Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
761 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 762 a 99°/0-kában pápista Franciaországban s a tiszta pápista Spanyolországban mostanában ugyancsak rájuk járt a rúd, s a kik most Ausztria és Magyarországot óhajtják boldogítani áldásos (!) működésükkel. Kétségtelen, hogy lehet biz azokról sok szépet és jót is mondani, de lehet ám rosszat is. Hát miért gyűlölték meg őket a spanyolok és franciák ? ! Az eddig ismertetett beszédek se voltak egyebek, mint a papismus harci riadói; a kürtbe mégis legerősebben fújt bele Prohászka dr. Ende gut: alles gut! Megelégedetten távozhattak el, mert lelkesedtek és lelkesítettek. A nagy gyakorlat jól sikerült. A kiképzés ügyes és erélyes; a terv biztos ! . . . Mégis : ember tervez : Isten végez. Voltak már a pápák is, meg a jézsuiták is minden mindenekben ; de volt olyan idő is, mikor mindenüktől, még létezési joguktól Í3 megfoszthattak, mint a társadalom átkai. S mivel ők maguk ig azt hirdetik, de tudjuk is mindannyian, hogy azok most is, a kik régen voltak: azért a sorsuk is csak az! Megnyugodva zárjuk be szemlénket gr. Széchényi Imre beszédéből vett ezen idézettel : „A mi vallásunk par excellence szociális vallás ... És valyon ezt a szociális missiot teljesitettük-e mindig kellően ? Azt hiszem az őszinte szó a helyes. S ha őszinték akarunk lenni, el kell ismernünk, hogy a protestáns országok: Anglia. Németország a keresztény szellemnek az intézményekbe való bevitelét illetőleg jóval túlhaladtak bennünket. De hogy csak egyet emlitsek : nem feltűnő e, hogy XIII. Leo pápa ő szentségének „Rerum novarum“ nevű, korszakot alkotó encyklikája, a munkabér fejlődését illetőleg nagyjában és egészében elfogadja három ismert közgazdának ebbeli álláspontját. Nevezetesen Rod bertus, Thunnen és Stein Lőrinc álláspontját; pedig tudtommal ez mind a három protestáns volt.“ No lám ! Köszönjük a szép, a kedves elismerést! X. y. Megjegyzések Vargha Kálmán ur cikkéhez. A lelkészek fizetéséről szólva, múltkori cikkemre való tekintettel, hogy önzéssel ne terbeltessem, meg kell jegyeznem, hogy nekem egyénileg egészen közönbös, hogy kétféle fizetési fokozat lessz-e vagy csak egy és hogyha kettő lessz : 2400 vagy 3000 korona lessz-e a nagyobb fokozat; közönbös azért, mert azért én egyik esetben sö kapnék fizetés-kiegészitést. A különböző fokozat megvan nemcsak az állami tisztviselőknél, a tanároknál, de egy és ugyanazon középiskolában működő tanárainknál is, holott ők teljesen egyenlő viszonyok közt élnek és tanítanak. . . . Engedje meg t. barátom, hogy kételkedjem abban, hogy pl. a veszprémi, kaposvári, fehérvári, pozsonyi vagy a pápai pap 800 frtos fizetés mellett épp úgy megélhetne és tekintélyét nem hogy a más vallásnak, de akárcsak a saját gyülekezete előtt is épp úgy fentarthatná, mint az egészen félreeső kis falukban működő lelkészek ! Kétségtelen, fölösleges is róla beszélni, hogy ugyanazt a ruhát, két annyi ideig lehet viselni falun, mint városon, addig mig folt kellene rá. Aztán az igaz, hogy a kaszinóban 12 frt tagsági dij mellett sok lapot olvashat a városi pap ! De lássa kérem, énnekem alig jut rá időm, hogy a kaszinóba menjek; otthon pedig 3 napi lap áll rendelkezésemre s a 12 frtot mégis meg kell ám fizetnem, nem szabad kiállnom! Ezután jő a többi egyesület: polgári kör, 2 olvasókör, Jókai-kör, a jóformáu minden hónapban előforduló gyűjtések; falun tizedrésznyi alamizsna-gyűjtő se jelentkezik. Hányszor kell aztán résztvenm, mindig pénzbe kerülő összejöveteleken — egyesek tiszteletére rendezett banketteken, jótékony célú mulatságokon, felöl vasó estélyekeu — amelyekről pedig szívesen elmaradnánk ! Mi lenne, ha egy városi pap nem lenne tagja a Prot. írod. Társaságnak, még akkor is, ha a saját gyülekezete is tagja. Hozzám pl. most 3 példányban jönnek e társaság kiadványai: a gyülekezet részére, s nekem mint tagnak és mint szerkesztőnek. Ot év óta kiléphettem volna a M. Pr. I. T.-ból, mégis megkaptam volna a kiadványait; de úgy véltem, hogy nem illenéR. Még egyet: miért élhet meg könnyebben ugyanabban a városban, pl. Kaposváron meg Pozsonyban egy lelkész, mintegy középiskolai tanár ? Az ő helyzete nem oly exponált talán ? Ismételve megjegyzem, hogy az én fizetésem emeléséről itt nincs szó, nem vagyok hát Cicero pro dorao ; de nem beszélek a komáromi, győri vagy a más kerületek nagyvárosi s általában a tervezett minimumnál jobban fizetett lelkészeiről se ; hanem a — tessék elhinni — igen nagy és emésztő munkát végző olyan lelkésztársai mról, mint a kaposvári, pozsonyi, nagykanizsai, esztergomi, nyitrai stb. úgynevezett missioi lelkészekről. Ezeket 800 írton hagyni — nem akarom őket megbántani, hát csak azt mondom, hogy — élni : ez se egyházunk tekintélyével, se az ő szolgálatukkal, se a munkát mérlegelő igazságossággal nem egyeztethető össze . . . Egyébiránt a városi lelkészek jő részének már jó ideje többre megy a fizetésük, mint a tervezett 12ÜU frtos minimum. Falukon is egyik lelkész jövedelme százakkal többre megy, mint a másiké. Ezt a több fizetést leszállítani bizonyára Vargha barátom se akarja, csupán a teljes egyenlőség kedvéért; tehát volt is, lessz is különbség a fizetésben falukon is, városokon is, a nélkül, hogy azért le kellene néznünk egymást , . . Fölebb említettem a tekintélyt is; igen, faluhelyen is jövedelmük szerint mérlegelik az embereket, mennyivel inkább városokban. Itt már igazán kasztok vannak. S arra, hogy azt a református lelkészt kicsinyeljék, lenézzék, nem kell más, csak tudják meg, hogy 800 frt az évi fizetése ! Micsoda csekély szellemi tőkével rendelkező egyén lehet s micsoda jelentéktelen munkát végezhet az, aki silány 800 írtért szolgál? Mekkora esze lehet mellette annak, a ki 1500 — 2000 frtot kap s milyen fontos, országboldogitó munkát végezhet e mellett ! Sajnos, de úgy ítél a világ, hogy a kinek 100, 200 írttal több a fizetése, mint másé: annak ugyanoly mértékben nagyobb az esze és fontosabb a munkaköre is! Én azt hiszem, hogy a papok a közfelfogásban azért lettek az újabb időben egyszerre olyan kevésre becsült emberek, mert fizetősök 600, majd 800 írtba lett megállapítva. Mert hát csak természetes a következtetés, hogy a nagy fizetés a nagy kiválóságért, az igen áldásos munkáért jár’ kis emberek kevésbé fontos munkájukért kevés fizetéssel is beérhetik. Sokat lehetne erről mondani ! Az az állítása se állhat meg, hogy a lelkészek városon is, vagy mondjuk úgy, hogy a nagyobb gyülekezetekben is csak azt a munkát végzik, mint a kisebbekben. Vegyük elő a névtárt. Megkereszteltetett Berhidán 17, Pápán 57; eskettetett Berhidán 2 pár, Pápán 18 pár. A keresztelési és esketést ám ne számítsuk ; mert ha 4-szer, 5 szőr annyit kell is végezni, ez nem tesz valami nagy különbséget a munkában. Hanem a temetés, az már más! Berhidán kilencet temettek, Pápán 39 et. Tehát négyszer annyinál is többet. Ez pedig már nem csak a ruha-koptatásnál valami, hanem a munkában is. Hogy meg van fizetve a többlet-munka, azt ne mondják. Néha olyan időben kell temetni, hogy ha
