Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-16 / 46. szám
805 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 806 méből. Megtanulja, bogy a vallás nem rajongás, kegyeskedő, érzelgősség, lágy zene, édes ábránd, — hanem tevékenység, szorgalom, munka és imádság, munka előbb a saját szivünkben, azután másokéban és másokért. Megtanulja, hogy egy a közbenjáró Isten és az emberek között, az Úr Jézus Krisztus, hogy maga is íelemelkedhetik lelkének szárnyain Istenéhez, kinek atyai szive nyitva van az elveszett, de bünbánólag megtérő fiú számára, hogy nem kell szűz Máriához és a szentekhez folyamodnia. A hit, lelkiismeret és gondolatszabadság a lehető legélénkebb tevékenységet, kutatási törekvést idézi elő minden terén. A tudományok ápolása mélyrehatóbb, kiterjedtebb lett; szaporodtak az iskolák, növekedett az érdeklődés a műveltség iránt s mind jobban és jobban oszladozni kezdett a középkorban túlságosan is elhatalmasodott babonának sűrű homálya. A reformátorok nagy súlyt fektettek az ifjúság oktatására; a templom mellé mindenütt odaállították az egyház veteményes kertjét, az iskolát, mindent elkövettek, hogy ne csak buzgó, hanem értelmes tagokkal is gazdagítsák az egyházat s a társadalmat. Az értelmi világosság emelkedésével egyre csökkent az elfogultság és türelmetlenség ereje, mind tovább terjedt azon emberies gondolkodás, mely minden népfajban, minden vallás híveiben elismeri ugyanazon Isten gyermekét, a testvért és tisztelni tanítja annak meggyőződését, jogait. A reformáció készítette elő a talajt azon korszellem kifejlődésére, mely a jobbágyságot kiemelte szolgai helyzetéből, mely diadalra juttatta a törvény előtti egyenlőség dicső eszméjét s eltörölte az emberiség nevén szégyenfoltot képező rabszolgaságot. Oh bizony mindezeket és még igen sokat, a melyek azonban egy rövid visszaemlékezés keretébe nem szoríthatók össze, — köszönhet a reformációnak az emberiség és különösen a protestáns egyház. Méltó a nap, melyen e szellemi szabadságharc, ez isteni mű megindult arra, hogy emlékét minden évben felújítsuk bizonyságául az emberi szellem diadalának, méltán ülünk ma emlékünnepet. Méltán száll fel hálaimánk az Egek Urához, hogy adott bátor férfiakat, leikével megáldottakat, a kik visszavezettek hozzá, szerető Atyához s a Krisztushoz és az ő evangéliomához. Hol volna ma az emberi tudomány, műveltség, ha a reformáció meg nem indul ? Bizony „hatalmas dolgokat cselekedett az Ur mi velünk, azért vigadunk.“ (126. zsolt. 3.) Yigságunk, örömünk sajnos! nem lehet teljes, mert ma is veszély fenyegeti a Krisztus egyházát. Veszély, egyfelől a vakhit, másfelől a hitetlenség, közöny részéről. De ne féljünk, haladjunk bátran tovább és tovább a dicső reformátorok által megkezdett utón; ha Luther, Zwingli, Kálvin sziklaerős hite ól szivünkben, akkor hadd dühöngjenek ellenségeink, hadd imádkozzék bár kiirtatásunkórt a szeretet, irgalom és kegyelem örök Istenéhez a sötétség tábora, mi nem csüggedünk, nem esünk kétségbe, mert: „Erős várunk nékünk az Isten !“ Nagy Kornél. Elmélkedésre méltó vármegyei határozat. Komá romvár megye közigazgatási bizottságának 1902. évi aug. 12-én tartott üléséből. A kir tanjel ügyein 758/1902. sz. a. előterjesztése a vármegye területén létező jótékonysági, közhasznú, nevelési és tanulmányi, nevezetesen pedig népnevelési célokra tett alap és alapítványok bejelentése és azok számadásainak ellenőrzés céljából, a nagymélts. vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministerium számvevőségéhez leendő felterjesztése tárgyában. Határozat. A törvény értelmében az állam kormánynak nem csak jogában, hanem kötelességében is áll, hogy a jótékony és közhasznú örök alapítványok fölött a felügyeleti jogot gyakorolja és a felett őrködjék, hogy az ily örök alapítványok mindenkor sértetlenül fentartassanak és rendeltetésük céljára fordittassanak; ezen jogát, illetőleg kötelességét pedig csakis az alapítványokról kiállított és kormány hatóságilag jóváhagyott alapitó levelek alapján gyakorolhatja sikeresen és mivel alapítványi levelek felterjesztését különben is az 1804. évi junius hó 26-áról kelt 14,151. sz. helytartó tanácsi intézmény határozottan elrendeli, ennélfogva a mennyiben a vármegye törületén már fennálló köziDtézetek javára, különösen pedig a népnevelési oélokra szolgáló alapítványokról a szabályszerű alapítólevelek még nincsenek kiállítva és kormányhatóságilag jóváhagyva, mulhatlanul szükséges, hogy ezen alapítványokról szabályszerű alapító-levelek szerkesztessenek és jóváhagyás végett a nagymélts. vallás és közoktatásügyi m. kir. minister úrhoz felterjesztessenek. Ehhez képest a járási főszolgabírók utján felhivatnak a vármegye területén lévő öszszes községek elöljáróságai, valamint az összes iskolák és ovodák iskolaszéki, illetve felügyelő bizottsági elnökségei hogy a csatolt kimutatást pontosan töltsék ki, azokat 15 nap alatt a járási főszolgabíróhoz terjesszék be, ki az összes beérkezett kimutatást tartozik a vármegyei kir. tanfelügyelőséghez sürgősen megküldeni. Az előadottak alapján egyben felhivatnak a községi elöljáróságok és iskolaszéki, illetve ovoda bizottsági elnökségek, hogy a mennyiben gondozásuk alatt oly alap vagy alapítvány van, a melynek még nincs alapitó levele, illetve az még kormányhatósági jóváhagyással nincs ellátva, az alapitó levél kiállítása és jóváhagyása iránt haladéktalanul intézkedjenek : továbbá, ha az alapítványok számadása jóváhagyás végett ez ideig még nem lett a nagy méltóságú vallás és közoktaiásügyi m. kir. ministerium számvevőségéhez felterjesztve, a számadást necsak a múlt évről, hanem a mennyire lehet az előbbi évekre visszamenőleg is a kir. tanfelügyelőség utján terjesszék fel, jövőben pedig minden év elején az előző évi számadást szintén a kir. tanfelügyelőség utján felelősség terhe mellett mulhatlanul terjesszék majd fel. Érről a kir. tanfelügyelőség és a négy járás főszolgabírói utján, az összes vármegyebeli községek előjáróságai és iskolaszéki, illetve felügyelő bizottsági elnökségek egy-egy kimutatási lap csatolása mellett értesittetni rendeltetnek. K. m. f. stb. 46*
