Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

89 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 90 val, hanem maga kezeli, mi is meggondolva tegyük hát, ha megtesszük azt a fontos lépést, az egyházmegyei pénztárak egyesítését. El van már készítve s kinyomatva a pénztárkeze­lési szabályzat, a mi — úgymond — az egyházker. pénz­tárkezelési szabályzaton alapszik. Nem bocsátkozom a bírálatába, azt sem mondom, hogy nem jó; köszönet érte a készítő bizottságnak; szükség van annak a kölcsönadásokra vonatkozó fejezetére most is, de ta­lán épen azért, mert az egyházker. pénztárkezelési szabályzaton alapszik, oly nagy apparátussal akarja a mi egyesitendő pénztárunkat kezelni, a milyenre ne­künk szükségünk nincs; mert ha bár a legnagyobb egyházmegye vagyunk is a kerületben, azért nem va­gyunk kerület, s a mi pénztárunk azéhoz képest ki­csiny, s az ott kezelt összegekhez hasonlitottan, a mi pénztárunk állománya csak morzsa. De azért munka itt is van elég, kivált az egy­házmegyei pénztárnál! Ugyanazért a javaslat Il-ik fejezete maga dönti meg a pénztárak egyesítését, a mely a pénztárnoknak 1700 korona évi fizetést, s a régi gymn. épületében szabad lakást akar adni; a mi olyan formán van ösz­­szeállitva, hogy a kecske is jól lakjék, meg a káposzta is megmaradjon. Már engedelmet kérek, de én olyan emberre, a kinek a pénztárnokságon kívül más hivatala nem lenne, s oly nagy apparátussal kezelendő s annyi munkával járó pénztárkezelést ennyiért elfogadná, — részemről azt az egyesitendő pénztárt nem biznám ; sőt többet mon­dok, annyi fizetés mellett, 5000 korona óvadékkal, arra való pénztárnokot kapni, nem is hiszem, hogy lehetne! Talán a javaslatot készített bizottság elnöke is gondolta azt, azért csatolt ahoz egy függeléket, a mely­ben jelzi, hogy a pénztárnoki teendők ellátására alkal­mazható lesz olyan férfiú, ki tanári elfoglaltatása mel­lett 1—2 órát naponként, a pénztári kezelésre bátran fordíthat. No már a ki tudja azt, hogy mennyi munkát adna az egyesi tett pénztárak kezelése, az minden com­­mentár nélkül kizártnak tartja, hogy egy tanár az ő teendői mellett elvégezhetné azt, s itt bátran kimond­hatjuk, hogy két urnák nem lehet szolgálni. Ám egyesítsük hát a pénztárakat, én örülni lo­gok rajta, ha megtehetjük, s nagyon szép, helyes do­lognak tartom azt; de az egyesítéshez csak úgy adom szavazatomat, ha a pénztárnoknak legalább 2400 korona és tisztességes lakás lesz az évi fizetése, a mire nagyon óhajtanám, ha egyházmegyénknől valamelyik arra al­kalmas lelkész vállalkoznék, ki talán a pénztárnokságon kivül a főgymnásiumnál is végezhetne valamely teen­dőket ; de itt meg kell jegyeznem, hogy túl ne terhel­nénk a pénztárnokot, mert én tudom, hogy mennyi dolgot adna az egyesitett pénztárak kezelése. Hanem most értünk a gordiusi csomóhoz, a mit nem tudom, hogy vágunk ketté, mert azt a 2400 ko­ronát nem tudjuk honnan előteremteni. Hát még a gaz­dasági tanácsnak a 200 kor. tiszteletdijat ? ! Az egyházmegyei pénztár a gyám. pénztárral együtt , 500 — 600 koronánál többet nem bir meg. An­nak, t. i. az egyházmegyei pénztárnak a jövedelme nem emelkedni, hanem intercalarek elvonásával inkább apadni fog, pedig a húrt tovább nem nyújthatjuk ; a megadóztatást feljebb nem emelhetjük. Hozzájárul még az is, hogy a négy évvel előbb megállapított 4 filléres egyházmegyei pótadó is csak 10 évre lett elfogadva az­zal, hogy akorra majd lesz az egyházmegyének akkorra tőkéje, hogy elhagyható leend az, ha pedig nem lesz, továbbra is fennt kell tartani azt. Vagy csak kezdjük meg, menjünk bele a pénztá­rak egyesítésébe, majd felemeljük azután, mert fel kell emelnünk a pénztárnok fizetését. Én ahoz részemről ismét nem adom a szavazato­mat, hogy mert a csurgói főgymn. pénztárát Csurgóra kell vinni, tehát hogy azt lehetővé tegyük, vigyük oda az egyházmegyei pénztárt is, azaz egyesítsük a pénz­tárakat, és erőltessük a dolgot, valahogy kerítsük elő a pénztárnok fizetését és rendítsük meg az egyhmegye, péztáralapját ; mert az következnék belőle, miután a pénztárnoki fizetésen kivül hivatalos helyiség, annak berendezése stb. is kellene, igy olyan kiadások állaná­nak elő, amiket már akkor, ha a pénztárak egyesítve lennének, ha inogna is miattuk az egyhmegyei pénztár, meg kellene tenni, s aztán meg úgy járhatnánk a pénz­­tárunkal, mint a szegényember az ő tehénkéjével, hogy fejte volna, de nem adott tejecskét, mert nem adott neki enni. Elég legyen vissza gondolnunk arra, hogy mikor én átvettem az egyhmegyei pénztárt, 0 volt a tar­talma, s most rendben, közel 12 ezer korona tőkéje van, ami ezelőtt 15 -20 évvel sem volt, vigyázzunk tehát, hogy arra a U állapotra ismét vissza ne essék. A csurgói főgymn. pénztára, pénztárnoki tiszt, dij címén nem bir meg többet mint 1000 koronát, az egyhmegyei pénztár pedig 5—600 koronát, azon pedig az egyesitendő pénztárak pénztárnokságát felállítani nem lehet, s igy ez idő szerint nem létesíthető az, t. i. szerintem, mert nem tehetjük olyan tisztességessé a pénztárnoki állást, amilyenné tennünk kellene. Mégis, ha valaki a hivatkoztam módot ismeri, s a pénztárnoki állást olyanná tudja tenni, mint fent elmondtam, mondja meg, s meghajlok előtte, a pénz­tárak egyesítésének első harcosa leszek. Ezekből eléggé látható, hogy van-e szükség a belső somogyi egyhmegye pénztárainak egyisitésére? Ez idő szerint nincs ! A csurgói főgymn. pénztára Csurgóra viendő, ott van annak a helye, ott lett volna már előbb is, a mit én évekkel ezelőtt hangoztattam, de pusztában kiáltó szó volt az. Azt már igazán kezelheti a tanári teendők mel­lett is egy tanár, s adjunk neki 1000 k. t. dijat, vagy ha úgy tetszik, adjuk hozzá a gyám-pénztárt is, a megyei pénztárnál úgy is két annyi dolog van most, mint a csurgói főgymn. pénztáránál, s akkor tőkepénz is kevés marad az egyhmegyei pénztárnál, a mely eset­­ban a két pénztárból kapja az 1000 koronát, s tegyen

Next

/
Thumbnails
Contents