Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-21 / 25. szám

401 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 402 Téged keres a mi lelkünk- Te hozzád vágyik a mi szivünk Istenünk! Jelenjél meg közöttünk Szent­­lelked erejével, mert a mi gyarló erőnk csak úgy nyer sikert, ha Te támogatod Szentielked erejével. Amen. Örülök, hogy e szent házban és ez egész községben az áldott békének kifejezését látom, Örülök, hogy akkép szólhatok : „Tudom a te hitedet, szerelmedet, a szen­teknek tett szolgálataidat, türelmedet; minden utóbbia­kat is, melyek nagyobbak az elsőbbeknél.“ Valóban, ha arra gondolok, hogy 3 kis, lélekben csekély, va­gyonban is már nagyon aláhanyatlott gyülekezet állott össze itt Isten szeretetétől vezetve, hogy újra előidéz­zék ennek az egyesült egyháznak virágzását — ha egy­előre nem is olyat, amilyen volt a múltban, — az én szivem Örömmel telik el. Hogy ezek az egyházak nem lettek árvákká, csak a jó Isten különös kegyelmének köszönhetjük. Azért igy sóhajthatok fel: Oh dicsérjétek az Urat minden ő hí­vei ; mert csak egy szempillantásig tart az ő haragja, de mindörökké tart az ő jóakarata.“ Ki lehet ezt mu­tatni a ti egyházatok történetéből is. A csopaki egyház hajdan önálló volt, s hogy mily tekintélyes volt, igazolja az, hogy 1663-ban Tolnai István esperes volt csopaki lelkész, az, akinek édes atyja I. Rákóczi Györgynek volt udvari papja Sáros- Patakon. Népesség számban a paloznaki még sokkal erősebb volt. Virágzott is az egyház, az iskolák. Boldogok, szerencsések voltak ez ekklézsiák mind­addig, mig fel nem kelt a sötétségnek szelleme, hogy elnyomja Magyarországon a felvilágosodást, a lelkiis­mereti szabadságát és az alkotmányt. 1749 az az év, amikor e gyülekezetekben a szabad vallás gyakor­lata végleg betiltatott, legkésőbb, legnehezebben Csopa­kon, mert ott a lakosok nemesek voltak. Az akkori nemes családok közül egy nehány ma is megmaradt, kik büszkék lehetnek arra, hogy az ő elejök ápolták itt a reformációt. De a hol nem lehetett belekötni a hívekbe, belekötöttek a lelkészekbe. Csopakon az utolsó lelkészt csak azért fogták el és vitték Zalaegerszegre láncokba, mert azt mondta a plébánosnak: „Ha az úr plébános, én meg prédikátor vagyok. Ha az úr ne­mes ember, én is nemes ember vagyok !“ Gondoljátok meg, mily idők voltak azok, mikor ily megjegyzésért valakit lelkiismereti szabadságának gyakorlásától meg­fosztottak ! ? És ettől fogva mind a 3 gyülekezet árva lett. Azon összeírásban, mely az én kezemen van, mint püspökén, a hívek panaszkodnak azért, hogy nincsen lelkészök, nem hallgathatják az Isten igéjét; de ezen úgy segítettek, hogy Füredre, Alsó- és Felső-ÖrBre el­jártak istenitiszteletre. Nagyobb panaszuk az, hogy gyermekeiket senki nem nevelheti; mert aki azokat nevelhetné, maga sem tud semmit; de rá nem is lehet bízni a gyermekeket. így volt e gyülekezet 50 éven keresztül. De a mint II. József kiadta rendeletét, a vallásszabadságnak hamu alatt levő tüze lángra lob­bant és igyekeztek a hívők az istenitiszteletnek rend­jét újra visszaállítani. És igy eljutunk oda, hogy a ti egyházatok felvirágozására, annak haladására segítségül jönnek a más felekezetek tagjai is, mint annak buzgó pártfogói és jóltevői. Nem látjátok-e ebből, hogy csak egy pillantásig tart az Istennek haragja; de mind örökké tart az ő jóakaratja. De erre közelebb is látunk példákat. Gondolja­tok vissza ezelőtt 20— 30 évre. Micsoda általános, mi­csoda elrettentő csapás jött hazánknak éppen ezen vi­dékére — amely a maga jólétét a bortermelésben találta. Megrettenve, tétlenül állott az egész ország ebben a veszedelemben. Más vidéken egész néprajok vándorol­tak ki, mert nem találtak itt mindennapi kenyeret. — Hát titeket nem fenyegetett ez a veszedelem ? Jóléte­teket, családi léteteket, nem szállította-e le a népesség számát, nem semmisítette-e meg a szaporodásnak min­den feltételeit ? Igen, titeket is fenyegetett e nagy csapás, de az Isten haragja csak egy pillanatig tart, az ő jóakarata pedig örökké. Oh látjátok-e hogy Isten ezt talán abból a célból cselekedte, hogy titeket szellemi, erkölcsi te­kintetben magasabb polcra emeljen annál, mint amilyen színvonalon álltottak a ti atyáitok; hogy magasabb polcra emeljen annál, mint amilyen színvonalon állot­tak a ti atyáitok; hogy a magasabb, értékesebb munka által jólétetek magasabbra emelkedjék, mint volt előbb. Az a munka, amellyel ti a szőlőt feljavítottátok tízszer annyi értéket képvisel, mint amellyel a ti atyáitok e földet megvevék. Isten adott nektek arra erőt, hogy e munkát előállítsátok. Különösen Isten által és Isten küldötteként hatott itt a magas kormány és sok má­sok, kik ennyire felségítették az egyházat mint erkölcsi testületet. Nem méltó-e tehát, hogy dicsőítsük a meny­­nyei Atyát ? Mert csak egy pillantásig tart az ő ha­ragja, de mindörökké tart az ő jótékonysága. De mivel dicsőítitek ti az Istent? Azzal, hogy lelkesedéssel éneklitek itt e templom­ban : lm bejöttünk nagy örömmel Felséges Isten a Te szentidnek gyülekezetibe. Őrömmel hallgatjátok az igét, ragaszkodtok a tiszta evangyéliomi hithez, gyer­mekeiteket istenfélelmében neveltetitek, azoknak szi­vében is igyekeztek jó példával felébreszteni a vallás­hoz való ragaszkodást, egyház iránti hűséget, áldozat­­készséget. Midőn itt az udvaron e szentegyház előtt megál­­lottunk és széttekintettünk, örömmel telt el szivem a tekintetből, hogy ime itt mindenek ékesen és szép rend­del történnek. A lelkészlak megújítása, a templom rendbe­hozása nemcsak ti nektek, hanem ezen vidéknek — hol az ország müveit közönsége és még külföldiek is meg­fordulnak — sőt diosekedése ez magyarországi ref. egy­házunknak. Mert ritka, hogy gyülekezet ily szép rend­ben, ily csinosan, ily minden Ízlésnek és követelmény­nek megfelelően rendezze dolgait. Dicsérlek tehát benneteket és elismeréssel adózom azért is, hogy azt a nagy közmunkát, mely a lelkészi szőlő megmunkálásával jár, magatokra vállaltátok és híven teljesítitek. És mégis van valami panaszom ti ellenetek és ezt 25*

Next

/
Thumbnails
Contents