Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-16 / 7. szám
Tizenharmadik évfolyam.7. szám. Pápa, 1902. február 16. DUNÁNTÚLI A. lap szellemi részét illető köziemén y éli a, szerkesztőségi» ez Kis József felelős szerkesztő ozimére kfildendők. *-----------------------------o Az egyház és iskola köréből. Ä dunÉiíli ev. ref. egyházkerölet hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. «-----------------------------» A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévi-e 4 kor.), hirdetések, reolam atiők Faragó János főm unkatárs czimére liiilcleiiclokt. «---------------------------* Ev. ref. nőnevel és ügyünk jelene és jövője. Nőnevelésügyüuk múltjáról és jelenéről megdöbbentő képet tár elénk s a jövőre nézve nagyon szomorú kilátást nyújt a vallás és közoktatásügyi ministernek a közoktatásügy állapotára vonatkozó legutóbbi jelentése. Elég az előző évtized második felének statistikai adataira egy tekintetet vetünk, hogy a legnagyobb fájdalommal beismerjük, miszerint a nőnevelésügy terén ez idő alatt úgy szólván semmit nem tettünk, holott rajtunk kívül mindegyik egyház mindent elkövetett, hogy a nők neveléséről, oktatásáról és minden irányú kiképzéséről kellően gondoskodjék. Különösen lehetetlen megtagadnunk az elismerést attól a munkásságtól, a melyet a római katholikus egyház már előbb is, de kivált az utóbbi 5, s illetve 7 év alatt kifejtett s a bámulatot attól az éleslátástól, a melylyel oly hamar és biztosan felismerte, hogy a kié a nőnevelésügy terén az elsőség, azé a jövő. E céltudatos munkásságra nézve csak azt az egyet emlitem fel, hogy mig a minister! jelentésben foglalt statistikai adatok szerint 1895-től 1900-ig a mi egyházunk egyetlen új, önálló intézetet állított fel, addig a róm. kath. egyház ez idő alatt 15 négy osztályú tau- és nevelőintézetet s azonkívül 3 tanitónőképzőt szervezett. A ki a mi tétlenségünket és a római kath. egyház lázas tevékenységét látja s a mellett tudja, hogy magyar reformált egyházunknak mindig különös dicsekedését képezte az oktatás és nevelésügy ápolása, a mely téren századon át vezetők voltunk: méltán azt hihetne, hogy az ev. ref. egyház a nőnevelés terén már előbb REFORMÁTUS FŐISKOLAI KÖNYVTÁR PÁPA. megtette mindazt, a mit tőle a kor szelleme és a saját jól felfogott érdeke s magasztos hivatása megkövetelt. Mert hisz ha igaz, pedig nagyon is igaz, hogy az iskola az egyház veteményes kertje, nem kevésbé igaz, hogy a női iskola, a leánynevelő intézet e veteményes kert melegágya! Ezekben a kellően gondozott és nemes magvakkal bevetett melegágyakban fejlődnek életképes plántákká a hithűség, az egyház és haza szeretete, az irántuk való törhetien ragaszkodás, de épen úgy, vagy még jobban és hamarabb megerősödnek ugyanott a megfelelő gondozás Inján vagy épen a konkolyhintő munkája következtében a közöny, az egyház iránt elhidegülés s az idegen bálványok imádásának csirái, a melyek kiültetve, a család szentélyébe becsempészve elnyomják, megrontják az itt-ott található tiszta búzát is! Hogy is lehetne hát feltenni, hogy egy olyan egyház, a mely léteiét, győzelmeit első sorban iskoláinak köszönheti, azoknak az iskoláknak, a melyekben a felvilágosodás, a szabad vizsgálódás, a gyűlölet és átok nélküli keresztyén szeretet tanait hirdette és hirdettette: megfeledkezzék épen a nőknek iskolázásáról és neveléséről, a kik mint családanyák, nevelő és tanítónők, mint a müveit női társadalom tagjai az egy házias, vallásos életnek legfontosabb tényezői ? Pedig fájdalom, valóban igy van ! A reformált egyház a múltban is nemhogy a jövő számára, hanem a saját legégetőbb szükségeinek kielégítésére sem tett semmit, vagy a semminél csak igen kevéssel többet! 7
