Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-06-14 / 24. szám

391 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 392 A konvent a kérdés intézésével továbbra is a bi­zottságot bízza meg. Váró Ferenc a tanügyi bizottság által végzett dolgokról referál. Előterjesztései alapján a konvent szor­galmazza az adattár és alapítványi törzskönyv hiányzó adatainak beküldését. Tudomásul veszi a játékdélutá­nok ügyéről szóló előterjesztést. A nyugdíjtörvény revízióját illetőleg a dunántúli és dunamelléki egyházkerületek véleménye beérkezett. A konvent kéri a vallás- és közoktatásügyi minisztert, hogy e törvény revíziójánál az egyetemes protestáns egyház véleményét vegye tekintetbe. Az állami terve­zetet módosító indítványok közül legfontosabb az, mely szerint a nyugdíjintézet keretébe az akadémiai rendes tanárok s a középiskolák ének- és zenetanárai is bele­­illesztessenek. A tanári fizetési fokozatok ügyében mind az öt kerület a fokozatok eltörlése mellett nyilatkozott, en­nek alapján a bizottság javasolja, hogy a konvent hívja fel a fenntartó testületeket arra, hogy a fokozatok el­törlésével a tanári fizetéseket korpótlékok alapján sza­bályozza. Gróf Tisza István a javaslat érdemét elfogadja, legfeljebb azt látja kivánatosnak, hogy a fizetési tör­vényjavaslat törvényerőre emelkedése után intézkedje­nek a fenntartó testületek. Az állam tanerői fizetését oly mértékben emeli, hogy ezzel mi lépést nem tart­hatunk. Vagy lemondunk arról, hogy tanerőink az ál­lamiakkal egyenlő díjazást nyerjenek, vagy államsegélyt kell kérnünk. Az elsőről szó nem lehet, annyira össze­forrt a protestáns tanügy az egyházunk létérdekével s a díjazásban való hátramaradás tanügyünk színvona­lának rohamos siilyedésével járna. Marad a második, az állami segélykérés. Ez sürgősen megvalósítandó fel­adat. Az állam tisztviselői fizetésének rendezésével óriási terhet vesz nyakába, mely félő, hogy megbillenti az állam vagyoni mérlegét s akkor az állam lehetőleg el fog odázni magától mingen újabb olyan feladat-teljesí­tést, mely újabb teherrel járna. Megtoldja a bizottság indítványát azzal, hogy a kormányhoz indokolt felter­jesztésében, a képviselőházhoz pedig kérvényt intézve, hívják fel ezek figyelmét ennek a kérdésnek a fontos­ságára. Bernáth Elemér a néptanítók fizetésének rendezé­sét sürgeti. Antal Gábor hasonló értelmű indítványa után Sass Béla felolvassa a gömöri egyházmegye felterjesz­tését a felekezeti tanítók fizetésének állami kiegészítése tárgyában. Gróf Degenfeld József hozzájárul gr. Tisza István indítványához, annál is inkább, mert saját kerületében annak idején neki az volt a véleménye, hogy a feleke­zeti tanárok fizetése az államiakéval egyenlő arányban állapíttassák meg. A bizottság határozati javaslata azon ban rlfcr most felakarja hívni a fenntartó testületeket a fizetési fokozatok eltörlésére. Ez, mielőtt a mi tör­vényeink készen lennének s az állami fizetés-rendezés­ről szóló törvényjavaslat megszavaztatnék, idő előtti volna. Készséggel hozzájárul a határozati javaslathoz, de úgy hogy a fenntartó testületek a javaslatok törvény­erőre emelkedése után hivassanak fel intézkedésre. Váró Ferenc szerint a zsinati intézkedés megvá­lására nincsen szükség. Minden egyházkerület párhuza­mosan tegye meg az intézkedéseket, hogy a fizetési tör­vény elkészülése után az új viszonyokhoz képest azon­nal intézkedhessél*. György Endre kifejti, hogy előkészítő intézkedé­sekre szükség van. Gróf Tisza István javaslatára ki­váló súlyt fektet. Az alternativa ma az, hogy egyrészről nagy állami segélyezés igénybevételével intézeteink auto­nómiája fenyegetve lenne. A protestáns áldozatkészség forrásai pedig másrészről kimerültek, módot kell találni arra, hogy ezek a dolgok önkormányzati jogaink sé­relme nélkül megadhatók legyenek. Úgy Magyaror­szágra, mint egyházunkra nézve önkormányzati jogaink feladásában rejlő főveszedelem nem abból állana, hogy az állam befolyása nevekednék, hanem abban, hogy mig egyes gazdagabb felekezetek iskolákat tartanának fenn, a mi iskoláink állami kézbe kerülnének. Dóezi Imre szerint nagyobbmérvü államsegély el­fogadásában nincsen veszedelem. A közoktatásügyi kor­mány megtalálhatja az utat arra, hogy önkormányza­tunk sérelme nélkül segélyezze iskoláinkat. Az állam­segélyes iskolák eszközei, anyagi és szellemi erői gya­rapodást mutatnak. A konvent elfogadja a tanügyi bizottság javaslatát a gróf Tisza István által beadott indítvány hozzátol­­dásával. Ezután az egyházi törvények megvitatására került a sor. Az egyházkerületek mind beküldötték vélemé­nyeiket. A dunamelléki és a tiszáninneni egyházkerü­let általánosságban elfogadják a tervezetet, mig a du­nántúli egyházkerület jórészt a most érvényben levő törvény intézkedéseit akarja fenntartani. A tiszántúli és erdélyi egyházkerületek általánosságban szintén el­fogadják a javaslatot. Részletekben mindannyian meg­teszik kifogásaikat és észrevételeiket. Zsigmond Sándor előadó javasolja a következő határozati javaslat elfoga­dását. A konvent a véleményeket általánosságban is­mertető jelentést tudomásul veszi. Miután azonban a vélemények oly időben érkeztek be, hogy ezek alapján a tárgyalás alapját képező munka elkészíthető nem volt, megbízza az elnököt, gróf Dégenfeld Józsefet, Darányi Ignácot, Hegedűs Sándort, az öt előadót, hogy a véle­mények alapján a tervezetet dolgozzák át, a munkájuk erddményét terjesszék az októberben tartandó konvent elé. Hegedűs Sándor pártolja a bizottság indítványát. A közvélemény most kezd megnyilatkozni, a hivatott körök most kezdenek a kérdéssel foglalkozni; ily kö­rülmények között a zsinat megtartása lehetetlen. In­dítványozza a zsinat elhalasztását. Fejes István kéri a konventet, hogy a zsinatot ne halassza el. Darányi Ignác szerint a törvény nem követeli, hogy a zsinat föltétlenül tiz évenként tartassák, csak azt mondja, hogy az rendszeridt tiz évenként tartandó, ez a célszerűség szempontjából megengedi a változta­tás lehetőségét. A célszerűség most az elhalasztás mel­lett szól. Pártolja az előadói javaslatot és Hegedűs Sándor kiegészítését, ez utóbbit olyan módosítással, hogy a zsinat 1904. évben feltétlenül egybehívandó. Gróf Degenfeld József hozzájárul az előadói javas­lathoz s a Darányi által pótolt Hegedűs féle javaslathoz. Nagy Dezső a kellő előkészítés szükségét hangoz­tatja, a zsinat munkájától nagyobb eredmény a mostani viszonyok közt nem várható, ezért ő is az elhalasztás mellett nyilatkozik. Antal Gábor is azt mondja, hogy a törvény meg­engedi, az egyház érdeke pedig megkívánja a zsinat elhalasztását, azért elfogadja az előadói javaslatot. A konvent az előadói javaslatot elfogadja, úgy­szintén Hegedűs Sándornak a zsinatot 1904-re elha­lasztó indítványát is. Ezután a konvent folytatólagosan a tanügyi bi­zottság jelentését tárgyalja, melyet Váró Ferenc ter­jeszt be. Ennek során elvben kimondják a hazai ki­adású tankönyvek gimnáziumi használatát. Tudomásul veszik az egyes iskolák államsegélyezésére vonatkozó előterjesztéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents