Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-17 / 20. szám

321

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

322

pitásánál, a mostani kerületi gyűlés jegyzőkönyvében is van hibásan megállapított minősités. Aztán az az úgynevezett „tágítás“ éppen azokat, akiknek javára akarta a minősítést fenntartani, — t. i. a jeles és jő osztályzatiakat — még inkább lenyűgözi és megszorítja, mert inig a mostani törvény szerint jeles és jó osztályzatú lelkész II. oszt. egyházba 2 évi; I. oszt.ba 3 évi szolgálat után választható ; addig a tervezet szerint II. oszt.-ba jelesek 2, jók 3 évi szolgálat után ; I. oszt. egyházba jelesek 4. évi ; jók 6 évi szolgálat után lesznek választhatók ; ami az esetre, ha azonnal megválasztatnak III. oszt. egyházba, amit a tervezet megenged — a jóknak a II. oszt. egyházzal szemben 1 évi, az I. oszt. egyházzal szemben 3 évi ; a jeleseknek

1 évi veszteséget jelent. Ilyen az a Jelentékeny tágítás“, amely a szerzett jogokat is érinti. Azért ceterum censeo esse delendam . . . Hogy azonban mégis teljes gyakorlat nélkül ne jusson az a fiatal ember egy egyház élére, a II-ik lelkészképesitő vizsga letétele után

2 évi segédlelkészi szolgálatra kötelezendő és 24 éves kora előtt senki ne legyen választható.

Az első theologus diákkongresszuson Debrecenben a debreceni theol, akadémia részéről megbízott előadó javaslatára elhatároztuk, hogy ennek eltörlése iránt megkeressük feliratilag a konventet és kérjük a szabad választás kimondását. Az előadó a szabadválasztást a próba papolá>sal kapcsolta össze ; úgy vettem észre már akkor, hogy a jelenlevő Erőss Lajos theol. akad tanár is helyeselte a próba szónoklás visszaállítását. Azóta úgy ő, mint mások és a D. Prot. Lapban is hangsúlyozták annak alkalmazását. E pontnál a magam részéről kijelentem, hogy annak barátja nem vagyok, először azért, mert már az is a minősités egy bizonyos neme, másodszor azért, mert a gyülekezetnek nem csak prédikátorra, hanem papra és pásztoriba is szüsége van; harmadszor azért, mert a gyakorlati alkalmazásban megnehezíti a választás gyors lefolyását, sok visszaélésre szolgáltathat okot és igazságos keresztülvitelét is kétségbe vonom ; negyedszer azért, mert a lelkészi állás és hivatás kisebbítését látom benne. En még a pályázatot is kisebbitőnek tartom magunkra nézve, de itt legalább a meghallgatásnál úgy jőnek helyünkbe a mostani törvény szerint és nem úgy visszük magunkat a vásárra.

A legideálisabb és legszebb a meghívás utján való választás, erre vonatkozólag a tervezet két elvi jelentőségű változtatást tesz a mostani törvényen. Az első az, hogy lehetővé teszi több egyén meghívását, az pedig felesleges, mert éppen az a meghivásnnk a jelentősége, hogy egy személyben állapodnak meg a választók előre, minden beavatkozás nélkül, ha ezt megtenni nem tudják, akkor valószínű a választásnál sem lesznek egy véleményen. így aztán kárba vész minden törekvés, azért jobb a régi törvény idetartozó szakasza.

Berhida.

(Folyt, köv.)

Vargha Kálmán,

ref. lelkész.

Méltóságos és Fötiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében.

(2-ik közlemény).

Szentyálon a bevonulás alkalmával soha el nem mosódó festői látvány tárult szemeink elé. A község lobogó diszben; az egész lakosság a templomhoz felvezető széles utón foglalt állást, a kedves ifjúság, a diszbe öltözött tűzoltóság sorfalai között, a magyar zene és a tűzoltó üdvharsonák összevegyülő hangjai között vonult fel a főpásztor és kísérete a lelkészlakhoz, hol a község fehér ruhába öltözött hajadonai s a presbitérium által körülvéve Gőzön Gyula lelkész intézett üdvözlő szavakat a püspök úrhoz s gyülekezetének minden tagja nevében igy szólt: Isten hozta, Isten áldja, Isten éltesse szeretett püspökünket. Antal Gábor püspök ur megható válaszában kifejtette, hogy a veszprémi ev. ref. egyházmegye gyülekezeteinek látogatása okából több tervezetet készitett, de mindegyik terve csak úgy ütött ki, hogy legelőször Szentgált látogatta meg; mert neki mint főpásztornak véghetetlen örömet okoz az, ha lát egy gyülekezetét, mely büszke lehet ősi hagyományaira, hiterejére, a társadalom terén való nemes és szép munkálkodására s a szentgáli gyülekezetét s annak tagjait ilyennek ismeri. Az egyházaknak az egyházi és társadalmi életben nagyfontosságuk van. Mert hiszen nincsen az a nemes emberi törekvés, nincsen az a művelődési irányzat, amely nem a vallásban és az azt megtestesítő egyházban birná a maga biztosítékát. A nemzetek legnagyobb ereje, támasza a tudomány, művészet, közművelődés és hazaszeretet is a vallásban, különösen a lelkiismeret szabadságában gyökerezik; ezen alapszik a polgári szabadság is. Épen azért nekünk csak erősiti, csak emeli egyházi és protestáns öntudatunkat az, hogyha erős, szívben, lélekben összeforrott és nagy hatású tevékenységre képes és hivatott egyházakat látunk, melyek magas feladataiknak megfelelni igyekeznek. S én a szentgáli egyházat ilyennek ismerem. Talán erkölcsi tekintélye, talán befolyása nagy vidékére s ennek népére még nagyobb volt mindig, mint ereje.

Valahányszor nagy alkotásokról volt szó e vármegyében, a közügyek jótékony előbbrevitelénél ők mindig ott voltak. Nagy' lelki örömmel jelentem meg itt az egy'házvizsgálat céljából s hiszem, hogy az egyház nagyrabecsülésemre érdemes és benne vetett reményeimet teljesülve látom.

Engem a szentgáli egyházzal bizonyos mértékben lelki rokonság is köt össze azon barátságon kívül, melyet lelkésze és mint e vármegye volt törvényhatósági tagja, e község több kiváló lakosa iránt érzek — mert anyai ágon két ősöm, Tuba hirdette itt az én uramnak a Jézus Krisztusnak evangéliomát. Az ő általuk elhintett magvakból is kellett itt maradni és nemes gyümölcsöket teremni, a mi nekem nagy lelki örömet okoz.

Szivem mélyéből köszönöm üdvözletüket s kérem

20*