Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 248 figyeljük a hat éves gyermek életét, hogy megtanuljuk az érzékszervek sajátos munkájának a módját. Rég ismert dolog, hogy más a 6 s újra más a 7 — 8 éves gyermek érzékszerveinek a munkája. Lát, néz, hall, tapint, Ízlel, szagol mindegyik s mégis óriási különbség van érzékszerveik munkájának minősége között. Azután meg mi egyetlenegy nevelési nézőpontot sem becsülünk túl. Ma a művészi nevelés paripáján lovagolunk. Ez ural mindent. Nagyon tévednek, ha azt hiszik, hogy a művészeti érzékre — hogy úgy mondjam a szép passzív és aktiv megértésére — való nevelést a gyermek igaz rendeltetésének a veszélye nélkül minden másnak egyedüli céljává, a népiskolai élet csomópontjává tehetjük. A művészeti irányt sem szabad túlhajtanunk. Nem egyéb az, mint a nevelés és tanítás egyik lényeges eleme. Még meg kell említenem azt j8j hogy mi nagy figyelemmel vagyunk a gyermek sajátos önmunkásságára. Jól tudjuk, hogy a test és a lélek élete az önmunkásság által a legremekebb harmóniában olvad egybe. De ne gondolja, hogy ez csak frázis, hangzatos szólam. Jöjjön el Pápára, szívesen bemutatjuk a valót. Hallgassa meg itt Ligárt kollegám gyakorlati tanítását s a növendékekét is. Vagy menjen el Lévára Svarba Józsefhez, Eperjesre Reményik Lajoshoz. Meglátja majd, hogy Hertel rendszere az ő ingere nélkül mily szép magyar eredetiséggel hajtott ki magyar népiskolában. (Folyt, köv.) Láng Mihály. Felhívás a hazai protestáns tanegyletek elnökségéhez. Mélyen tisztelt Testvéregyletek ! A vezetésem alatt álló veszprémi ev. ref. egyházmegyei tanítói kar folyó évi március hó 25-én Veszprémben rendkívül közgyűlést tartott, melynek egyetlen tárgya a felekezeti tanítók fizetésrendezése volt. Az ismeretes kormányjavaslatból megdöbbenve győződhetett meg a hazai felekezeti tanítóság, hogy mig az állam az ő tanitóit gondozása alá veszi, addig a felekezeti tanítók sok ezreiről még csak említést se tesz. Sietünk itt mindjárt kijelenteni, hogy mi nem irigyeljük az állami tanítóknak rendezendő fizetési állapotát, mert hisz ők is rászolgáltak arra, hogy róluk gondoskodjanak ; de engedelmet kérünk, akkor amikor mi a magyar nemzeti művelés nagy munkájában az állami tanítókkal egyforma munkát végzünk, sőt ezenkívül — és ezt nem felhányásból mondjuk — vallástanitással és kántori teendők végzésével is foglalkozunk s mégis eme háromszoros kötelesség teljesítése daeára sem állam, sem egyházi fenhatóság nem foglalkozik méltányos ügyünk előbbre vitelével,*) — ki kell bontakoznunk e tarthatatlan és lehetetlen állapotból s fel kell emelnünk szavunkat egyházi hatóságaink előtt nem ugyan főleg azért, mert a felekezeti tanítók szintén húsból és vérből állván a létfentartás, ruházat s a megélhetési mostoha viszonyok a javitás mellett szólnak, hanem azért, mert ha ideje korán nem gondoskodnak a felekezeti tanítókat is megillető tisztességes fizetésről, azok, akik hivatást éreznek magukban a nagy fontosságú tanítói pályához, mindenesetre oda özönlenek, a hol jövőjüket biztosabbnak látják s ennek kárát jövőben csakis a századok óta virágzó ref. egyház sinylené meg. Dicső reformátoraink ezelőtt 400 évvel felismerték annak fontosságát, hogy minden templom mellé egy-egy iskola is építendő, félő azonban, 380 esztendő után nem kell-e szomorúan tapasztalnunk, hogy a protestantizmus*) E súlyos vád ellenében a jelen számban közölt püspöki jelentésre utaljuk az olvasót. S z e r k. nak ezek a veteményes kertjei, ezek az erősségei épen a fentebb vázolt okokból megszűnnek erősségek lenni. Hisz az iskolákat fentartó egyházainknak minden további megterheltetése nélkül módjában áll keresztülvinni az állami tanítók módjára a felekezeti tanítók fizetésrendezését, csak felettes egyházi hatóságaink ne mulasszák el követelni a több mint félszázaddal ez előtt törvénybe iktatott jogainkat, egyszóval a kiegészítését csak a cselekvés terére kell lépnie. Mindezeknélfogva szeretett Testvéreink, tanegyenletem utasításából felhívlak Benneteket, hogy megszívlelve a hajduszoboszlói kartársak ajánlatát, bontakozzatok ki a nemtörődömség átkos közönyéből s forduljatok — miként ezt a mi egyletünk már meg is tette — az egyházmegyék utján a főt. egyházkerületi közgyűlésekhez, hogy a fentebb indokolt körülményekrevaló tekintettel, hassanak oda az egyházkerületek, hogy a felekezeti tanítók méltányos jogai az állami tanítókéval egyformán törvényileg rendeztessenek. Megemlítem még, hogy memorandumunkat az ugyancsak f. évi március hó 25-én tartott egyházmegyei közgyűlés egyhangúlag elfogadta s pártfogólag terjesztendi fel az április 16-án tartandó egyházkerületi közgyűléshez- Nemkülönben elfogadta a konvent által hozott zsinati előmunkálatok tárgyalása alkalmával azon indítványokat is, hogy az egyházkeiületen az egyházmegye kebeléből egyegy tanitó is lehessen képviselő. Ezekhez kívántunk Benueteket részint felhívni, részint magunkról értesíteni. Kövessetek! A közös cél kivívására való egyesülésben nagy erő rejlik s meglátjátok, törekvésünk nem lesz sikertelen. Úgy legyen ! Veszprém. Kartársi üdvözlettel : Száz Ferenc, tan. egyl. elnök, egyhm. tan. képviselő Szeretetvendégségek Komáromban. A komáromi ev. ref. ifjúsági egyesület a múlt évben elhatározta, hogy szeretetvendégséggel kísérletet tesz. Rendező-bizottságot küldött ki, melynek elnöke Konkoly Thege Béla, az egylet elnöke volt. E bizottság úgy indult, mint a gyermek, amelyik járni tanul : félve, de belső kényszer által hajtva, megmásíthatatlan akarattal. Az elnök volt egyedül teljes bizalommal eltelve a siker iránt. Azonban a siker még ennek reményét is felülmúlta. Igaz, hogy mindent elkövetett annak érdekében maga is, de a szereplők is kivívták a közönség teljes elismerését mindannyiszor. A kitűzött programm szerint december, január, február, márciusban egy-egy vasárnap este tartatott szeretetvendégség. Kezdődött imával, folytatódott valamely közérdekű tárgy feletti felolvasással, azután művészi előadások következtek, melyekben úgy ifjaink, mint a szereplő urleányok gyakran elragadó hatást keltettek. Közben bibliamagyarázatot tartott valamelyik segédlelkészünk, vagy Antal Gábor püspök, ki gyönyörű megnyitó imáival a vallásos estélyeket is oly lélekemelővé tette. A márc. hó 8-án tartott szeretetvendégség lefolyása ez volt. Ima, bibliamagyarázat, mindeniket Antal Gábor püspök tartotta. (Ján. 12: 1—8.) Ezután vendégség volt, melyet Kovarik Antal és Zámborszky László dr. hegedüjátéka követett, ezután Gessler Ilona szavalta Czinka Pannát, viharos tapsot keltve, majd Kacz Lajos tartott felolvasást a régi Komáromról, Kéri Miklós dr.-né Wieniowsky „Piece de concertjét“ zongorázta el, Sulaosik Mariska Heiser „Pusztai sir“ cimü művét énekelte, majd
