Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

813 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 814 tok-e, mi volt a fundamentuma hivatalában hőségének, egyházában önzetlen fáradozásának, családjában önfeláldozó szeretetének, annak a gyöngéd kíméletnek, a mely hit­vese előtt még a fájdalmak és gyötrelmek terhét is pa­nasz nélkül, nyugalommal hordozta, szinte rejtegetni igye­kezett, hogy fájdalmat ne okozzon azoknak, a kiket sze­retett ; annak a békességes tűrésnek, a mely Isten előtt a szenvedések özönében sem zúgolódott, a nyavalyának sor­vasztó, lelkettépő gyötrelmeiben sem ostromolta a Magas­­ságosnak szent egeit ? . . . Megmondom . . .: hő volt Is­tenéhez és hű volt azokhoz, a kiknek Isten után legtöb­bet köszönhetett. Igaz, komoly, benső vallásosságon épült erkölcsi élete s már ifjú korában, a mikor az emberek rendszerint az ő szivöknek kivánságiban s szemöknek lá­tásiban járnak s nem emlékeznek meg arról, hogy Isten mindenekért Ítéletre vonsz, eszébe vette, hogy csak az Ur beszédjének megtartása jobbíthatja meg az ifjú életének útját s ifjú társainak póldányképe lehetett az Ur háza szépségeinek keresésében s az Ur háza gyönyörűségeinek kedvelésiben. És hű volt azokhoz, a kiknek Isten után legtöbbet köszönhetett. Már gyermekkorában megtanulta az apostoli intést: „ti magzatok engedelmesek legyetek az Urban a ti szülőiteknek“ s férfi korában is egész ha­láláig elméjében őrizte, szivében hordozta az isteni pa­rancsot : „tiszteljed atyádat és anyádat, hogy jól legyen neked dolgod I“ S ha a világ zajától elvonulva, titkon, ajtaját behajtva, önmagába, múltja emlékeibe mélyed vagy az örökkévalóság kérdéseivel foglalkozik a lélek ; ha az emlékezés varázslatos hatásától megelevenednek azok, a kiket elvesztettünk, ha az emlékezés halottakat ébresztő, csudáé ereje viszhangját támasztja szivünkben az édes atya bölcs intéseinek, a felejthetetlen jó anya szelíd sza­vainak, ha igy az embernek azokkal is szüntelen társal­­kodása lehet, a kiket már elvesztett, ha a hű gyermek férfi korában maga elé varázsolja az emlékezés hatalmá­val letűnt gyermekkorának vagy ifjúságának időit s lélek szerint, — mint hajdan test szerint, — a már rég porladó édes atyának, a már sírban nyugvó édes anyának kebe­lére hajthatja le fejét: megértitek-e, hogy a hálás emlé­kezés, a szeretet ölén ily megpihenés erőforrás, a mely­ből a jelen való időkre béke és békességes tűrés, a mely­ből a homályos beszéd által látható titkos jövendőre, az örökkévalóságra nézve megnyugtató hit és felemelő re­ménység buzog; megértitek-e, hogy e pihenő testvérünk­nek jól vala dolga, mivelhogy tisztelte atyját és anyját a mig élt s e tisztelet szivében lakozott szive utolsó dob­banásáig. Legyen kívánságod szerint megpihent testednek egyesülése az anyaföld kebelén porladó szülőid testével; legyen hited szerint lelkednek örvendezése a viszontlátás reménységének megvalósulásában az örök dicsőség hazájá­ban azokkal, a kiké volt szived, lelked tisztelete. A sze­retet, a melylyel körülvettünk, a tisztelet, a melylyel ar­­cádat megbecsültük, részvéttel hajtja szivünket hitvesed és gyermekeid felé. Egy bánatban velük összeforrva, egy veszteség súlyát velük együtt hordom, keresi lelkünk az enyhülőt kútfejét. Meg is találjuk ezt az evangyéliomban, a melyből, az Ur szavából tudjuk, hogy valaki hiszen ő benne, ha meghal is, él. Legyen nektek kesergő szivü szerettei legfőbb vigasztalás az, hogy a kit éltében a hit fénye vezérelt, a ki kötelességeit az evangéliomi felfogás alapjára állva igyekezett teljesíteni, a jó szolga, a ki hűen sáfárkodik a reábízottakkal, az Ur itólőszéke előtt áll, a hol kegyelem a törvény, szeretet a biró, irgalom a közben­járó ; legyen vigasztalástokra az, hogy a hol a szenvedé­sekben, küzdelmekben és fájdalmakban gazdag élet vég­ződik, ott jó Atyának s boldog lelkek seregének hajléka vár, mert az Ur szerzett nékünk diadalmat az ő Szent Piának halált és rettegést meggyőző ereje által. Jertek, a kik a vigaszt keresitek, jertek ahoz a ki megfáradottat és megterheltet megnyugtatja, jertek, a kik szenvedtek imádkozzunk ! AfEgJES §özíeményE§. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhir. Súlyos csapás érte egyházkerületünk egyik derék férfiát: Pálffy Károly urat, fia elhunytával. Bánatában őszintén osztozva, közöljük a gyászjelentést. Dr. Pálffy Istvánná szül. Zóbel Aranka és kis leánykája Maczika úgy saját, mint hozzátartozóik nevében megtört szívvel s a legmélyebb fájdalommal tudatják forrón sze­retett férjének, illetve édes atyjának dr. Pálffy István­nak Biharvármegye nagybajomi járás tiszti orvosának élete 30-ik s boldog házassága 4-ik évében folyó évi no­vember hó 7 ón hosszas szenvedés után bekövetkezett ha­lálát. Drága halottunk hült teteme folyó évi november hó 10-én délelőtt 10 órakor fog Székesfehérvárott az ev. ref. egyház szertartása szerint a „Szent Keresztiről címzett (sóstói) sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Székes- Pehérvár, 1902. november 8. Áldás emlékére! Pálffy Károly ügyvéd és neje Világhy Mária szülék, stb. — Lelkésztársaimhoz. Tisztelettel tudatom azon lelkésztársaimmal, kik aug. hó vé^ón hirdetett egyházi beszéd kötetemet megrendelni szívesek voltak, hogy a munka kikerült már a sajtó alól s nov. 16-a után meg­kezdem a szétküldést azoknak, kik az árát már beküldöt­­tók. Kérem azokat is, kik még ezt nem tették, legyenek szívesek az árt, 3 koronát elküldeni, mely esetben a mun­kát portómentesen küldöm meg ; ellenkezőleg a kissé költ­séges utánvéttel való küldést kell igénybe vennem. Egy­úttal kérem azokat is, kik a Kossuth ünnepélyre kiadott kis beszéd füzetet megrendelték, de árát még el nem kül­dötték, hogy a csekély 50 fillér összeget hozzám juttatni kegyeskedjenek. Körmend. Fülöp József ev. ref. lelkész. — Földrajzi elöfogahnak és Vasvármegye rövid földrajza az elemi népiskolák számára. Irta : Darab La­jos egyházas-rádóci tanító. Szombathely. Bertalanffy József könyvnyomdája. 1902. Ára 20 fillér. 14 lap. SZERKESZTŐ ÜZENET. R. K. K. Köszönöm szépen a küldeményt. A jövő szám­ban. V. K. Sz. Biztosra vettem, hogy e számban már csak közölhetem; de im sürgős közlendők miatt elmaradt. A jövő szám hozza. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Kis József. Pőmunkatárs: Faragó János.

Next

/
Thumbnails
Contents