Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-14 / 50. szám

Tizenharmadik évfolyam. 50. szám. Pápa, 1902. december 14. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozl­­mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ei ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolam atiők Faragó János íótnunkatái'9 ozimére k ifiden d ők. A drága törvény. Nem arról a törvényről akarok szólni, a miről az Uraztmondá Hóseás által (VIII: 12) «Eleikbe Írtam az én drága törvényemet, de Ők idegen dolognak állították azt.» Bár meglehet, hogy az erről való beszélgetés is ránk férne és nagyobb haszonnal járna, mint a máról holnapra alkotott ama törvényeknek untalan vitatása, a melyek az Ur törvényével szemben csak arra jók, hogy velük hitéletünk megrepedezett kőfalain a nyílásokat betapasszuk sárral. Erre a munkára is szükség van, ki tagadná. A különben jól épí­tett falak is megromlanak, összedőlnek kellő tatarozás hián. De hiába: a külső erő soha se pótolhatja ki a belső erőtlenséget; se a külső szépség nem takarhatja el a belső fogyatkozásokat. Régi el­vünk ez nekünk, kik a bibliai keresztyén val­lást valljuk. És mégis úgy tetszik, hogy most már évtizedek óta következetesen nagyobb gon­dot fordítunk a külső toldozás-foldozásra, mint a belső építésre; belső erőre, megújhodásra volna szükségünk, és alapozás helyett sárral mázol­­gatjuk be falainkat; sárral, mi a változó időben minduntalan leomlik. De aztán ha legalább va. lami feltűnően kevésbe kerülne ez a foldozás! De ám nagyon sokba kerül; sok szellemi és anyagi erőt emészt fel, szinte hihetetlenül sokat! Talán már is elértette a nyájas olvasó, hogy az úgynevezett zsinati törvényalkotásra célzok. Igen arra. 25 év alatt a harmadik zsi­nathoz készülünk. Egészen természetesnek lát­szik, hogy sokáig tartó, mert igen nagy körül­tekintést igénylő előkészületet kívánt az első. Egyeztetni kellett öt kerület ötféle szokását és megalkotni a kerületek fölött álló konventnek és a törvényhozó zsinatnak jogkörét, mint egé­szen újat. Ez nagy munka. És mikor a nagy előkészület után a zsinat megtartatott s elvé­gezte teendőjét: ki ne várta volna, hogy most mindenek ékesen és szép renddel lesznek? Meg­van az egységes egyházi törvény: meglessz az egységben rejlő erőnk is. Sok munkába, sok anyagi áldozatba került: de meg is éri! . . . És, és — alig tudták kivárni az új zsinat összebi­­hivását. No de az első zsinat után a másodikig eltelt 10 esztendő elég volt a törvény hibáinak és hiányainak fölismerésére! Mintha csakugyan elég, sőt sok is lett volna, mert a második zsi­nat atyái háromszor is összejöttek, «u. m. 1- ször 1891. dec. 5—16; 2-szor 1892. márc. 9- től ápr. 5-kéig; 3-szor 1892. november 24-től dec. 6-áig.» De összekellett jönniok még negyed­szer is: 1893. nov. 14 és 15. napjain is ... És a következő 10 esztendő megint csak azt mu­tatta, hogy rengeteg hiány és hiba van a tör­vényben. E miatt aztán külön gyüléskeztek és tanácskoztak és fognak gyüíéskezni és tanács­kozni: tanitó-köreink és tanitó-egyesületeink; az egyházmegyei és egyházkerületi tanügyi bizott­ságok; tanári köreink és az országos egyesület; az egyházmegyei és egyházkerületi lelkészi ér­tekezletek; az egyházmegyék, egyházkerületek; a konventnek a zsinati tárgyakat előkészitő albizottságai, és maga a konvent. Oly sokfelé tanácskozunk, hogy nem vagyok bizonyos benne, nem hagytam-e ki valami érdemes bizottságot. Ha megtörtént volna, bocsánatot kérek tőle; ne vegye kicsinylésnek, se íeledékenységnek, 50

Next

/
Thumbnails
Contents