Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-23 / 8. szám
151 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 132 Mondhatom szép menekülés! E fenti kép azonban a munkabíró, a föld hozadékát kiforszirozó földmives sorsát ábrázolja. A hitellel bánni nem tudó, ősei nyomán egyszerű eszközökkel gazdálkodó kisebb intelligenciájú kisbirtokos kis birtoka két-három év alatt már a hitelező kezében van. így kerül a földmives birtoka uzsorás kézéie, igy lesz a jó magyar parasztból elzüllött munkás, igy nézzük mindnyájan összetett kézzel, hogy a talajt a földmives lába alól ki lehessen venni és még csodálkozunk, hogy ha az állam törvényei által támogatott módon koldusbotra juttatva, a vándorbotot veszik kezükbe és jobb hazát keresnek. Nem vagyok pessimista, hanem optimista. Inkább szebbnek és jónak látok minden képet, mint mások, de mint a ki hazánk több vidékét alaposan ismerem, nyugodtan állítom, hogy a mai elszegényedés és vagyoni romlás egyik legfőbb oka a mai hitelviszonyok mellett kifejlődött és lábrakapott kisbirtok hiteléből származik. Ütött a tizenkettedik óra! Most már vagy tenni kell valamit, vagy összetett kézzel kell Déznünk, hogy turbulens csellengők a városok széleit elfoglalják és a közbiztonságot veszélyeztessék. Támogatnunk kell a kifosztott és nyomorba jutott elemet kivándorlásában, avagy a megindult veszélyes irány elé gátat vetni és gyorsan, de nagyon gyorsan a hatályos orvosszerekkel előállani és a gyógyítást megkezdeni. Az orvosság módjáról is akarok egy pár szót szólani. A kisbirtokos hitelének fokozottabb mértékben leendő gyakorlására buzdítandó az Országos Központi Hitelszö vetkezet és esetleg a kormán}7 vagy országgyűlés által felszólítandó, hogy fokozottabb mérvben alapítson hitelszövetkezeteket. Tegyen meg mindent és hasson oda, hogy még a legrejtettebb havasi faluban is a földművesek szövetkezeti érdek hálózatba lépjenek. Vegye igénybe e munkánál a felekezetek papjait és tanítóit, az állami és megyei tisztviselőket, a gazdasági egyleteket, a jobb indulatu földbirtokosokat es egyátalán minden jobb gondolkodssu embert, minden egyletet, kultur-intézményt, hogy a szövet kezeti érdekhálózat minél előbb teljesen kiépíttessék. Jövessen, menessen, járasson szakértő tauitókat országszerte ; alapítsa a szövetkezeteket tömegesen ; vegye kezelése alá az elzüllésnek indult nagy tömeget és mentse meg még hazánknak azt az érdekes munkaerejét , a mi még ma megmenthető, mert csak akkor tett az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelességének mindenbeu eleget, ha a munkát teljes erejével kezébe veszi és azt diadalra is viszi. A kisbirtok hitelére még nincsen meg a megfelelő szervezetünk. Annak épen olyan hajlékonynak, olyan kis egyedek részéről is hozzáférhetőnek kell lennie, mint az Országos Központi Hitelszövztkezetnek. A kölcsön nagyságának értéke relativ, a kölcsönkérő vagyoni viszonyaival áll arányban. Egy dúsgazdag birtokosnak egy pár százezer koronás kölcsön — nem nagy kölcsön ; egy száz koronás kölcsön nekem szintén nem nagy kölcsön, — de egy két-három holdas kiskirtokra egy száz koronás kölcsön már elég nagy kölcsön. Úgy kell tehát ezt a még nem lávő intézményt szervezni, hogy még száz koronás járadékkölcsöneket is adhasson. És úgy kell ennek az intézménynek berendezve lennie, hogy szükség esetén összesen egy pár százmillió járadékot is bocsáthasson ki. Mert én nem a bankok adataiból, hanem a vidék eladósodottságából számitok és biztosan veszem, hogy több, mint hatszázötven millió korona a kisbirtok azon terhe hazánkban, melyet járadék-adóssággá kell átalakítani. Ilyen célra lenne fejleszthető alapszabály módosítással, állami garanciával és támogatással az Országos Központi Hitelszövetkezet, már csak azért is, mert ennek az intézménynek a vidéki hitelszövetkezetek vezetőségében meg volna a már eddig is ellenőrzött és vezetett gárdája és pedig sok ezer jóravaló ember, a kiket ilyen célra jól felhasználhatna. És ezek naponkint csak szaporodni fognak. Hibás lépésnek tartanám, ha akármilyen okbid a kisbirtokos és a kisbirtok hitelének kielégítését két önálló, egymással szerves kapcsolatban nem levő intézményre biznák. Azt nem is tartom szükségesnek fejtegetni, hogy a a kisbirtok hitele, mert kockázattal nem jár, olcsóbb legyen valamivel, mint a kisbirtokos hitele, mert ez utóbbi biztonsága e személy qualitásától is függ. De. Gidófalyy István, kir. közjegyző. Aegyes lUizÍEményEÚ — Letört bimbó. Csizmadia Lajos ev. ref. tlieologiai tanárt súlyos csapás érte, 9 éves leánykájának r. Ilonának: elhunytával. Az oly korán elhunyt kedves leánykát f. hó 19-én temették el nagy részvét mellett. — Dadi ev. ref. egyházunk tagjai, kik a közel múltban oly sok szép példáját adták hitbuzgóságuk s egyházuk iránti áldozatkész.-égüknek, most Széki/ Aladár neje Csabi/ Karola buzgólkodása folytán f. hó 5-én nőegyletet alakítottak 43 taggal. — Vallásos esték. A mező-eőrsi ev. ref. egyház hívei 1901 ik év ádvent első péntekjétől minden hét péntekjén vallásos estékre jönnek össze az iskola helyiségben, a mikor nem csak ev. ref. híveink jelennek meg, hanem, r. kath. atyánkfiái is, kik buzgó hallgatói az előadásoknak. Az estély mindig a Zsoldos Sándor tanító által fölállított énekkarnak harmoniummal kisért éneklésével kezdődik, azután imádság jő. Az első összejövetel alkalmával Zsoldos Sándor lelkész ismertette a bibliát, továbbá a keresztyéuség terjedését, a keresztyénség hanyatlását, a keresztyén vallás űjraébredését a reformációban, annak üldöztetését, a gályarabságot; a mik a mező-eörsi hi veket annál inkább érdeklik, mivel lelkészük Újvári) János keresztül szenvedte a rabság minden kínjait; majd a zsoltároknak a hivő lélekre való hatását adta elő. Ifj. Zsoldos Sándor a reformáció utáni népoktatásról ésjnevelésről tartott fölolvasást. Febr. 1-én a ref. énekkar javára felolvasás és karénekkel összekötött táncvigalmat rendezett ifj. Zsoldos Sándor, melynek tiszta jövedelme 80 korona lett. A vallásos esték a munkaidő bekövetkeztéig tartatnak meg..
