomban káplánkodott, ahonnan protekció folytán Csurgóra rendeltetett I ső lelkészül és tanárul. Ö azonban kellő hivatottság és megfelelő képzettség nélkül jutott e diszes állásra s az akkori jeles tanférfiak, Kacsóh Lajos, Vargha János és Matolcsy József mellett, az ő talmi képessége csak hamar devalválódott, elannyira, hogy tanítványai, kik az említett klaszszikus műveltségű tanerőktől nyertük előképzettségünket megütközve vettük észre, hogy a mi új professzorunk a klasszika litteratura elemi ismereteiben is szánalmasan járatlan,' görögül olvasni alig tud, a mathesisben nagyon is gyenge. És a mily kirívóan alantjáró volt Kálmán J. tanári tehetsége, ép oly bántó volt durva modora. Tanítványait rhetorokat, logikusokat, rendre botozta és botoztatta, egy VII. oszt. növendék B. J. a botozás elől kiugrott a teremből s másnap szuronyos börtönőr kísérte a sedes elé s nyilvánosan megbotoztatott s megbecstelenítetett az intézetnek egyik legképzettebb tagja. Igazi terrorizmus. Ismerem a gimnázium százados múltját, részint saját tapasztalataim, részint tanulmányaim alapján, de ily sötét napjai nem valának. Természetesen a visszahatás el nem maradhatott: az intézet egykori jóhirneve alászállt, a növendékek száma megcsappant s hozzá még K. J. teljesen elhanyagolta tisztét, megnősült, lovakat szerzett, a tanórákat elkocsikázta s a konzisztórium aztán a közvélemény nyomása alatt, őt időközben a kicsiny magyarladi ekklézsiába dislocalta. Ladról 1852-ben Ötvöskónyiba változott s itt szolgált 1866-ig, amikor több pajkos tettei s papi emberhez nem illő garázdálkodásai miatt K. S. hirlapilag keményen aposztrofálta, az egyhm. közgyűlésen pedig ez ügyben vizsgálat lett elrendelve, de K. J. a védekezés és vizsgálat elől kitért, a papságról lemondván. 176. Kaposi Grábor, homokszentgyörgyi rektóriáról rendeltetett 1784 ben Bürüsre, ott szolgált 1790-ig, amikor Balhásra változott, innét 1793-ba Dombóra költözött, egy év múlva pedig M.-Ladra ment s ott is halt meg. 177. Kaposi János, Pata 1765—1770, Kisfalud 1770—1785, Őrei 1786—1787. f 178. Karai Mihály, Bécz — ? Zs.-Kisfalud 1700— 1705, Hedrahely 1705—1712, Zádor 1712—1716, Hedrahely 1716—1724, Csokonya 1724—1726, Merenye 1726 — 1729, Hedrahely 1730—1741. 179. Kardos Zsigmond. Mint Csokonai tanító jó magaviseletéért, mind a szenior Vásárhelyi Sámuel dicsé
