Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
Tizennegyedik évfolyam.21. szám. Pápa, 1903. május 21. A lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czlmére küldendők. Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ei rét egyházkerület hálós közlönye megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János főm tmkatárs czimére küldendők. Az írj egyházi törvénytervezetről. ív. Lelkészfizetés, választás. (Vége.; A másik változtatás, hogy a mostani törvény 203. §-a szerint a meghivással való választás meghiúsul akkor «ha az ellenzők többen vannak, az összes jogosult választók egyharmadánál«, mig a tervezet 212. §-a szerint «a meghívás csak akkor érvényes, ha valamelyik ajánlott a beadott szavazatok 1/2 részét megnyerte.» Ez két különböző dolog és a tervezet e tekintetben megszorítást alkalmaz, mert a jogosult választók és a választási joggal tényleg élők között számbeli külömbség van, a mennyiben többen lehetnek — amint szoktak is lenni — akik a választásra befolyni nem akarnak, meg sem jelennek, de azért nincsenek a meghívás ellen, mert akkor bizonyára megjelentek volna. Ha tehát a törvénynek az az intenciója, hogy a választásnak ez az igazán szép neme minél inkább elterjedjen, akkor inkább könynyíteni, mint megszorítani kell. Azért fenntartandó az az intézkedés, hogy a kisebbség, illetve az ellenzők veendők számba. A 219. §. harmadik bekezdése, mely a segédlelkészek ellen szól — egészen elmaradhat, mert az előző bekezdésben a «hivatalból kizárandó minden egyén» között ők is ott vannak és felesleges ez az előleges megbélyegzés. Szintén erős büntetésnek tartom azt, hogy a választást el nem fogadó lelkész (236. §.) a választhatóságból egy évre kizárandó. Elegendő, ha a költségek megtérítésében elmarasztaltatik. Ezzel a tényével nem követ el oly visszaélést, avagy vétséget, hogy ily szigorú büntetést érdemeljen. Ha a választási eljárás körül a visszaélések büntetését akarja szigorítani a törvény, nagyon helyes, — és ha a választás a 245. §. c) d) e) g) pontjai értelmében érvénytelennek nyilváníttatik, az esetre kell a valászthatásból való kizárást mellékbüntetést szigorúan és mindig alkalmazni, mikép a 360. §. is tervezi, hogy elmenjen a kedve az ily lelkésznek az etetés-itatás és fizetésleengedéstől. Az ilyenekre tulajdonképpen ez volna az igazi büntetés, mert az intés, feddés, pénzbírság úgy sem sok hatással vau, csak célhoz jussanak; de ha a választhatásból, mondjuk 5 évre, kizáratik, azt már megérzi és meg is érdemli. Ne felejtsük, hogy Péter apostol mit mondott Simonnak: «a te pénzed veled együtt vesszen el!» Ez lebegjen szem előtt az ily visszaélések büntetésénél. En sohasem büntetném a szavazót a visszaélés elkövetéséért, hanem mindig a lelkészt; mert ha nincs vevő, hiába akkor a kínálat. Azok a gyülekezetek, a hol oly sok baj volt a választási visszaélések miatt, nem maguktól romlottak meg, — ha nem akadtak megrontóik. Egy a régebbi korból való öreg lelkipásztor, a ki még a régi idők tisztességes választásához volt szokva — szinte megdöbbenve beszélte egy Ízben, hogy akó szerint osztályozta az egyházakat egy atyánkfia előtte, t. i. hány akó borral lehetne ott választatni. Nem tudom elképzelni, miként mernek az ilyenek után felemelt fővel állani fel a katedrába, ahol ostorozni kell minden vétket; 21
