Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-06-14 / 24. szám
385 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP, 386 ügyeinek intézése körül komoly előrelátást tanúsítsanak ; nekogy vagyoni romlás legyen, melyért felelősek. A szép orgonahangok hatása alatt megemlékezett az egyháznak azon áldott emlékű kér. nő jóltevőjéről, ki ezt építtette és más tekintélyes alapítványt is bizott az egyház elöljáróinak kezére, amit az Isten és emberek előtt számadással tartoznak kezelni az egyház javára. S azután az Isten lelki-testi áldását kérte a gyülekezetre. Majd megvizsgálta az iskolát s nagyobb szorgalomra és rendre intette a növendékeket; megvizsgálta az egyházat, örömét fejezte ki a szép és célszerű lelkészlak építése felett és lelkűkre kötötte az alapítványok lelkiismeretes gyümölcsöztetést s szivélyes búcsút vett a gyülekezettől. Innen dr. Óvári Ferenc orsz. képviselő úr meghívására püspök úr és környezete a kies B.-Almádi fürdőhelyre rándult ki, hol a pompás községházánál a község elöljárósága és az almádi fürdő részvénytársaság nevében Mihalecz biró üdvözölte püspök urat és kíséretét, ki szivélyes válaszban mondott köszönetét. Majd az egész társaság sétát tett az almádi fürdő „Erzsébet-utján“ a szebbnél-szebb villák között, látogatással tisztelte meg Becsák Jererc urat és családját, kik magyaros bensőségteljes vendéglátásukkal egy feledhetetlen kedves félórát szereztek az egész társaságnak. Ezután a Balaton partján megnéztük a mólót, a hajóállomást, a gyönyörűen parkírozott sétányt, a fördőházat, a Petőfi szobrát, a pozsonyi kiállításról hozott rendkívül Ízléses várótermet, a Kneip vizgyógyintézetet, a Zsákféle vendéglőt, s a virágillattól telt levegőben, az alkony szelíd pírjától övezve, a részvénytársaság gyönyörű sétányán bevonultunk a Hattyú vendéglőbe, hol kocsikra ülve kimentünk az Ováry telepre, Ováry Kálmán úr vendégszerető házához. Itt egy redkivül kedves és örömteljes meglepetésben részesült püspök úr, nevezetesen a jótékonyságáról ismert képviselő Úváry Ferenc úr 200 koronát adott az Almádin építendő ev. ref. templom alapjára az erről szóló takarékpénztári könyvet mutatta be Gózon Gyula lelkész. Isten áldja meg a jókedvű adakozót. Fokozta az általános lelkesedést és örvendezést az ízletes és gazdag vacsora, melyben részesültünk. Ezen feledhetetlen estélyen résztvettek : dr. Óváry Ferenc, Ováry Kálmán, Antal Gábor püspök, Németh István, Mórocza Kálmán, Segesdy Miklós esperes, dr. Segesdy Ferenc, Gózon Gyula, Csonka Ferenc és Demjén Márton. Május 5-én kedden reggel 8 órakor indult püspök úr Almádiból A.-Örsre, az a.-örsi határon Szentmiklóssy Gyula főbiró s Hertelendy Ferenc orsz. képviselő s a községi képviselőtestület üdvözölték püspök urat és hozzá csatlakozva, elöl csinos diszkisérettel, harangzúgások és a lakosság lelkes éljenei között bevonúltak a bástyával körülvett templom-udvarra, hol már az esős reggel dacára F.-Örs, A.-Örs, Lovas község lakói és az ev. ref. egyházak presbitériumai várták a főpásztort. Itt Szűcs József lelkész hosszabb üdvözlő beszédet intézett püspök úrhoz, melyben hatályosan leírja a küzdelmet, melyet az egyház a szegénységgel megvívott és vív most is, mert meg akar állani. Azután igy szólt: Még a földiekért küzdő hadseregnek is jól esik látni vezérét ; annyival inkább oly hadseregnek, amely Isten országáért van hivatva küzdeni. — Méltóságos Püspök Úr! Követve Idvezítőnk parancsát: elmenvén tanítsatok minden népeket .* erőt, fáradságot nem kímélve, nem sajnálva, nyugalmát feláldozva, szivének legszentebb munkáját hozta ide, hogy működjék egyházunk előhaladásán ; éppen azért szives hálával üdvözöljük és legyen tőlünk viszont ajándék, hogy mi értjük, tudjuk ezt méltányolni. Áldott aki jött az Urnák nevében. Isten éltesse Méltóságodat! Püspök úr is hosszabban válaszolt. Meglepetve és meghatva állok e helyen és hallgatom meg lelkész úr beszédét, melyet hozzám intézett. Meglepetve vagyok, mert ez az egyház ezelőtt csak pár évvel is beteg volt s most, midőn itt szét nézek, akkor igazolva látom Krisztus Urunk ama mondását: „Keressétek először az Istennek országát és azután minden egyebek megadatnak nektek.“ íme ma dicsekedéssel állhatunk meg és mutathatunk rá, mit képes ez egyház hitbuzgóságból, de mások jóakaratából is alkotni és tenni. — Azért tehát, midőn itt két egyháznak híveit hivtam össze, hiszem és tudom, hogy az én f.-örsi hitrokonaim és híveim megbocsátják azt nekem, hogy ide jöttünk össze, hiszen órájuk nézve is öröm lehet ez. Az Isten, ki mindnyájunk sorsát intézi, adja továbbra is az ő szent áldását és kegyelmét ezekre a gyülekezetekre, hogy mehessenek előre nyereségről nyereségre azon az utón, melyen elindultak. Mert hiszen azt látjuk, hogyha valaki a haladásban megáll, az mások által fölülmulatik; de akiben meg van az igyekezet, aki igazán tusakodik, az diadalmaskodik. Ez az egyház a jó útra indult Isten segítségével. Amit Istennel kezdett, az Istennel tovább folytathassa és bevégezhesse. Hogy ez igy történjék, tisztelendő úr ezzel a nyájjal, mely ragaszkodik hozzá, haladjon hatályosan előre és kövessen el mindent s az Isten szent áldásával koronázza munkáját. Azután templomba mentünk s a XC. zsoltár éneklése után lelkész buzgó imát mondott s ezután püspök úr intézte elragadó püspöki beszédét a három gyülekezet tagjaihoz. A tálentumokról szóló példázatból indult ki s azt mondta, hogy Isten tinektek, e két gyülekezetnek is kiosztotta a talentumokat akkor, mikor ezek hívei a reformált hitet felvették; akkor, mikor a nemzet nyelvéhez és alkotmányának szentségéhez ragaszkodtak s akkor, mikor a lelkiismeret szabadságának védelmét reátok bízta. íme most számonkéri a főgazda az édes magyar haza, hogy a nemzeti, hazai közügynek mennyiben vagyunk hasznára, mennyiben gyümölcsöztetjük azon tálentumokat, melyeket Isten őseinknek adott stb. Mind a két község már 1535—40 közt bevette a reformált tanokat s virágzók voltak ezek a 17. század elejéig, sőt a 17. századon túl is. Igaz, hogy sok dulásoknak és kisértéseknek voltak kitéve, különösen itt, hol a törökök jártak és kiélték, elpusztították, amit találtak. Az a.-örsi gyülekezetről meg van 24*
