Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-31 / 22. szám

359

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

360

tömeg fölött való elvesztett hatalmukat. Visszafogják nyerni, ha a szellemi élet törvényeihez alkalmazkodnak. Ha újraéledésre van szükség, ismerniök kell ennek a psychologiáját. A törvény működése itt épp oly biztosra vehető, mint akár az elektromosságé. Ma már nem kell sötétben tapogatóznunk, hogy a lelkeket megnyerhessük. A tapasztalat bőven ad utbaigazatást. Mi a valódi értelme azon tételnek, hogy a szellemi megújhodás mindig buzgó imádkozás után jő létre ? A lélek dynamikája jut kifejezésre a tételben. Más szavakkal kifejezve azt jelenti ez, hogy néhány jól fegyelmezett szellem organismusa a gyakorlat által megtisztult, kifejlesztetett a magasabb erők úgy fölhalmozódtak benne, hogy végre működésbe jöhetve embertársaikra ellenállbatlanul hatnak. Ebben áll a lélek evolúciójának s a szellemi erély közlésének tudománya. Az emberek gyakran beszélnek rz egyházi obscurantismusáról. Talán nem is alaptalanul. De ha az egyház megfogja érteni a saját szaktudományát: az emberek épp oly bizonyosan vallásosak lesznek, amiként emberek.

Mindazok, a kik feltudják mutatni a helyesen való élés örömét saját tapasztalataikkal kell hogy megerősítsék a vallás igazságait. Vallást kell arról tenniök, hogy nincs ahhoz hasonlítható zene, mint a lélek békegégének harmóniája. Kicsoda tagadhatja a kárhozatot, midőn maga körül oly embereket láthat, akik a magasabb életre képesítő tehetségeket elvesztették ? Kicsoda tagadhatja a mennyeknek országát, midőn láthat embereket, akik már itt alant benne élnek ? Oh szegény emberi nemzet! Lásd magadat a tékozló fiúban, ki messze idegenben járt és a sertések eledelével töltözött! De visszatért az atyai hajlékba. A honvágy úrrá lett fölötte. Megelégelte a nemtelen, hozzá illetlen táplálékot — s vágyott hallani atyjának hangját. Érzületének újjászületése megkezdődött. Ez a legmagasztosbb valami, amit csak Krisztus óta ismer a világ.

B.

'■ i

Uülfölfli SZEIüIe.

(Az új unitárizmus. — A tudomány a teremtésről. — Az amerikai egyházak uniója).

A vallásos gondolkodás is alá van vetve a haladás törvényének. Az egymást követő nemzedékek más és más szempontból tekintik ugyanazt a dolgot. Ha a múlt idők vitája valamely kérdés fölött újból megindul, az ellenfelek rendesen más alapra helyezkednek, mint elődeik. Mert folyton új tények kerülnek felszínre ; a kutatásnak új módszere nyilik meg. Mondhatjuk, a gondolkodás más atmoszférájában élnek. Valamint a mostani evangelikalismus is különbözik a régi orthodoxiától, — épp úgy a mai unitárizmus is a régitől sok tekintetben eltér. Élénken igazolja ezt dr. Drummond (angol unitárius theologus) nem rég megjelent christologiai tanulmánya (Some Thougts on Christology.)

Dr. Drummond elveti ugyan a Krisztus személyére vonatkozó egyházi tant s a keresztyén öntudatban keresi a kérdés megoldását. Úgymond: „A lélek bájossága, tisztasága, a mások iránt való gyengéd figyelem, a szeretet önfeledtsége, az isteni akaratnak való öröm- és bizalomteljes alávetettsége, az Istennel való benső egyesülés érzete, a Krisztussal való benső viszony — a sajátságos ismertető jelei a keresztyénnek. .. Az ilyen élet mély meggyőződésben gyökerezik . . . Amint az ily keresztyén hit és kegyesség mélységeibe behatolunk, oly szellemet találunk, mely inkább teremtője, mintsem eredménye a dogmáknak és amely nagyobb figyelemre méltó, mint bármely felekezet symbolumai.“ Az igaz keresztyén lélek ez öntudata több, mint a Krisztus tanításainak elfogadása. Át és áthatja azt a lelket az O személyével való egyesülés érzete. „Az Isten igéje, ki a lélekhez szól, testté lett és a testtől megváltan, elkülönülten a személyiségtől, melyben lakozott s melynek beszédei és cselekedetei által kijelenté magát — nem némult el végképpen — csak a hatalma gyengült. Krisztus közelebb hozta Isten szeretetét az emberi öntudathoz és azt az általános és határozatlan hitet, mellyel az emberek létének titkába igyekeztek beletekinteni a vele való személyes közösség élő érzetévé változtatta át . . . Az első keresztyének az új isteni atmosférába emeltettek át, a mennyei szeretet oly szelleme lengett körültök, amiről keresztyénné lételük előtt fogalmuk sem volt. Ez a tapasztalat a bűntudat felébresztésével volt kapcsolatban, a Krisztusban hozzájuk beszélő isteni szeretet éreztette velők, hogy mennyire eltértek az isteni élettől és mégis mily közel volt hozzájuk Isten szeretete.“

Majd mint prófétáról és Messiásról, Úrról és megváltóról szól a Krisztusról. Bár tisztán embernek állítja és személyének másnemű felfogását docetismusnak mondja ; mégis tanulmányában Krisztus személyének oly felfogását adja hitsorsosainak, mely a közönséges unitárius felfogás fölött áll s mely keresztyéninek nevezhető.

Lord Kelvin (hires fizikus) Henslow tanárnak „Korunk rácionálismusáról“ tartott apologatikai felolvasása után érdekes kijelentést tett. Elmondá, hogy ő nem teheti magáévá azt a állítást, hogy a tudomány az élet eredetéről szólván a teremtő erőről sem védőleg, sem támadólag nem beszélhet. Sőt inkább a tudomány megerősíti e hitet. A tudomány igenis tanítja egy teremtő és irányitó erő léteiét. A modern biológusok többizben is kényszerültek egy ismeretlen valaminek az „élet-erőnek“ felvételére. Agnostikusok voltak, mert nemtudták mi az, de mégis beszéltak róla. Istent csak műveiből ismerték s a tudomány föltétlenül kényszeríti őket egy irányító — a fizikai, dynamikai, elektromos erőknél — magasabb rendű hatalom felvételére. Merő abszurdum azt képzelni, hogy egy moszat sejtből valaha az atomok esetleges egyesülése folytán egy microba, egy élő állat állhatna elő. A tudomány azt tanítja, hogy a világ fölött egy szellem áll. A tudomány nem ellensége, hanem támasza a vallásnak.

Az amerikai protestáns feleink a múlt hóban (április) figyelemreméltó lépést tettek a 143 felekezet ke-