Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
307 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 308 ten kedvező alkalmat adna.“ Készülten hosszabb időn keresztül és most teljesitette Isten buzgó óhajtásomat. Eljöttem, hogy egy részről teljesítsek hivatalos kötelességet, a mely alól nem is vonhatnám ki magamat; mégis nem annyira a törvényes kötelesség, hanem szivem vonzalma hozott engem, midőn itt megjelentem. Ebben az egyházmegyében születtem, lelkésszé itt szenteltettem, ennek jellegét viselem magamon és ennek a népnek gondolkozását hordozom agyamban, mely e vármegyében a tiszta magyarságnak és nemzeti érzésnek képviselője ; ezen jelleget rajtam, bárhol jártam édes hazánk területén, mindig megösmerték s én erre büszke vagyok és én ezért boldognak érzem magamat. Hogy ne érdeklődném minden iránt, az egyházak jóléte, haladása iránt. De fájdalommal látom, hogy bizonyos tekintetben hanyatlás volt a vagyoni jólétben, hanyatlás a népesség számában, hanyatlás van abban, a mi itt az egyházak hasznát, virágzását s ez által édes magyar hazánk jólétét is elősegítené. Oh bár csak Isten kegyelméből valamivel hozzájárulhatnék a bajok orvoslásához ; ez lenne legédesebb örömem, legszebb jutalmam. Nem kívánok elismerést, nem kívánok külső tiszteltetést, mert egyenlő vagyok az én testvéreimmel. Kérem kedves lelkésztársaimat s az egyházmegye elnökségét, méltóztassanak szives közreműködésükkel az én ténykedésemet támogatni s annak célrajutását elősegíteni. A bajokat őszintén tárják fel előttem, hogy orvosoltathassanak vagy ezek orvoslására segélyt kereshessünk. Most pedig, midőn megköszönöm testvéri szeretetőket, Isten áldását kívánom egyházaikra és kedves szeretteikre. Ezután üdvözölte püspök urat Herend község képviselő testületé nevében Kutassy Kálmán jegyző ur, kinek püspök ur igy válaszolt: A magyar ember a szabadságot mindig úgy értelmezte, hogy az kölcsönös legyen; a tiszteletet is kölcsönösen tartozunk egymás iránt nyilvánítani; mert hiszem mint ez édes magyar haza polgárai csak úgy mehetünk előbbre. A jó Istent kérem, hogy erre a Herend községre s ennek lakóira, melyen a magyarosodást látom, adja szent áldását s engedje, hogy mindnyájan boldogok és megelégedettek legyenek. Ezután püspök ur Bischer Károly nagybérlő fényes négyes fogatára ült és a tisztelgők nagy serege, 30 kocsi és 22 banderista által kisérve Szentgál községbe vonult, hogy ott megkezdje egyházlátogatását. (Folyt, köv.) A magyarországi protestáns hittanhallgatók konferenciája. A közel múlt napokban április hó 29- és 30-án tartotta a magyarországi nyolc protestáns theologia akadémia ifjúsága évi konferenciáját Eperjesen. Itt, e vértanuk városában jöttünk össze, hogy korunkat és életünket érdeklő feltételek felett tanácskozzunk s a jövőről gondoskodjunk; hogy gondoskodjunk arról, hogyan tudunk majdan embertársainkon legkönnyebben segíteni, hogy tudjuk Krisztus tanát diadalra juttatni. Teljesen elfogulatlanul mondjuk, hogy reményeink a lehető legnagyobb mértékben teljesültek. A testvéries együttérzés az ev. ref. és ág. ev. ifjúság között, az eperjesi tanári karnak s a nagy közönségnek az ifjúsággal való benső viszonya — kik ügyünk iránt oly kiválóan érdeklődtek — bizonyára nagy, óriási befolyással volt arra nézve, hogy a kétkedőket is meggyőzze konferenciánk létjogosultságáról ; de nagy befolyással volt arra nézve is, hogy évi gyűlésünk szép eredményét még azok is elismerjék, kik más mesgyén járva, ügyünktől távol, — nagyon messze állnak. Számot tevő embereinknél, kik végig hallgatták gyűlésünket, tapasztalásból mondhatom, hogy azt a benyomást tette ez évi tanácskozásunk, hogy mintha eszmélni kezdene a protestáns theologus ifjúság mély, vészes álmából, mintha megsokalta volna már ő is a mai kor vállástalanságát, közönyösségét s akarattal, teljes erővel s szilárd kitartással tenni, cselekedni akarna; mintha már látná egyháza iránt való tartozását, kedves kötelességének tartva a közügyért való munkálkodást s tenni akarna valamit a rideg közönyösség megszüntetésére, a vallásos élet emelésére, mintha gondoskodni akarna a sorvasztó közös bajoknak alkalmas eszközökkel való gyógykezeléséről. Egyszóval, mintha egy parányocska felszállt volna abból a folytó ködből, mely ha egészen eltűnik, csak akkor bontakozik ki a maga valóságában az az ideális cél, melynek megközelítése már is diadal, elérése pedig kész győzelem. Ilyenformán tűnt fel a figyelmes résztvevőknek csak a látszat ne csalja meg őket. A konferenciát megelőző napon, április hó 29-én, a protestáns theol. szövetség, alapszabályaink kidolgozására (minden theol. akad. ifjúsága egy-egy tag által képviselve) ülésezett. A bizottsági ülés végeztével pedig, mely délután 2-től 5l/2 óráig tartott, az eperjesi theol. belmisszió egyesület tartotta első vallásos estélyét. A gyönyörűen összeállított műsorból legyen szabad kiemelnem Harsányi Pál debreceni theol. segédtanár remekül kidolgozott szabad előadását. A vallásos estélyt alakuló, majd ismerkedési estély követte. Másnap — konferenciánkat megelőzőleg — istenitiszteletre gyűltünk össze az ev. templomban, ahol Eperjes protestáns közönsge s ifjúsága, köztük a jogakadémiának hallgatói, kik ügyünk iránt igazán teljes érdeklődéssel viseltettek, — megjelent. Ez alkalommal Yégh János pápai theol. imádkozott s Czinkóczky János pozsonyi theologus prédikált. Istenitisztelet végeztével a közönség a kollégium dísztermébe vonult, ahol a konferenciát dr. Szlávik Mátyás theol. dékán mint diszelnök, a protestáns és hazafias tömörülés és egyesülés szükségességét fejtegető lelkes beszéddel nyitotta meg. Ezt követték az üdvözlések úgy az ev. ref., mint ág. hitv. ev. részről s a viszonválaszok. Ezek elhang
