Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
Tizenharmadik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1902. julius 6. A lap szellemi részét illető közleményeit a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czíméte küldendők. Az egyház és iskola köréből. A diiiÉliíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. At. előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reelamatiók Faragó János íőmunkatárs ozimére küldendők. .V protestáns öntudat. Mióta a vallási reactio hullámgyürüi megindultak, a protestantismus önzetlen bajnokai aggódva néznek a jövő elé. Félelmök onnan ered s abból a tapasztalatból is táplálkozik, hogy a jelen korban, midőn az igaz s benső vallásos érzés ingereit elnyomja az emberekben a materiális érdekek hajhászása, a külsőségek után kapkodás és a minden istenit lenézni akaró felületes tudományoskodás, akkor nagyon nehéz felvennie a protestantismusnak a küzdelmet a materiális érdekeket kielégítő, a külsőségekben utánozhatatlan s a felületes tudományoskodásokon élősködő s terjedő vallási, jobban mondva pápás reactio ellen. E félelem nemes és jogosult ugyan, de nem oly erős, hogy bennünk protestánsokban a vallási küldetésünk önérzetét s jövő győzelmünk tudatát csak kissé is meggyöngithetné. Mert mi a protestantismus hivatása? Az emberi szívben élő, örök s tiszta vallási érzületnek, a melyet a meg nem hamisított krisztusi tanítás foglal magában, ébrentartása, ápolása és minél tovább terjesztése. Ez a vallásos érzés drága kincsünk. Ez tanít meg bennünket a valódi s értékes tudományosság megbecsülésére; ez ad szárnyat a szellem szabad kutatási vágyának; ezen épül föl a lelkiismereti szabadság törvénye, a melyért oly hosszú évezredeken át először sejtelemszerüleg sóhajtozott, majd tudatosan küzdött s annyi vért áldozott az emberi nem, s ebből meríti életerejét a felebaráti szeretet s az igaz istenimádással Összeforrott honszerelem. Ily kincsnek birtokosa a proteslantismus. S ennélfogva van-e mélyreható okunk tartani attól, hogy a pápás reactio mind erősebb s tervszerű mozgolódása s hovatovább táborrá tömörülése megdönti azokat az institutiókat, a melyek létesitésöket a szív örök törvényén épülő protestantismusnak köszönhetik s a melyekhez nemcsak fönmaradásunk, de elhivatásbéli tovább terjeszkedésünk is hozzá van nőve. Nincs okunk remegni az idők ily változásától. A hol az emberiség oly életerébe vágó érdekek forognak kockán, mint a milyek ellen készül a pápás reactio támadása, ott nemcsak a protestánsok, hanem az attól eddig elzárkózott más felekezetitek is sorompóba állnak s a nemes küzdelembe beleviszik eddig szunnyadó, illetve öntudatlanul is hallgatva táplált lelki és akaraterejüket a protestantismus javára. B aligha csalódom abban a hitemben, hogy ez a pápás vallási reactio éppen maga alatt vágja a fát, midőn oly széles rohamra készül a protestantismus ellen. Minden erőmozdulata, minden taktikai fogása egy-egy kényszerítő hatás, hogy ébredjenek az alvó, avagy a korszellem által elkábitott elmék a munkára, a melyben a szív örök vallási törvényeit kell megoltalmazni a lelki szabadságot lebilincselni akaró s a szabad tudományos kutatást zsarnoki nyűgbe verni törő, először orv-, majd később nyílt támadások ellen. S megindul a küzdelem, a melyben az igaz tudomány által megtisztult elmék újabb nagy tábora fordul el a hihetetlen dogmák sötét tanaitól s fölismerve a krisztusi tanok igazságait s a krisztusi élet egyszerűségét, a vallási ceremóniák külső fényének, a külsőségek eme elkábitó varázslatának hatalma alól kivonja magát s élni óhajt amint azt a protestantismus már századokkal előbb hirdette s ma is hirdeti és gyakorolja. Ne féljen hát a protestantismus a jövő veszedelmektől ! Nem félnie, hanem küzdenie kell! A hol igazság van, ott küzdelem is van az igazságtalansággal. Ama jogos tudat, hogy részünkön áll az igazság, fél győzelmet jelent. Mi nekünk, protestánsoknak emez öntuda-27 i
