Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-16 / 46. szám
4 közbenjárás után nyerik csak meg, hogy vallásoktatóik némi csekély jutalomban részesüljenek. Apró elhullatott morzsák ezek; ez nem a törvénynyel biztosított tökéletes jogegyenlőség és viszonosság. Ezen szomorú helyzettel szemben helyes, ha törvényes jogainkra hivatkozva, ha bízva abban, hogy törvénynyel biztosított jogaink kivívására nem állandunk egyedül, de velünk lesz az ország minden szabadelvű, hazafiasán gondolkozó katholikussága is ; fel kell állítanunk jogos és méltányos kívánatainkat. Kívánnunk kell az állam és egyházak közötti viszonyoknak rendezését és a fennálló jogviszonyokhoz való alkalmazását. Kívánnunk kell, az 1848. XX. t.-cz. 2. §. értelmében, a törvényesen bevett vallásfelekezetek között a tökéletes jogegyenlőség és viszonosság nagy és sérthetetlen elveinek őszinte és igazságos megvalósítását. Kívánnunk kell, hogy midőn saját autonómiánkhoz híven ragaszkodunk, a tökéletes egyenlőség és viszonosság nagy elvére tekintettel, az önkormányzati jog minden törvényesen bevett vallásfelekezetnek megadadassék, természetesen az állam magasab érdekeinek sérelme nélkül, és úgy, hogy az állami dotatio és teljes autonómia között látszólag mutatkozó incompatibilitás kikerülhetése érdekéből, mindenek előtt az egyházak vagyoni kérdése az egyenlőség és viszonosság elvei szerint rendeztessék és megszüntettessék azon sem a méltányossággal, sem az osztó igazsággal meg nem egyeztethető állapot, hogy egy ugyanazon hazának polgárai, akik egyenlően viselik az állam terheit, a javak osztásánál megkülönböztettessenek, némelyek gazdagon teljes állami ellátásban részesittessenek, mások pedig kegyelem kenyérre szorittassanak, nyílt sérelmére az 1848. XX. t.-cz. 3-ik §-nak. Főtiszteletii Egyházkerületi Közgyűlés! „Megnehezült az idők járása felettünk.“ Aggódva nézünk körül és kérdjük, vájjon remélni lehet-e, hogy törvényben biztosított jogaink kivívása érdekéből felemelt szavunk nem hangzik-e el Inában ? De bármiként legyen, résen kell lennünk, ügyelnünk és követelnünk. A törvényben biztosított jog nem veszhet el, e jogért azonban küzdeni kell, meg kell értenünk és meg kell értetnünk mindenkivel, hogy „ha győz a hazátlan klerikalismus, oda a protestantismus, ha pedig elvesz a Protestantismus, ki biztosit arról, nem vész el a magyarság is“. Teendőnk első sorban az 1848. évi XX. t.-cz. 2. és 3, §§. érdekében szállani síkra; azonban, ha azt akarjunk, hogy törekvésünk eredményes legyen, magunk között kell tisztában jönnünk afelett, hogy mit és miként akarunk. Ezért láttam szükségesnek már szeptember hó végén, az ágostai hitvall. evangélikusokkal minket közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiköldött együttes bizottság ülésén, javaslatba hozni az együttes eljárást. Remélem, hogy a még e hóban összeülendő egyetemes convent is elfogadván az együttes eljárás helyességét, már legközelebbről megkezdhetjük tanácskozásainkat és magunk között megállapodásra jővén, jogosan és eredménynyel követelhetjük a kormánytól, hogy végre az 1848. évi XX. t.-cz. határozott rendeletének eleget téve, a törvényesen bevett összes hitfelekezetek meghallgatásával, az országgyűlés elé kimerítő javaslatot terjeszszen. Bocsásson meg nekem a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés, hogy türelmét ily hosszú időre vettem igénybe. De szükségesnek láttam szólani, szólanom kellett, habár nem kétlem, támadásoknak leszek kitéve és félre- és elmagyarázásoktól sem leszek megkímélve, de aggódva látom a viszonyokat alakulni és sajnálva észlelem, hogy saját körünkben sem hiányzik éppen a vezetők irányábani bizalmatlanság, pedig ily nagy és kényes kérdésben bizalom nélkül eljárni nehéz. Nem tagadom, hogy fordulhattak, sőt talán fordultak is elő esetek, hol felekezeti érdekeink pártpolitikai tekinteteknek estek némileg áldozatul, nem tagadom, hogy mint már mondottam, viselt magasabb politikai állásom a határozott állásfoglalásban engem is feszélyez, mert mint szintén már mondottam, mindenek felett óhajtom, hogy országos pártpolitikát egyházi életünkbe be ne vigyünk, hogy felekezeti pártok alakulását elő ne segítsük, de végre is szólanom kellett, mert itt az ideje, talán az utolsó órája az állásfoglalásnak. Állást foglalni, jogainkat érvényesíteni törekednünk kell határozottan, czél- és öntudattal, de mint Deák Ferencz mondotta : „az erélylyel és józanésszel párosulnia kell a leggondosabb óvatosságnak“. A törvénynyel biztosított jog velünk, velünk az igazság, velünk az Isten ! Ki ellenünk? Végre Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés,, szabadjon néhány szót közvetlen magunkról, a mi ev. egyetemes egyházunkról is szólanom. Egyházi életünk hathatósabb fejlesztése érdekéből is remélnünk lehet, hogy már a jövő évben egyházi zsinatunk összejöhet; alkotmányunk revisiója fogja ennek főtárgyát képezni, remélni akarjuk, hogy az újabb alkotások hathatós eszközei és előmozdítói lesznek azon vallásos belső lelki életnek, mely feltétlen kell, hogy erősbbödjön, ha százados múltúnkra hosszú, századokra terjedő jövőt akarunk következni látni. Hiszem, hogy törvényeink revisiója hathatós előmozdítója lesz azon igaz, hű,. szívós ragaszkodásunknak hitünkhöz, mely fenntartott a múltban, mely eredményezte, hogy bármily erős viharok között megálltunk, mely összetartotta a híveket, buzdította, lelkesítette lelkészeinket. Szükségünk van erre, mert midőn a megnehezült idők járása, az anyagi gondok terhei kettősen veszélyeztetnek: a szívós, erős calvinista kitartás, a lelkészek buzgó cura pastoralisa kell, hogy őrt álljon, ha elbukni nem akarunk. ■—- De elbukni nem fogunk! A mai napra egybehívott egyházkerületi közgyűlésünk tárgysorozatával is igen fontos, életbevágó, erdélyi ev. ref. egyházkerületünk bel-életét behatóan érdeklő kérdések kerülnek eldöntés alá. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy az igazgató-tanácsot az előkészítésénél más, mint a jól megfontolt és mérlegelt közérdek nem vezette. Szeme előtt tartotta a folyton haladó idő újabb és újabb követeléseit, az egyházi közkormányzat naponta fokozódó, bonyolultabb és nehezebben kielégíthető igényeit. Á főtiszteletü egyházkerület bölcsességétől függ, hogy félretéve kisebb helyi, vagy személyi tekinteteket és érdekeket, de az ily nehéz időkben mindig csak gyengítő hatással biró belső torzsalkodásokat is, oly megoldásokat hozzon létre, melyek egyházkezületünk, egyetemes egyházunk, calvini hitünk érdekeinek legjobban megfelelnek. A mai napra egybehívott közgyűlését az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek, ezennel megnyitottnak jelentem ki. * * * E megnyitó beszédért dr. gróf Kuun Géza, a széles körben ismert tudós mondott köszönetét a közgyűlés nevében. „Azon nagyszabású esemény, igen fontos esemény-számba menő beszéd benyomása alatt — úgymond —, melyben a nagym. elnök ur erélyesen, okosan, helyesen fejezte ki mindazt, amit mi egyenként, különkiilön és összeségünkben érezünk, szabadjon kifejeznem, hogy a közérzést ez a nagyszabású beszéd a legékesebben szólóan, nagy erővel fejezte ki és ezért a nagym. elnök urnák a leghálásabb, legmelegebb köszönetünket fejezzük ki.“ FÓISK. NYOMDA, PÁPA.
