Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-28 / 26. szám

421 DUN ANT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 422 netet mondok a bfüredi egyháznak és éltetem Gr. Jan­­kovics László főispán urat! Délután 4 órakor Tihanyba ment püspök úr és kísérete. Csodálatos szép látvány volt, amint az aszófői fordulónál 25 banderista tisztel­gett püspök ur előtt és festői menetben vágtatott fel a tihanyi hegyoldalon. Érdekes az, hogy e diszkiséret minden tagja,— a vezetőt Rozsnyai Zsigmondot kivéve — mind róna. kath, ifjak voltak. A lelkészlakra megér­kezve, Vörös Pál üdvözölte püspök urat, mit püspök úr megköszönve, hangsúlyozta, hogy nem akarta a ti­hanyi kis gyülekezete^ sem látatlanul, vigasztalás nél­kül hagyni. Hosszabb beszédben fejtette ki az egyház helyzetét és célját. Kérte, hogy fontos misszójukat tel­jesítsék ! Forduljanak, mint a megrettent tanítványok a Krisztushoz: „Uram tarts meg, mert elveszünk!“ és ad nekik is menekülést. A szeretet és békesség hassa át szivüket és virágoztassák tovább ezt a kis egyházat, amely már 350 év óta lobogtatja itt a felvilágosodás és szeretet fáklyáját. Azután Isten áldását kérte a lel­készre, elöljárókra és az összes hívekre. Kedves látvány volt, s a lelkészlak udvarán összegyűlt nép áhítattal szemlélte, midőn itt Halbik Ciprián tihunyi apát és Bors Mihály szántódi kormányzó is szívesen üdvözöl­ték püspök urat, ki viszont tisztelgő látogatást tett a monostorokban. Majd az egyház- és iskola szigorú meg­vizsgálása után a jeles iskoláért köszönetét mondva lelkésznek, szeretetre és békességre intve a lelkészt és híveket, Isten áldását kérte reájuk. (Folyt, köv.) Dem jen Márton. Gyűlési tudósítás. A komáromi ev. ref. egyházmegyei tanítói egye­sület junius 10-én tartotta évi rendes gyűlését Komá­romban Veress Ede esperes és Takács Sándor ekeli tanító elnökök elnöklete alatt; — mely alkalommal egyszersmind megjubilálták két köztiszteletben álló kar­társuknak : Osváld János nagymegyeri és Pápai Ala­dár somorjai kántor-tanítónak 40 éves tanítói működését. Éneklés és nagytiszteletü Veress Ede esperes űr magas szárnyalásu imája után Takács Sándor elnök a gyűlést megnyitván, tanító társai nevében üdvözölte a két jubilánst, majd rövid életrajzi adatok mellett meleg szavakban emlékezett meg a hosszú és fáradságos élet­pályáról, melyet méltóbban nem lehet betölteni, mint azt Pápai Aladár és Osvald János betöltik. Szerencsekivánatai után átnyújtja az ünnepeitek­nek disz-oklevelüket, mint a tanítói egyesületnek na­gyon is szerény, de annál becsesebb és legmelegebb el­ismerésének jeleit. Utána nagytiszteletü Veress Ede esperes úr az egyházmegye nevében nyilvánította elismerését a két köztisztelet- és szeretetben megőszült kartársunk mű­ködéséről. Majd méltóságos Antal Gábor püspök úr állította őket követendő példákul az ifjabb nemzedék elé. Konkoly Béla, az egyesület tiszteletbeli elnöke az ő nemes lelkesedésével fejezte ki nagyrabecsülését az ünnepeltek iránt, A tanfelügyelőség nevében, miután a kir. tanfel­ügyelő fontos iskolai ügyek miatt nem volt Komáromban, a tanfelügyelőségi tollnok fejezte ki szerencsekivánatait. Kovács Alajos a vágvidéki, Zsemlye Péter a mátyusvidéki, Tuba Károly a csallóközi egyesületek nevében üdvözölték a két jubilánst, utóbbi kartárs hatásos alkalmi költeményét szavalván el. Végül Fekecs Sándor nagymegyeri lelkész úr egy­háza két kurátorával megjelenvén, a nagymegyeri egy­háztagok hálájának és elismerésének adott meleg sza­vakban kifejezést s járult hozzá Osváld János kátor­­tanítójuk ünnepeltetéséhez. Ekkor érkezett a nagyméltóságu vallás és köz­­oktatásügyi miniszter úr üdvözlő távirata is. Ekként mintegy szűk családi hörben ünnepelte a komáromi ev. ref. egyházmegyzi tanítók egyesülete két köztiszteletben álló tagjának 40 éves lelkiismeretes és áldásos működését. Következett a napirend : Elnöki évi jelentését a gyűlés tagjai lelkes kö­szönettel vették tudomásul. Pénztárnok előterjesztette számadásait s az ezen évben segélyezésre ajánlottak neveit. Kovács Alajos ismertette a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter 1896-ban 60.764. sz. a. kelt rendeletét és tantervét a gazdasági ism. iskolákra vonatkozólag s javaslatot terjesztett elő arra nézve, miként lehetne egyesíteni a jelenleg fennálló ism. iskolát a gazdasági ism. iskolával. — Javaslatát egyhangúlag elfogadták. (E javaslatot lapunk más helyén — hozzászólás céljá­ból — közöljük). Beke Gyula „A földrajztanítás rajzoltató módszer­rel“ cimü munkáját olvasta fel, Az idő előrehaladott­sága miatt azonban csakis az elméleti részt hallottuk meg, a szemléltetés a jövő gyűlésre maradt. Különböző előterjesztések és éneklés után az el­nök a gyűlést berekesztette. Az egyesület tagjai azután a fehér asztalnál gyűl­tek össze, ahol — talán megjegyezni is felesleges — toasztokban nem volt hiány. Segédlelkész társaim figyelmébe. „Mi, a barsi egyházmegye kötelékében álló segéd­lelkészek a következő kérvényt terjesztettük egyház­megyénk utján az egyházker. közgyűlés elé : Méltóságos és Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlés ! Nagyon bölcsen méltóztatik tudni, hogy nekünk segéd­lelkészeknek, javadalmazás tekintetében milyen szánandó helyzetünk van. Ezt és a főt. egyházkerület irántunk ér­zett jóakaratát bizonyítja az 1899. évi egyházker. közgyű­lési jkv 8. sz. határozata, amely fizetésünket 200 koro­nára emelte fel. De ugyanerre vall a főt. egyházkerületnek az 1900. évi őszi közgyűlés jegyzőkönyvében 55. p. 5. alpontjában kifejezett nézete, mely szerint „ez maga után vonja az e pályára lépőknek a gyakorlati műkő-

Next

/
Thumbnails
Contents