Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-18 / 20. szám

357

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

got érzünk, hogy láthatjuk ezt a várost hajdankori műemlékeivel és a keresztyénség hatalmas alkotásaival.

Megérkezésünk napján Dr. Luivsits József püspöki titkár kalauzolása mellett bejártuk a várost, hogy tájékozást szerezhessünk, de csak kisebb társaságban, mert a karaván három részre szakadt és csak igy kaphatott szállást, hisz nagyhét és tavasz van, Róma tele van zarándokkal és még több turistával. Két kocsival, három óra hosszat jártuk Róma utczáit, tereit, dombról fel és dombról le.

A legszebb kilátás a Janiculusról van. Itt állunk a Tiberis jobb portján és nézzük a végtelen kiterjedésű örök várost. Északkelet felé nézünk. Jobbra tőlünk van a Mons Aventinus, aztán félkört alkotva a Celius, Esquilinus, Viminalis, Quirinalis és északon a Pincio. Ezen körön belül a Palatínus és Capitolinus, de mindezek a folyó balpartján. A jobb parton, tehát a város nyugoti részét alkotva, a Janiculuson kívül, a hol állunk, van még a Mons Vaticanus a Szt. Péter templommal, a vaticani épületekkel és kertekkel, a hol a pápa lakik, de a városrész csak alig látszik a Janiculusról, legfeljebb a templom hatalmas kupolája. Annáljobban látszik messze a távolban az angyalvár, Hadrián császár mauzóleuma, most gyalogsági laktanya.

A balparti domboktól a Tiberis felé a Mars mező terjedt el, hol Róma királyai alatt a lovag- és verseny játékokat tartották. Itt edződött az ifjúság, melynek soraiból a Seipiok és Grachusok kerültek ki ; igaz, hogy voltak Cinnak és Sullak is, kik a polgárháború vértengerébe fürösztötték leiköket sértett hiúságból és ki nem elégített nagyravágyásból. I)e ez is azon durva, az nyers erő versenyének nevezhető létérti küzdelem, az a természeti kiválás, mely Róma alapításával vette kezdetét, a királyság bukása után, a köztársaságból consulatussági intézményében nyert kifejezést és a triumvirek működésében tetőpontra jutva, Octavianus Augustusban megteremtette a világbirodalom hatalmas császárját. Ezt nem akarta a gőgös Tarquinius, a.zért vettette be a Mars mezőt gabonával, hogy az elpuhult róma1 népen könnyebben uralkodhassék.

De.Romulus szelleme, a férfias erő és ügyesség, nem halt ki oly hamar a római népből, mert őrködött felette Quirinus Isten személyében a Quirinális dombon levő templomából. Brutus megfosztotta hatalmától Tarquiniust a 7-ik római királyt és megalapította a köztársaságot a királyi hatalom helyébe, két consult választatott királyi méltósággal. A Mars mezőről kitépték a vetést és a Tiberisbe dobta a római nép, amivel újra visszakapta eredeti rendeltetését, hogy köztér legyen versenypályáival; innen indultak ki a hatalmas hadvezérek, Julius Caesar, Mhrius és mások sokan hóditó hadjárataikra, de ide is tértek vissza egyesek, mert temetőül is szolgált. Ide temetkeztek a királyok, azután jóval később Sulla, kinek síremléke evvel a fölirással volt ellátva, saját fogalmazványa szerint : Senki se tett ennyi jót barátaival s ennyi rosszat ellenségeivel. A Marius és Sulla közti villongás, az ebből kifejlődött polgárháború alatt Rómában 150 ezer

358

polgár, 1200 lovag, 200 tanácsos, 60 aedilis, 7 praetor és 40 consulviselt férfi pusztult el. Barátja pedig annyi volt, hogy bántatlanul járhatott akkor is, mikor csak magán ember volt.

A Mars mezőre temették el az első császárt Octaviauus Augustust is, a ki oda szép mansoleumot csináltatott. családja számára. Ez a körkörös falakkal épült mausoleum földdel volt kupszerüleg befedve és rajta ciprusfák diszlettek. Előtte pedig a díszes bejárattól jobbra és bálra egyiptomi obeliskek emelkedtek a magasba, a melyek azonban nemcsak diszül szolgáltak, hanem egyszersmind a napállást is mutatták; aranyozott gömb volt az obelisken és előtte való kikövezett téren aranyozott bronz vonal mutatta a délkört. Ez megvolt a 8-ik századig Kr. u. és valószínűleg akkor pusztult el, midőn Robert Guiseard 1084-ben a Mars mezőt is elpusztította. Később beépült az egész Campus ugyannyira, hogy a középkori Róma erre terjedt leginkább, mert a Róma antiqua a Palatínussal és Capiliummal romhalmaz volt sokáig, a Palatínus most is az, mig a régi Campus Martins be van építve, a Corso Victor Emmanuel húzódik rajta végig a Tiberistől keletre a Monte Quirinaléig, hol a modern Olaszország pompás királyi laka van. A régi építmények, mint a Minerva és Neptunus templomok, a Pantheon, Stadium, Circus Elavius alig mutatható ki, hogy hol voltak. A Minerva fölé Mária templomot építettek, ez Santa Mária supra Minerva, a Neptunus templomból börze épület lett és azelőt Dogana di Terra neve alatt vámhivatal volt, az északi oldalon levő 11 korinthusi oszlop mutatja régi eredetét, melyek a falban vannak. A Minerva templomot ide a Mars mezőre a vérszomjas Domitián építette, evvel akarván a pogány vallás uralmát az akkor mái’ erősödő keresztyénség felett doeumentálni. Olajba mártotta és úgy égettette meg keresztyén rokonait és másokat, de azért az Idvezitő vallása mégis diadalmaskodott, a mint a felette levő templom mutatja.

A Pantheont az Octavianus veje, Agrippa építtette Kr. e. 27-ben fürdőinek északi oldalán. .V gonosz Julia második férje a legfőbb istennek építtette, de a hét főistennek lett szentelve. Ez egy kerek épület, melynek kupolája mintául szolgált a nagyobb olaszországi templomok kupoláinak, mert a régi római építészet eredeti motívumai voltak az ivek, bolthajtások és igy a kupola is. Márvány lapokkal volt burkolva és aranyozott bronz cseréplapok fedték. A márványlapokat elhordták, az aranyos bronzlapokat elvitette. II. Constans császár a maga székvárosába Konstantinápolyba. A Pantheon bronz díszítését VIII. Orbán pápa leszedette és a Szt. Péter templomban a főoltár oszlopait csináltatta belőle, meg ágyút öntetett az Angyalvár számára. Úgy hogy találóan mondták ,.quod non fecerunt barbari, fecerunt Barberini,“ mert ez a pápa abból a családból való volt. Phokas, a keletrómai birodalom zsarnok uralkodója ajándékozta a pápának, mikor a pogány vallás megszűntével üresen maradt. IV. Bonifacius templommá avatta fel 609-ben Kr. u. S. Maria ad Martyres neve