Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-03-29 / 13. szám
199 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 200 s mennyiségtani Írásbeliek egyikéből elégtelen dolgozatot is készitenek; hisz joguk van ezt a szóbelin kijavítani. Mindenesetre ők is beismerik, hogy ez humánusabb vizsgálat az övékénél, de tudják azt is, hogy jóval könnyebb is. Elég legyen ennyit mondani az érettségi vizsgálatról, a melynek majdnem negyedszázados története, humanistikus jellege mellett is élénken elárulja, hogy a középiskolai, tehát a gymnasiumi tanulmányi követelményeken könnyíteni akart s birt is. De eltekintve az érettségi vizsgálattól, a melyet sokan úgyis kiküszöbölendőnek vélnek a középiskolákból, mint fölösleges censurát, — hivatkozhatunk más intézkedésekre is, a melyekből a középiskolai, de első sorban a gymnasiumi oktatás könnyebbé tétele látszik. A görögpótló tanfolyamok létesítését értjük. A ki figyelemmel kisérte az 1870-től megindult tanügyi eszmecseréket, annak emlékezetébe jut a sok panasz is, mely főleg a görög nyelv ellen fölhangzott. E panaszhangok közé vegyült olyan is, mely keveselte az e tárgyban elért eredményt és sikeresebb taníttatását követelte ; de a nagy többség azt kifogásolta mégis, b°gy a görög nyelv a legtöbb intelligens emberre haszontalan tantárgy, csak oknélküli teherrel és bukás alkalmával igazságtalan kárral jár a tanulók egy részére, kiváltkép azokra, a kiknek nem adatott jó nyelvbéli tehetség. A panasz igy szólt s hosszabb vajúdás után a kérdés oda jutott, hogy a görög nyelv a gymnasiumokban facultativ tárgy lett. Helyébe választhatta az ifjú, sőt a gyöngébbeket még a IV. osztály végén figyelmeztetni is kell rá, hogy válassza a görögpótlót. S mivel a tan-ügyi főhatósági rendelet is egyenesen meghagyja, hogy a gyöngébb tanulókat a görögpótlóra kell lehetőleg terelni, már ebből is világos, hogy a görög nyelv facultativvá tétele legkevésbbé sem célozta a gymnasiumi tanulás megnehezítését, sőt ellenkezőleg, megkönnyebbítését akarta előmozdítani. Ilyen irányt szolgál a magántanulók vizsgálata is, a melyen tudvalevőleg a zárt helyi Írásbeli dolgozat bármily rossz eredménye sem zárja el a tanulót a szóbelitől. Ha minden dolgozata elégtelen is, oda állhat a szóbeli census elé. Hogy e dologban is a túlságig menő humanisticus fölfogás tulajdonképpen a vizsgálat jogos szigorúságára gyakorolt indokolatlan nyomást, azt bővebben nem szükséges igazolnunk. Ha most már ezt mind összefoglaljuk a múltkori cikkünkben említett intézkedésekkel, melyek közül újólag kiemeljük az ismétlő tanulóknak újabb bukása esetén is javíthatási engedélyét, akkor előttünk áll, legalább is nagy vonásokban a kép, a melyről leolvashatni, hogy a középiskolai, illetve a gymnasiumi oktatásban már jó ideje, lehet akaratlanul, de az céloztatott, hogy minél több, ha gyöngébb tanuló is elvégezhesse a középiskolai 8 osztályt, ha másért nem is, legalább azért, hogy az érettségihez, sokszor oly ok nélkül kötött pályákon kenyeret kereshessen magának. És mivel ez igy van és minthogy ezekből kifolyólag a középiskolák, első sorban a gymnasiumok túlságos számban bocsátják ki keblökből az ifjúságot, előállott az óhaj, leapasztani ezek számát olykép, hogy a kevésbbé tehetséges elemet, főleg a gymnasiumból el kell távolítani. Helyes és okos kívánság. Azonban végrehajtása azt a chaost, a melyben egy ideje középoktatásunk van, még inkább növelni fogja. Hogy többet ne mondjak, csupán a tanügyi körök ama régen hangoztatott óhajtására hivjuk fel a figyelmet, a mely szerint a tanítás sikere érdekében egyegy osztályban 30—35 növendéknél több ne legyen. Ebben elvileg az van kijelentve, hogy minél több tanuló végezhesse sikerrel a középiskolát; több még, mint most. Továbbá az egységesítésre törekvő ministeri rendeletek megtalálták a módját annak is, hogy a majdnem mindenfajtáju iskolából miként lehet a gymnasiumba átlépni egy kis különbözeti vizsgálattal, a mi gyakran azt eredményezi, hogy a kit valamely középiskolából vagy gymnasiumból elküldöttek mint gymnasiumi tanulmányokra gyöngét, egy, esetleg két évi más nemű intézet látogatása után ismét visszatérhet a gymnasium kebelébe. Ilyen, valóban chaoticus viszonyok között, a melyeknek zavarát még jobban növeli egyik-másik — nem középiskolának az a kívánsága, hogy végbizonyítványa, mondjuk: oklevele a középiskolai érettségivel egyenlővé tétessék, - szinte hihetetlennek látszik előttünk, hogy a most megindult szellemi proletárszaporodást valaha meg állítsuk, bármily szigort alkalmazzon is a gymnasium. Sőt ha az egységes középiskola, úgy mint az előjelek szerint tervezik, megkezdi működését, minden, még eddig elzárt zsilipje is fölnyilik a proletár szaporítás processusának. Véleményünk szerint a bajon csak akkor segíthetünk, ha hazáukban az ipar s a kereskedelem föllendül; ha a qualificationalis törvények okszerüleg megváltoznak ; ha több, egymással ellenmondandó tanügyi főhatósági intézkedés hatályon kívül helyezésével a gymnasium visszakapja eredeti rendeltetését. Győri. A belmissiói albizottság céljairól. (Vége.) Tisztelt Hölgyeim és Uraim ! Egy esztendő suhant el immár felettünk s önérzettel mondhatjuk, hogy eddig sem éltünk hiába. Igaz ugyan, hogy egyházi és nemzeti missiói munkánk kivitelébe csak most foghatunk bele, de ez olyan nehéz és fontos feladat, hogy annak előkészítésére idő kellett. Tudomására iparkodtunk hozni a társadalomnak nagyra törő terveinket, az ő segítségét, támogatását kérve. Eredménye örvendetes reánk nézve, mert nemcsak némi anyagi erőt gyűjtőt-