Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-03 / 31. szám
Tizenharmadik évfolyam. 31. szám.Pápa, 1902. augusztus 3. j* _______----------------« A lap szellemi részét illető közleményei! a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő oselmére küldendők. *-----------------------------$ Az egyház és iskola köréből. i duMutiíii ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. #----------------------------ft Az előfizetési dijali (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), liirdetéseli, reolamatidli Faragó János fómunkatárs czimére Isti 1 den ö. őls. «-------——~-------------Egy vallási! országok. Sokszor halljuk főleg pápista részről azt a véleményt, milyen jó volna, ha egy hiten volnánk ; mennyi ellenségeskedés, pártviszály, akadékoskodás el volna kerülhető. Miért is nyughatatlankodott, zavargott az a Luther, Zwingli meg Kálvin. Náluk nélkül egy hiten élhetnénk békességben. Még gazdaságilag, a megélhetés szempontjából is jobb volna, ha mindenki megmaradt volna a régi ezeréves hiten, akkor nem fordulna elő' eset, hogy egy kis falunak 3 — 4 papot, vagy legalább tanitót és ugyanannyi templomot kellene fentartani. Nem lehet hát tagadni hogy nagy, igen nagy kárt tett az a hires reformáció úgy a társadalmi békés együttélésnek, mint a megélhetési viszonyokat illetőleg. Sőt azt is hallottam már irni-olvasni alig tudó pápista szegény embertől, hogy a protestánsoknak minden kis faluban van papjuk, olyan helyeken is, a hol a pápistáknál 4—5 falu alkot egy plébániát, s ezért nem tudják a maguk erejéből papjaikat, tanitóikat eltartani, ezért kell nekik a pápisták adójából is államsegélyt adni, hogy megélhessenek. Ez természetesen szemrehányás, a mire megvannak tanítva szerte a hazában. A következtetés tehát a rövidlátó, jobban mondva orránál fogva vezetett szegény, bár egészen tiszteséges pápistáknál az, hogy a békesség megrontásának, az adóteher emelkedésének okai e hazában ma már első sorban mi protestánsok vagyunk. Azt persze nem mondják meg nekik, hogy már a reformációt megelőzőleg úgy 500 évvel két nagy felekezetre oszlottak a keresztyének, éppen főpapjaiknak a hatalomért való versengéseik miatt. No de hagyjuk ezt mi is; vessünk inkább egy pillantást a mai egy vallásu országokra. Valyon van-e azokban társadalmi békesség és gazdasági jóllét? Irigylésreméltó-e az állapotuk? Mintaképül lehet-e venni őket? Egy vallásu országoknak mondhatjuk Olaszországot, Spanyolországot, Franciaországot és Belgiumot. Ezekben az országokban valóban idealisoknak kellene lenni az állapotoknak, ha igazuk volna a papismus szóvivőinek; mert ezekben se protestánsok, se zsidók nincsenek oly számban, hogy felzavarhatnák a közvéleményt s hogy pártokat teremtve, rossz irányba terelhetnék a népet. Sőt mindenki, aki nem pápista, örülhet, ha csendesen meghúzódva élhet. Hogy van-e ez országokban békesség? Milyen fölösleges kérdés! Országvilág tudja, hogy örökös forrongás, gyűlölködés, egymás gyanúsítása, gyalázása és kárhoztatásának színhelyei ez országok. Az emberi szenvedélyek sehol se dúlnak vadabban, mint ezekben; a politikai pártok sehol se törnek egymásra oly dűhvel, egymás kipusztitásának oly égető szórajával, mint bennük. Az újságok hasábszám közük a híreket a spanyol és francia utcai tüntetésekről, véres verekedésekről, zárdák és templomok rombolása és felgyújtásáról. Az egy vallás béke papjai u. i. addig rakták alattomban a tüzet, mig lángot vetett. Maguk a Magyarországon egy vallás, de természetesen a pápista vallásért buzgolkodó néppárti újságok adják külföldi hittestvéreik züllöttgégéről a legijesztőbb tudósításokat. Ilyen p. o. hogy Franciaországban a közelebbi választások alkalmával «néhol az ellenfél vakmerősége vandalizmussá fajult. Limogesban a polgármester az államtanács határozata ellenére bezáratja a Monalhier-féle katholikus intézetet. Liliében a polgármester leromboltatja a kálváriát, Lons le Saunierben körmenetet rendeztek a katholikusok kigúnyolására, papi ruhába öltözködtek, még a templomok harangjait is meghúzták . . . Ugyan kérdem hát a sokvallásu Angliában, Egyesült- Államokban, Németországban, vagy jöjjünk közelebb; Magyarországban tÖrténhetnének-e ilye'
