Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-17 / 33. szám
Tizenharmadik évfolyam. 33. szám Pápa, 1902. augusztus 17. «----------------------------» A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére líülcJ en dőli. #-----———-------------# Az egyház és iskola köréből. A ÉiMúli fiy. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. fflegjelenlk minden vasárnap. «———--------Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiék Faragó János főmunkatárs czimére kill den dőli. 0--------------------------könyvtárak. Paroohialis Annyiszor volt felőle szó. oly sok helyen conferáltunk róla s még mindig késik létesítése az éji homályban. Szalmaláng a mi buzgóságunk, lelkesedésünk, beszélni, hevülni tudunk nagyhangon jóra való eszmékért, fenkölt célokért, mihelyst azonban kivitelre, alkotásra kerül a sor, félreállunk s elhallgatunk, várván a kedvezőbb napokat, a jobb időket. Pedig hova tovább, nap napután égetőbb szükség felállításuk, létesítésük. Int, sarkal erre múltúnknak lelkesítő történelme, a jelennek sürgető követelménye, s a jövő, melyet feladnunk, mely miatt kétségben lennünk nem lehet. Műveltségével, a kort messze túlhaladó fejlettségével, tudományokban való előhaladásával tartotta fenn magát, s vívta ki a világtörténelem lapjain azt az előkelő helyet a protestantismus, melyet ez ideig még hiába törekedtek elvenni, elnyerni tőle más, egyébb hitfelekezetek. Hazánkban is a hithez, még a vészek közepette is, ragaszkodás érzetén kívül, főként a többi felekezeteket messze túlhaladó miveltség, felvilágosodás volt az, mely maroknyi létünk mellet is állandóságot, biztonságot, nem egyszer fensőbbséget, vezérszerepet biztosított ielekezetünknek. Ma azonban a miveltség, tudomány és felvilágosodás megszűntek felekezeti tulajdonok lenni. Közkincs az ma már, melyből kivétel nélkül mindenki, a ki esak akar, szabadon és bátran részesülhet. Mondhatni a levegővel, az édes anyai tejjel szívja magába csaknem minden ember az általános ismeretek egész kincsesbányáját, úgy hogy ma egy elemi iskolás gyermek többet kell, hogy tudjon, mint a régi idők nem egy kiváló hírben álló embere. Újság, szakirodalmak, felolvasások, művészi tárgyak, alkotások, könnyen hozzáférhető szemlélhetése, a civilisatio lázas mozgalmu lüktetése, könnyen hozzáférhetővé, elsajátithatóvá teszik az enciclopaedikus— de azért legtöbbször felületes — miveltséget nemcsak a maga sabb iskolákat végzett egyének, hanem a legközönségesebb helyzetű és előképzettzégü emberek számára is. Az autodidakták száma nagy és megszámlálhatatlan.— Ol vassa, hallgassa csak valaki figyelmes lélekkel a socialisták, demokraták stb. vezetőinek, nem is egynek, de sokszor százaknak lelkes, szakavatott, mondhatni tudományos színvonalon álló fejtegetéseit, szónoklatait s el kell ismernie, hogy a tudományosság és képzettség, nem egyes osztályok privilégiuma többé, hanem mindenkinek közkincse, köztulajdona már. Pedig ha valakinek, nekünk, protestáns lelkészeknek kell törekednünk arra, hogy képzettségünk, miveltségünk mindig a kor színvonalán álljon, nemcsak, hanem mélyebb, alaposabb legyen a másokénál, mindenesetre azonban azokénál a kiknek vezetése, irányítása ránk van bízva egyedül, nekünk kell törekednünk arra, hogy az igazi tudományossággal, a valódi miveltséggel vele járó s annak elmaradhatlan következményeként jelentkező: szív és léleknemesség, érzősbeli nemesültség, magasabb és fenköltebb eszmékért való lelkesedés, egyszóval az igazi műveltséggel vele járó lélek és szellembeli kiválóság ékesítsen és vezessen benünket. A tudomány nemesit, kell hogy rajtunk és bennünk bizonyosodjék be ez ! Ámde, ha tárgyilagos szemlét tartunk theologiai képzésünk általános szinvonalt meghaladni ohajtandott miveltségünk, tudományosságunk felett: lehetetlen az elszomorító tények előtt szemeinket behunynunk, azokat nem látnunk. Általános a panasz theologusaink nevelése, képzése miatt. Elvitázhatatlan tény, hogy oklevelet, állást nyújtunk, de igazi szakképzettséget, általános miveltséget mai berendezettségünk mellett nyújtani képesek nem vagyunk. Fogyatékos ismeretekkel, tájékozatlan képzetekkel végezzük úgy, a hogy theologiai évfolyamainkat még a kik legjobbak voltak is közöttünk, azoknak szakismerete is hiányos, rész szerint való, dogmaticus tételeink elvontságuk miatt halvány, zavaros alakban állanak előttünk, múltúnk történelme ködfátyolképekben csillámlik, hitvédelmünk, erősségünk, támadó
