Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-11 / 19. szám
343 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 344 seregét, sőt elhagyja népét, s elmegy idegenbe, hol senkit sem ismer csupán Tégedet, hogy elmondja a bibliai Ruth szavaival: „Ahova menen desz, oda megyek és valahol lakandasz, ott lakom.11 És ha érzed, — a mint nem kétlem, hogy érzed — oh legyen ez újabb záloga annak a törekvésednek, hogy igyekezzél kárpótolni azt, a ki ily sokat vesztett éretted, kárpótolni annyira, hogy hitvesed, ha fejét kebledre hajtja, ne csak most, de évek múltán is elrebeghesse: „Atyám helyett atyám voltál, anyám helyett anyám; pótoltad a testvért, a rokont s a jóbarátot, mert szerető és hűséges Jérj voltál házasságunk első perczétől fogva!“ — És te ifjú nő, tudod-e hogy férjed is lemondott valamiről, a mi a büszke férfiléleknek oly kedves. Lemondott szabadsága és függetlensége korlátlan voltáról, lemondott arról, hogy sorsát ezentúl csak ő maga intézze, mert sorsotok közös, és ha ő lesz is a ház feje, még sem intézkedhetik ezentúl nélküled. És ha tudod — a mint nem kétlem, hogy tudod — oh legyen ez újabb záloga annak a törekvésednek, hogy számára az otthont minél vonzóbbá, gondolat- és érzelemvilágodat az övével minél összhangzóbbá tedd, s ebben az összhangzó édes otthonban éljetek a szeretetben összeforrva, mint egy test és egy lélek. De nemcsak a múltakért tartoztok egymást kárpótolni : a jövőbe tekintve is kötelességeitek egész sorozata tárul föl előttetek. Mai lépésiekkel egy uj életközösségnek, egy uj családnak lettetek alapitóivá, s ebből általatok ez ideig nem gyakorolt kötelességek teljesítése vár reátok. Rajzoljam-e, vagy csak föl is soroljam-e e kötelességeket ? Nem teszem, mert elégnek vélem, ha arra mutatok reá, a mi e kötelességek örömteli szívvel teljesítését lehetővé teszi, rámutatok pedig az apostol szavaival : „Egymásnak terhét hordozzátok s így töltsétek be a Krisztus törvényét“. „Egymás terhét hordozzátok“ — de hát leliet-e szó erről egy szerelemszötte frigynél ? Oh, ha az emberek a valóságban is azok az eszményi alakok volnának, a kiknek a szerelmesek egymást kölcsönösen tartják: akkor fölösleges volna az apostoli szó. De az emberek, még a legjobbak is, gyarló, gyöngeségekkel teljes teremtmények és ha valaki ábrándképének teljes megvalósulását keresi s feltalálni véli : nagyon csalódik, s csalódásával első sorban önéletét keseríti meg. „Ábrándozás az élet megrontója, mely kanosaiul festett egekbe néz.“ Ne angyali eszményt, hanem gyengeségei daczára is szeretetreméltó és hűséges szövetségest keressünk a házastársban, kit segítenünk, gyámolitanunk, s kinek terhét hordoznunk kell — és pedig nemcsak azt, mely állásából s munka-köréből ered, hanem azt is, melyet mint egyéni gyengeségeinek összeségét tehernek érezhetnénk. Ilyennek látja, s mint ilyent szereti nem az ábrándozó szerelmes szerelme tárgyát, hanem a szerető házastárs az ő házastársát, Egyik legsajátosabb jelensége az emberi léleknek, hogy a házasságban mint fejlődik a szerelemből szeretet. Ez utóbbi a magasabb s a házasságnak éltető lelke. A szerelem szenvedélyes és nyugtalan, a szeretet csendes, és nyugodt; a szerelem emésztő láng, a szeretet éltető tűz, mely nem pusztít, csak fényt és meleget áraszt; a szerelem tárgya csak egy lehet, a szeretet a családi életben átszáll a gyermekekre s unokákra, anélkül, hogy a házastárs iránti vonzalom gyengülne. Ez a szeretet az, mely egymás terhének hordozását könnyűvé teszi, ez a szeretet az, mely nem keresi sohasem csak a maga hasznát, hanem mindig inkább a másiknak hasznát, ez a szeretet az, mely hosszutürő, mindeneket elfedez s nem gondol gonoszt. Oh, ezt a szeretetet ápoljátok szivetekben, s meglátjátok, hogy egymás iránti kötelességeitek teljesítése mily könnyű, s hogy az apró fogyatkozások s tökéletlenségek nem csökkentik, hanem inkább növelik egymás iránt való vonzódástokat s egymásra utalt voltotoknak tudatát. Mint az emberi kéz alkotta gépeknek folytonosan olajra van szükségük, hogy jól működjenek, úgy az isteni kéz alkotta tökéletes gépnek, az emberi szívnek is van olajcseppje, melyre szüksége van, hogy az érintkezésben ne legyen érdes s ez az olajcsepp a szeretet. Az ezer és ezer apró kicsiség, melyet más, mint a házastársak alig vesznek észre, nyer bájban, ha a szeretet lelke veszi azt körül, s az apró kellemetlenségek, melyek sokszor, épen gyakoriságuknál fogva, a nagyobb csapásoknál is elviselhetlenebbek, elvesztik csípősségüket, ha a szeretet fogja fel azokat. Egymás iránt türelmesnek, engedékenynek lenni: ebben áll a családi boldogság nagy titka. Egymás terhének ily módon, a szeretet segitsége által való elhordozásával töltitek be Istennek Krisztustól adott törvényét. Oh, mert Isten az, a ki ez érzelmeket belénk plántálta, s az ő dicsőítésére kell mindennek, a házas élet kötelmei teljesítésének is, szolgálnia. Isten az, a ki növekedést ad, s a ki áldásával boldoggá teheti választásikat s mai döntő lépésieket: ő az, a ki, ha csapások érnének, vigasztaló kegyelmével fölemel benneteket. Hiszen, fájdalom, az emberi élet bizonytalan, s bizonytalanok az emberi élet fordulatai. A mint a tavasz virágpompáját rövid néhány perc alatt elhervaszthatja a fagy, s a dalos madárka fészkét egy pillanat alatt feldúlhatja az ölyfí : úgy az emberi élet viruló reményeit tönkreteheti a szerencsétlenség, s a szívben, hol előbb az öröm virágai nyiltak, csak az emlékezés őszi rózsája számára marad hely, s a hol előbb az öröm fülemiléje hangoztatta énekét, a szenvedés bús gerlicéje zokogja el bánatos dalát. Óh mily jól esik ilyenkor az Egyetlenhez fordulni, a ki ma is az, a mi volt és lesz mindörökké, gyermekeinek szerető édes Atyja, óh, mily jól esik vigasztalást keresni a vallásnál arra a sebre, melyet földi ember meg nem gyógyíthat. Jertek azért, újítsátok meg szent fogadástokat itt az Ur színe előtt, hívjátok őt tanuul és segítségül s esedezzetek buzgón az Ó áldó kegyelméért. Dk. Antal Géza.
