Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
Tizenharmadik évfolyam.44. szám. Pápa, 1902. november 2. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozlmére küldendők. * Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiök Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Megnyitobeszeci. Méhjentiszlelt Ünneplő Közönség! Nagy tiszteletű- és Tekintetes Tanári Kar! Nemes Tanuló Ifjúság! A gyorsan haladó idő egy körfolyamát ismét befutván, elhozta újból e napot: a reformáló megindításának, a hitjavitás nagy műve munkába vételének évfordulóját. Theologiai akadémiánk ifjúsága mint már évek hosszú sora óta tévé, a 16. sz, e nagy és világtörténelmi fontossággal biró eseményének emlékezetére most is szerény ünnepélyt rendezett. Szükseges-e vázolnom ünneplésünk célját? szükséges-e okadatolnom ünneplésünket? Ha a szemünk előtt lebegő célt bővebben fejtegetni akarnám, vájjon nem úgy tünnék-e az föl, mintha mentegetném magunkat? Nincs okunk félni e balvélekedés fölébresztésétől , ha ünneplésünk céljára rámutatunk. Nincs okunk a mentegetődzésre, de nincs szükségünk a bővebb megokolásra sem. Az utódoknak kegyeletes kötelességük megemlékezni az érdemeket szerzett elődökről. A késő ivadékoknak hálás kötelességük meggyujtani az emlékezet fáklyáját, hogy azzal bevilágositsanak a feledékenység lassan sürüdő fellegébe, mely különben elborítaná egészen a múlt eseményeit és nagy alakjait. Tehát kötelességet teljesítünk, midőn felújítjuk hitünk hőseinek és ama nagy harcuknak emlékét, melyet Istentől indíttatva az evangéliom ügyéért megkezdettek és lelki fegyvereikkel győzelmesen vívtak meg a világ hatalmasainak testi fegyvereivel szemben. De e kötelesség teljesítése haszonnal is jár reánk nézve: megtanuljuk métányolui küzdelmeik célját és eredményét. Igen, e bősöknek a Krisztus evangéliomában való hitük, törekvésük tisztasága, lelkesedésük heve, Istenben vetett bizalmuk s e bizalom által acélozott állhatatosságuk, kitartásuk tiszteletet követel tőlünk és követésre méltó példákul tüuteti fel őket előttünk. De igazán áldottá az teszi emléküket, a mit számunkra kivívtak. Mert az emberiség legszentebb és legdrágább javai azok, a miket elszántságukkal számunkra biztosítottak. Igaz, a reforraátió első sorban vallástörténeti jelenség. Első pillanatra tisztán a keresztyén vallás megtisztítására irányuló mozgalomnak tűnik föl. De hatása messze túlterjed a vallás körén. A világtörténelemben jártasok jól tudják, hogy e szellemi mozgalom az új idők kezdete. A reformatio emelte ki Európa népeit abból a mély sülvedésből, mely haláluk leeudett volna. A megtisztított keresztyén vallás teremtette újjá Európa elaggott társadalmát. A mint a hitjavitás helyre állitá Istennek helyes tiszteletét «lélekben és igazságban» való imádását — a krisztusi elv alkalmazása, gyakorlatba vétele egyúttal biztositá a lelkiismeret szabadságát is. Visszakényszerité az erőszakot, mely súlyos teherként nehezedett a lelkekre s békóba verte a gondolatot. Ennek helyébe az igazság meggyőző erejére utalt. Ez elvek alkalmazása utat nyitott az erők szabad kifejtésére és ez által egy addig nem sejtett mivelődésnek, minden téren való hatalmas haladásnak. így igazolja a történelem, hogy az evangéliom Istennek ereje minden hivő idveségére és egyedüli biztos alapja nemcsak mennyei, hanem földi boldogságunknak is. 44
