Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-06-29 / 26. szám
451 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 452 Avagy, mikor a nagyméltóságu convent zsinatunk legfontosabb teendőiről tanácskozott és meghozta ezen határozatát: „8. Mellőzendőnek tartjuk, hogy minden, minket illető országos törvény előkészítésénél meghal 1- gattassék egyházunk, mert ez egyenesen a törvényhozás korlátozására vezetne“; senkinek se jutott eszébe, hogy a rákosi országgyűlésen, 1525-ben hozott, úgynevezett „Lutherani comhuranturu a törvénykönyvből mai napig sincs törülve ? ! A pápista naggyülések tagjai bizonyára elégedetten dörzsölgették kezeiket és megmosolyogták a conveuti határozatot, a melyben saját nagyjaink elismerték, hogy a 4.200,0Ü0 — majdnem kizárólagosan magyar — protestáns, nem olyan édes gyermeke a magyar nemzetnek, mint ők, a kik ama szégyenletes törvényben kimondották, hogy „A lutheránusokat is mind ki kell irtani az országból; és bárhol találhatók, nemcsak az egyházi, hanem a világi személyek is szabadon fogják el és égessék meg“ Ezen bevezetés után áttérek tulajdonképpeni tárgyamra : protestáns egyházainknak képviselésére a főrendiházban. A nagyméltőságu convent erre vonatkozólag áprilisi gyűlésen, 5. szám alatt ezen határozatot hozta : „Mellőzendőnek tartjuk azt, hogy zsinatunk lépést tegyen a főrendiházi törvény oly irányú változtatására, miszerint mindenik püspök és főgondnok helyet nyerjen ott.“ Nehéz, szinte lehetetlen elképzelni, hogy nagyjaink mivel tudják indokolni az ország minden részéről felhangzó, egyházunknak tekintélyt, befolyást adó kéréseinknek mellőzését?! Lelkészértekezleteink, melyek leginkább hivatottak közkivánalmaink tolmácsolására, évek óta foglalkoznak protestáns egyházainknak a római katholikus és görög keleti egyházakkal szemben aránytalan képviseletéről a főrendiházban. Lássuk csak magát az idevonatkozó 1885. VII. t.-cikket, mely a főrendiház szervezésének módosítását tárgyalja. A 4. §, B) pontja szerint ugyancsak méltóságuk-, illetőleg hivataluknál fogva, egyházi tiszták tartalma alatt, tagjai a főrendiháznak : a) a magyar szent korona országainak latin és görög szertartásit római katholikus egyháznagyjai, jelesen : Magyarország hercegprímása és a többi érsekek, továbbá a megyés püspökök és szintén a magyar király kinevezésétől függő nándorfejérvári és tinnin-i (knini) felszentelt püspökök, végre a pannonhalmi főapát, a jászói prépost és az aurániai perjel; b) a görög keleti egyház egyháznagyjai: a szerb pátriárka, a román metropolita és a megyés püspökök. c) az evangelikus-református és az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak hivatalban legidősebb háromhárom püspöke; továbbá az evang. református egyháznak hivatalban legidősebb három főgondnoka, a kiknek meghatározásánál az erdélyi egyházkerületet illetőleg annak csakis hivatalban legidősebb főgondnoka veendő figyelembe; az ágostai hitv. evangélikus egyháznak egyetemes főfelügyelője és hivatalban legidősb két kerületi felügyelője : végre az unitárius egyháznak hivatalban idősbb egyik elnöke, azaz vagy püspöke vagy főgondnoka. 12. •§. Ha valaki azok közül, kik a 4. §. A) osztálya a) és b) pontja, vagy az 5. §. alapján tagja a. főrendiháznak, képviselővé választatik és a választást elfogadja, megszűnik a főrendiház tagja lenni; de amidőn képviselői megbízatása megszűnik, a 4. §. B) osztálya a) és b) pontjában említettek bármelyike főrendiházi tagsági jogát azonnal visszanyeri és azt a legközelebbi ülésszaktól fogva gyakorolhatja; a többi ezen szakaszban emlitett volt főrendiházi tag pedig azt a 4. vagy 5. §. értelmében újra megnyerheti. A 4. §. B) osztálya c) pontjában emlitett hitfelekezeti egyházi vagy világi főtisztviselők helyét, ha képviselővé választatnak és a választást elfogadják, a főrendiházban még nem levő legidősbb hivataltársuk tölti be és e helyet, inig él és hivatalát viseli, meg is tartja, habár az, a kinek helyére jött, megszűnt is képviselő lenni. Hogyha kizárólagosan a lélekszámot tekintjük, akkor is aránytalan, különösen a mi ev. ref. egyházunknak képviselete a főrendiházban. Mert mig all millió lelket számláló római és görög katholikus egyházaknak van 33 pap kép viselőjük ; a legnagyobbrészben idegen nemzetiségű 2.810,000 görög keleti vallásuaknak tiz főpapjuk bir szavazási joggal a magyar főrendiházban, addig a legmagyarabb ev. reform, egyháznak 2.440,000 tagját csak 3 legidősebb püspöke és 3 főgondnoka képviseli a felsőházban. De még szembeötlőbb ev. ref. egyházunknak a sokat hangoztatott vallásegyenlőség és viszonosság aerájában sérelme, ha meggondoljuk, hogy az a 43 római-, görög katholikus és görög keleti egykáznagy kizárólagosan főpapi méltósága alapján tagja a főrendiháznak. Mig ellenben ev. ref. egyházunknak csakis három püspöke tagja a főrendiháznak főpapi tiszte révén ; a három főgondnok közül többnyire alig akad egy, a ki nem más egyéb világi főméltósága vagy adója alapján ül a főrendek sorában. Pedig a római katholikus és görög keleti egyházaknak világi főurai is ott vannak és mint a tények bizonyítják, alkalomadtán ugyancsak erélyesen síkra szállanak az egyedül üdvözetőnek hitt egyház érdekében. Hát bizony nem jól van ez igy ! Ha mi magunk foladogaljuk őseink által hosszas és nagy küzdelmek árán megszerzett jogainkat és nem ragadjuk meg az alkalmakat, hogy anyaszentegyházunknak külsőleg, a világ előtt is tekintélyt, befolyást szerezzünk, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a gazdag és hatalmas pápás egyház könnyű szerrel terjeszkedik a mi rovásunkra ! Félre kellene tennünk a mellékes érdekeket és tekinteteket s teljes erőnkből oda hatnunk, hogy a két protestáns egyháznak összesen 12 főrendiházi képviselője kizárólagosan egyházi tisztsége elmén venne részt a főrendek sorában. A kinek másként is meg van jogosultsága, az adjon helyet az utána következő főgondnoknak ; a ki az országgyűlési képviselőséget előbbre-2ö*
