Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

Tizenharmadik évfolyam.40. szám. Pápa, 1902. október 5. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czi­­mére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reelamatiők Faragó János íomunkatárs ozimér© Isii leien do ti. Vallásos együttérzés. (Vége.) Én a vakbuzgóságnál sokkal veszedelmesebb ellen­ségünknek tartom a hitetlenséget. Róm. katb. ellenfeleink szeretik úgy tüntetni fel a hitetlenséget, mint a reforma­tio szülöttét. Pedig talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy a gyarló, esendő gyermekeket szentekké avató, a c^alatkozhatatlanság dogmájával magát Dalai-Lámává tett római pápa vallása sokkal közelebb áll a saját eszét és trejct istenitő hitetlenséghez, mint az evangéliomi keresz­tyén vallások. Hiszen régi igazság, hogy a szélsőségek találkoznak. A hitetlenség ellen azért nehéz védekeznünk, mert a vallástalan ember mereven visszautasít mindent, a mi érzéki tapasztalatai és elméjének látkörén kívül esik. Egyéni elbizakodottságában az emberi véges észnek és romlandó testi erőnek tulajdonit minden haladást, minden előmenetelt. A látható, létező dolgok köréből vagy nem tud, vagy nem akar gondolni a láthatatlan téremtőre, Örökkévalóra. Ezek legtöbbnyire a világ hiú dicsőségét üzik; hajszolják. A lélekjavaira irányuló beszédeinket gú­nyolódó kicsinyléssel viszonozzák. Az ilyeneknek mondja édes Idvezitőnk : „En az én Atyámnak nevében jöttem és nem fogadtok be enqemet; ha más valaki jöne a maga nevében, azt befogadnátok. Mi módon hihettek ti, holott ti egymástól vesztek dicsőséget és a dicsőséget, mely az egyedüli Istentől származik, nem keresitek?u (János V: 43. 44.) A hitetlenséget nemcsak egy házias, vallásos életün­ket ostromló bajnak, hanem társadalmi betegségnek is te­kintem. Brahma, Buddha követőitől, sőt a fétis-imádók­tól se félteném úgy a társadalmi rendet, mint a hazát és vallást ismerni nem akaró nemzetközi, romboló, hitet­len sociálismustól és anarchismustól. Ezért tartom elhibá­­zottnak a felekezetnélküliségnek törvénybe iktatását. Azok, a kik a szabadság elvéből kifolyónak tartották, hogy az egyházi terhek viselése elől a felekezetnélküliség menhá­­zába lehessen húzódni, miért nem juttatták diadalra az ál­talános vallásszabadság elvét ? Hiszen sok vallásfelekezet van, mely az emberiség erkölcsiségére nem lenne olyan kártékony hatással, mint az uralkodó vallás coelibátus dogmája. Gróf Majláth Gusztáv erdélyi róm. kath. püspök a múlt évi eucharistikus kongresszuson a hitetlenség, nagy­zás és idegesség ellen legjobb orvosszerül az „oltári szent­séget“ ajánlotta. Azt mondotta, hogy „a hitetlenség ellen azért legjobb orvosszer, mert az oltári szentség a legfőbb hittitok s igy legjobban erősiti a hitet s biztos, a ki lá­togatója e szentségnek, az hitetlen nem lehet soha.“ Mi a hitetlenség ellen ne keressünk orvosszert a pogány misticismusbau , hanem Jézus utasítása szerint prédikáljuk az evangeliomot alkalmatos és alkalmatlan időben ; mert az evangéliomban világosság van és csodát művelhet az ember lelkében. A világi bölcseség szemkáp­ráztató külfénye és gúnyolódó kicsinylése közepett se szé­­gyeneljük a Krisztus evangéliumát, mert az az Istennek hatalma. (Róm. 1: 16.) Hiszen fülünkben cseng isteni ta­nítómesterünk édesen bátoritó szava: nMivelhogy nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak titeket e világ közül, azért gyűlöl titeket e világ." (János XV: 19.) Oh vajha ne lennénk e világból valók, hogy csak e világ gyűlölne bennünket! Vajha mint Krisztusnak vá­lasztottal szeretnénk egymást személy válogatás nélkül ; erősitgetnénk egymást megszűnés nélkül az isteni hitben és égi reménységben ; fénylenénk a mi cselekedeteinkkel, mint világosság fiaihoz és leányaihoz illik ! De mily sok a hiány, fogyatkozás a mi falainkon belül is ! Az előbb említett két hatalmas ellenség ellen küz­deni kellett a mi őseinknek is még sokkal nagyobb mér­tékben. Ámde őket az evangeliom szelleme hatotta át, ez türőkké és bátrakká, erősekké és szeretetteljesekké tette egymás között. így tudták csak megharcolni ama nemes, nagy harcot; igy vetették meg Krisztus romladozó egy­házának alapját újból; úgy Írták be nevüket az örök élet könyvébe! Hogyha a liitjavitás történetét fogékony lélekkel olvasgatjuk és összehasonlítást teszünk korunk szellemé­vel és erkölcsével, bizony arra kell fakadnunk, hogy a 40 Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. flttegjelenlk minden vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents