Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-24 / 34. szám
593 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 594 gyár nép hitbuzgóságáról s magyarságának törhetetlen szeretetéről ne regélne . . . Az isteni csoda, mely itt elvégeztetett, sziklára emelte lábainkat: kő kövön támadt minden szavunk nyomán, miket az Isten és magyarságunk nevében hirdettek ajkaink. Egy új magyar haza épült itt a magyar faj keresztyéni lelkesedéséből; — egy újabb bástya, védelemre talált a szeretet, hol rendíthetetlen támaszt nyernek a magyar nemzeti törekvések. Ez a templom református templom s ez az iskola református iskola, de helye van ezekben mindenkinek, kit az Isten magyarnak teremtett. A magyar testvériség nem kérdezi : csillagot, avagy keresztet tűztek-e tornya tetejére? Ma építünk olyat, melyen a betlehemi csillag fog ragyogni; a mit holnap építünk : arra föltüzziik az Idvezitő megszentelt keresztjét. New-Yorkban, a világ anyagi és szellemi centrumában, Amerika legnagyobb városában, melynek óriási területén hetvenezer magyarról beszél a statisztika, ez a templom és iskola az egyetlen magyar intézmény, az egyetlen talpalatnyi magyar föld. Közös kincsünk, honnan a munkára lelkesedést merit a nagy világváros magyar népe s hová messze mértföldekről zarándokol a nemzetéhez hűséges honfi szív. Az egyetlen összekötő kapocs, mely ez óriási Bábylonban valláskülönbség nélkül egyesit minket, magyarokat. Világitó torony ez abban a kikötővárosban, hol ezrével száll partra a magyar nép s honnan évek múltával elindul vissza, a felejthetetlen ősi hazába. Ez a legelső bástya, hol a kivándorló magyar védelmet, utbaigazitást talál ; ez a legutolsó vár, hol a szülőhazába kívánkozó hajóra szállása előtt gondos tanácsot nyer. Ez okok tették le a fundamentomát ennek az épületnek s bizonyára ez okok indították Magyarország nagybólcseségü miniszter elnök ét, Szél l Kálmán ur ő nagyméltóságát is arra, hogy templomunkra, az amerikai magyarság eme közös kincsére, egyezer koronás adományával letenni kegyeskedett az elismerés koszorúját. Húszezer dollárba, — százezer koronába került ez épület a világváros drágasága miatt. Bizony nagy a teher vállainkon. Oh hát hogy ne kérnénk mindenkit, kihez esdő szavunk elhat: szive melegéből áraszszon reánk is egy parányi részt; tegye le kiki áldozatkészségének a filléreit a mi szent ügyünkre, mely bizonyára szent ügye annak a földnek is, lol bölcsőnk ringott s a hol, hisszük, a sirhalom is domborul felettünk! A new-yorki magyar ref. egyház nevében Palóczy Sándor, Kuthy Zoltán, főgondnok. new-yorki ev. ref. lelkész. Tisza Kálmán emléke Geszten. A Magyar Szóból egész terjedelmében átvesszük a következő, kedves híradást egy nagy alapítványról. Reformált egyházunk nemrég elhunyt nagy fiának, bölcs vezérének s a mi kisded geszti egyházunk atyai szivü pártfogójának fennáll már az első emlékoszlopa; nem hideg kő, nem élettelen érc, hanem meleget sugárzó, életet költő és minden ércnél maradandóbb, t. i. az ő nevéről elnevezett „Tisza Kálmán kisdedóvoda“. A nagynevű apának hozzá méltó fia : gróf Tisza htván alapította és ajándékozta ezt a geszti ev. ref. egyháznak. Az alapítványt tevőnek fenkölt gondolkozását, nemes célzatát, mély vallásos érzületét s az apának emlékén függő, soha nem hamvadó gyermeki szeretetét semmi sem jellemezheti jobban, mint az adományt felajánló s a geszti presbyteriumhoz intézett levelének ezen bevezető része: „Istenben boldogult édes atyám áldott emlékét valamely maradandó, olyan alkotás által óhajtván megszentelni, mely az ő jó szivét hirdesse s ennek a mi községünknek — melyhez oly meleg szeretettel ragaszkodott — javát munkálja akkor is, mikor mi, kik szemtől-szembe ismerhettük őt, nem leszünk már az élők között : egy, az ő emlékezetét hirdető kisdedovoda felállítását határoztam el s annak állandó fentartását kívánom biztosítani.“ Azután elmondja, hogy az általa kisdedovodai célokra megvett, átalakított és berendezett beltelket a rajta levő épületekkel és teljes felszereléssel együtt a geszti ev. ref. egyház tulajdonába bocsátja; továbbá a kisdedóvoda lentartására 30.000 korona tőkét adományoz, melynek 1500 koronát tevő évi kamatja kizárólag a kisdedovoda céljaira fordítandó, a mutatkozó felesleg pedig gyiimölcsözőleg helyeztessék el a netalán! rendkívüli szükségletek kielégítésére; végül kiköti, hogy bár az ovoda határozottan ev. ref. felekezeti jellegű, mindazonáltal annak látogatása ingyenes legyen valláskülönbség nélkül a község összes lakosságának megfelelő korú gyermekei számára. Presbyteriumunk f. hó 10-én tartott gyűlésében hálás köszönettel fogadta el a nemes célú, nagy értékű s eredményében a messze jövőre is kiható szép adományt, a mely — ha a fentartására szolgáló alaptőkéhez hozzávesszük a telek, óvodaépület, melléképületek és összes felszerelés költségeit, — megközelíti vagy el is éri a 40.000 koronát. Ugyancsak e hó 10-én, délutáni istentisztelet után,, a grófi család, az egyházi és községi elöljáróság, a szülék és az ovodaköteles gyermekek jelenlétében rövid beszéddel és imádsággal megnyitottuk a kisdedovodát és átadtuk azt a közhasználatnak; a kicsinyeknek a méltóságos grófné által történt megvendégelése fejezte be a mi egyszerű, de bensőségteljes ünnepünket. Fennáll tehát már a mi kisdedovodánk annak emlékére, a ki nemcsak a nagyok előtt volt első az elsők között, de nagy szivével oly igazán tudta szeretni a kicsinyeket is. Az Ő áldott emlékezete éljen ez intézmény által a mi szivünkben és gyermekeink szivében nemzedékről- nemzedékre! Hát az adományozók előtt — kik mikor felvették a kicsinyek gondját az Ur nevében, az ő gondját vették fel (Mát. XVIII. 5.) — hogyan fejezzük ki köszönetünket! ? Hiszen, ahol a tettek igy beszélnek, ott csak erő télén rebegés az emberi szó. Isten igéjével mondom azért: „Az Isten az ő hatalmassága szerint megcselekedheti — s cselekedje is meg ! — hogy a ti jókedvetekből való adakozástoknak haszna ti reátok térjen“. II. Kor. IX. 8.) Igen! Ti reátok térjen a mi községünknek, egyházunknak s az óvodában jól nevelt gyermekeinknek igaz és őszinte hálájában ! Geszt. Szabó István, ev. ref. lelkész.
