Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
473 DUNÁSTUL! PROTESTÁNS LAP. 474 Főgymnasiumi tanári karnak a tankönyv változtatásra vonatkozó javaslata elfogadtatott. Gáthíj Zoltán foisk. ének- és zenetanár kérvénye korpótlék megadása iránt áttétetett a gazdasági tanácshoz véleményezés céljából. Győry Gyula és dr. Kapossy Lucián főgyrnn. tanárok engedélyt kapnak, hogy más intézetben taníthassanak. Nagy Kornél IV. é. papnövendékeknek főiskolai seniorrá történt megválasztatását igazgatótanács megerősíti. Nagy érdeklődéssel tárgyalta igazgatótanács a leányiskola ügyét, melyről dr. Horváth JózseJ igazgató referált. A jelentést örömmel vette tudomásul gyűlés. Tudomásul vette, érdemeinek jegyzőkönyvbe való igtatásával, Török Emma internatusi felügyelőnő lemondását is, kinek az intézet közül igazán nagy érdemei vannak, helyét Vozáry Erzsiké foglalja el. Kenessey Anna, Vikár Kornélia tanítónők, letelvén a próbaév, állásukban véglegesittetnek. Új tanítónőkul alkalmaztatnak : Hajas Eszter és Kutassy Mária, a rajz és kézimunka tanítónői állásra pályázatot hirdetnek, mivel alkalmas jelentkező nincs. A jövő tanévre az internátusba 63 növendék jelentkezett, mégpedig a polgári iskolába 46, a tanitónőképezdébe 17. Mindannyian felvétettek. Elfogadta az igazgatótanács a felsőbb leányiskola zárszámadását, úgyszintén a leányiskola jövő tanévi költségvetését és tantárgybeosztását is. Ezzel a sok tekintetben igen-igen fontos gyűlés véget ért; a tagok szives ovatioban részesítették a derék elnököket, kivált Czike Lajos egyházi gondnokot. Referens. „A Keresztyén Egyház Rövid Története. A népiskolák V—VI. osztálya és az ismétlő-iskolások használatára. Rövid egyházjogi és bibliaismertetési függelékkel. A Halasi István-íéle mű XXV. kiadása nyomán átdolgozta: Lie. Rácz Kálmán, pápai főgyrnn. vallástanár.“ *) Egyházkerületünk népiskoláiban régóta használt s annak dacára, hogy az egyházkerületünk népiskoláiban használható tankönyvek legutóbb kelt jegyzékéből kimaradt, most is sok helyen használatban levő népiskolai kézi könyvnek, a néhai szerző legszerencsésebb (t. i. eddigi alakjában 25 kiadást ért) munkájának átdolgozása fekszik előttünk. Kevesen lehetnek e lap olvasói közt, kik ennek a könyvnek eddigi kiadásait nem ismerik ; igy az általános ismertetést mellőzve, a jelen sorok célja inkább annak jelzésére szorítkozik, miszerint az új kiadás milyen irányban és mely mértékben különbözik a régitől. Hogy a könyvnek új kiadása az átdolgozás folytán jobb lett, mint a milyenek előbbi kiadásai voltak: azt a nt. átdolgozó nevének emlitése után talán mondani is fölösleges ; az új kiadás az eddigieknél annyival jobb, a *) 44 lap, ára kötve 40 fillér, Kis Tivadar könyvkereskedő kiadása, Pápa, 1902. mennyiben változott, s gyökeresebb átdolgozás esetén a munka értéke bizonyára még több lehetett volna. Még ebben a „javított“ kiadásban sem találjuk mindeuütt és teljes mértékben azt a simán folyó, a gyengébb tehetségű növendék által is aránylag könnyen érthető, világos előadást, mely a népiskolai növendékek kezébe szánt minden könyvnek egyik legkivánnivalóbb tulajdonsága. Még ebben az új kiadásban is találhatunk ilyen kifejezéseket: balvélemény“ (5 1.), „ Jézus istmfiusága hitágazattá lett“ (7 1.), „élvvágyó embereku (8 1.), „a 200 évig tartó, fel-felújuló keresztes hadjárat nemcsak a keresztyéneknek meg nem szerezhette . . .“ (10 1.), „A hajthatatlan, szilárd és nagy léleknek beteges porhüvelye a szabad Svájc földjén jeltelen sírban nyugszik . . .“ (16 1.), „kieszelt intézmények11 (19 1.), „pártfogolta“ (20 1.), „egyliázmegáldás“ (—■ a házasságra lépők megáldása, 28 1.) „isteni lényeg“ (31 1.), „váltsághalálu (32 1.) „belbecs“ (37 1.), „a miben az ember boldogságot vél találni“ (40 1.) Kik a vallástanitás dolgaival foglalkoznak, azok részéről gyakran lehet hallani azt a kívánságot, miszerint arra kellene iparkodni, hogy az egyháztörténelem a növendéknek kedves olvasmánya legyen. Ennek a célnak az u. n. „dióhéjba szorított" tankönyvek aligha felelhetnek meg, a ki ilyennek előállításával foglalkozik, annak az a feladat jutott osztályrészül, hogy kevés szóval sokat mondjon, — igy jőnek tollára a nehézkes mondatok s egy-egy olyan kifejezés, melyet a világosabb előadás érdekében üdvös volna néhány megfelelő sorral helyettesíteni. A terjedtebb modorban irt tankönyvek alkalmazása viszont azért jár nehézséggel, mivel annak használását, külöuösen a falusi (osztatlan vagy csak kevéssé osztott) iskoláknak oly sok irányban igénybevett tanítási idejével nem igen lehet összhangzásba hozni. S mivel a népiskolai tanterv a magyar nemzet történetének s a keresztyén egyháztörténelemnek is külön-különálló tanítását kívánja : igy történik, hogy népiskoláink növendékei ezen két (sok ízben rokon) tárgynak keretében ugyanazon dolgokkal — vázlatos előadásban — két helyen is találkoznak ; de ez a két találkozás közel sem liágy olyan mély és biztos nyomot leikökben, mint a milyet hagyhatott volna, ha e két rokon tárgy együtt, az idő és erő szétforgácsolásának elkerülésével lett volna előadva. A magyar nemzet- s a keresztyén egyház történetének együtt tanítása protestáns népiskoláinkban nemcsak megengedhető, de a hazafias protestáns népnevelés szempontjából kívánatos is ; kik e két tárgynak együtt tanítását ajánlják, azok a tanítás dolgának nem „könnyebb végét,“ hanem gyümölcsözőbb eredményét keresik. Legyen szabad fölemlíteni, hogy erről a tágyról e lapok 1901. évi 20. és 31. számaiban már volt szó s a jelzett közlemények álláspontját a maga részéről elfogadta a pápai, illetve barsi nt. egyházmegye is. Bárcsak liozzászólanának a vallástanitás kérdéseihez azon egyházmegyékből is, melyekben a vallástanitás rejormjának dolgával még ez ideig - látszólag — alig joglalkoztak, de szólnának azokhoz e lapok nt. olvasói közöl is minél többen! Mivel pedig arra kell törekednünk, hogy népiskolai
