Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-05-11 / 19. szám

329

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

330

vek és rendszabályok készítése érdekében a debreczni (1881.) zsinat óta oly nagy haladás történt, a mit akkor alig lehetett reményleni. Ilyen eredmény után alkotmányunkat semmi kárhoztatás nem érheti. I)e ha tanító- és tanártestületeink mégis úgy vélik, hogy háttérbe voltak szorítva és befolyásuk aránylag nem volt megfelelő: szívesen a mellett lehetünk, hogy több szavazatot kapjanak az egyházmegyén és az egyházkerületen. Érdeklődésüket közügyeink iránt ez mindenesetre fokozza.

A középiskolai tanárokra nézve Református úgy látszik azt kívánja, hogy „minden középiskolai rendes ref. tanár legyen tagja az egyházkerületnek.“ A mi kerületünkben van két főgymnasium ; ezek tehát legalább 24 taggal szaporítanák a közgyűlés tagjainak számát. Kétségkívül emelkednék nem csak a gyülésezéssel járó kiadás, de a közgyűlés színvonala is. De talán mégis nagy lenne ez a szám. Talán elég lenne mindegyik középiskolából 3 — 3 tag, az igazgatóval együtt.

Tanítótestületeink részéröl mindegyik egyházmegyéből jöhetne talán egy-egy, az egyházmegyei közgyűlés által választott tanító. Vagy úgy is lehetne a választást eszközölni, hogy az egész egyházkerületből minden tanító szavazó lapot küldene a kér. tanügyi bizottság elnökéhez talán 4-5 tanító megválasztása céljából.

Egyházi törvényünk előbb idézett szakaszait épségben föntartani kívánván, én a convent tagjait se tanügyi férfiakkal külön, se amúgy nem szaporítanám. Azt se tartom szükségesnek, hogy az egyetemes tanügyi bizottság évről-évre összeüljön. Ennek összejövetelére csak évekre kiható nagyobbszerü átalakulásuk, új általános elvek megállapításának eszközlése végett van szükség. A tantervet, fegyelmi és rendtartási szabályokat u. i. az egyházkerületek állapítják meg. Ma már azonban könnyen elszámlálhatjuk azokat az iskolákat, a melyekre nézve a felekezet állapíthatja meg a tantervét ; de ezt se teheti minden évben; az államsegélyes gymnasiumok az állami tantervet kötelesek elfogadni. Népiskoláink tantervét és rendszabályait eddig is egyházkerületeink állapították meg. Az a véleménv-adás tehát, a melylyel apróbb ügyekben az egyet. tüb. a conventnek szolgál, igen sok pénzbe kerül.

Igaz, hogy a közelebbi években előkészítette a középiskolai oktatás tantervét. Ez azonban nem az ő dolga lett volna ; hanem az egyházkerületeké. Meglehet, hogy csak én nem tudom, de én csakugyan nem tudom, hogy a mi egyházkerületünk foglalkozott volna ezzel az életbevágó kérdéssel. Napjainkban sokszor van szó a papképzésről és nevelésről s úgy látszik, hogy magasabb körökben itt se vélik szükségesnek, hogy az egyházkerületek, mint ilyenek is törjék rajta fejüket. Pedig mint amaz, úgy ez a kérdés is nagyon érdekelheti az egyházkerületeket és talán azok a gyakorló lelkészek, a kiket a bátran és nyíltan szólásban se tanári, se hivatalos felügyelői minőségük

nem feszélyez, s a kik a kibocsátott fiatal papok képzettségéről, e szolgálatra területiségéről, modorukról elég bő tapasztalatokat szerezhetnek, sok jó tanácsosai szolgálhattak volna és szolgálhatnának! Az iránt, hogy milyen a tanítás és vallásos nevelés középiskolánkban, milyen a papképzés theol. akadémiánkban, mi — a tulajdonos egyházkerület érdeklődhetünk legmelegebben és nekünk kellene erre ügyelni a jó gazda lüO szemével. Határozottan kárt tesz az egyetemes egyháznak a convent, mikor ezt a jogot a gyakorlatban kiragadja az egyházkerületek köréből, vagy — ha a mai igen finom s Hőzékeny világban úgy tetszik — ez alól a kötelesség alól nagy készséggel fölmenti az egyházkerületeket. A megkezdett centralisatio mellett meg fog szűnni azoknak a százaknak érdeklődése s ezzel alá fog szállni belátásuk mértéke, a kik eddig féltett kedves gyermeküknek tartották egyházkerületükben a tanítás és nevelés ügyét. Ha ezen az utón haladunk, egyrészrül minimumra fog szállni az egyházkerületi hözgyülés tagjainak önbizalma a tekintetben, hogy az ilyen kérdésekhez hozzászóljanak, másrészről a legmagasabb fokra hág a convent és az egyet tüb. tagjainak ha nem is a részletek iránt való érdeklődése, de önérzete és önbizalma s követelni fogja, hogy ily kérdésekhez csak ők értenek. Kivánatos-e, hogy ide jussunk? Ha nem: akkor maradjunk meg a régi törvény mellett, s ennek keretében adjunk nagyobb befolyást a tanügy hivatalos munkásainak.

Meg kell jegyeznem, hogy a conventnek tanárokkal és tanítókkal kibővítését az elmondottakon kívül főleg költségkímélés szempontjából ellenzem. Eddig a convent nekünk évenként 70U koronába került. A közelebbi közgyűlés körülbelül 100°/0 - tel emelte a napidijakat; az útiköltség marad a régi. Ehezképest a convent az eddigi képviselet mellett is bele fog kerülni évenként körülbelül 1200 koronába. A tanügyi bizottság eddig belekerült 300 koronába; jövőre az eddigi képviseltetés mellett is legalább 500 koronába. Összesen = 1700 kor. Ha a létszámot a conventnél csak 3-mal, a tiib.-nál csak 2-el emelnék is : ez megint kitérnie úgy 800 koronát : vagyis évi kiadásunk conventre és tanügyi bizottságra 2500 korona lenne. A ki ezt nem sokalja: szóljon !

Ugyancsak költségkímélés szempontjából határozottan sajnálom azt is, hogy a közelebbi zsinat a mi egyházkerületünk zsinati képviselőinek számát kettővel emelte. Számitotta-e valaki, hogy mennyibe került nekünk a múlt zsinat? Én számítottam; belekerült 9077 frtba, vagy 18154 koronába. A zsinat miatt több és hosszabb couventi üléseket kellett tartani; ezek belekerültek 1892 és 93-ban 3000 koronába. A kettő együtt = 21154 korona. A mostani fölemelt helyárak és fölemelt létszám mellett — ha rövidebb ideig tartanak is a conventi ülések és a zsinat belekerülnek legalább 35000 koronába. Szép pénz !

Miután az egyes egyházkerületekben levő főiskolák és középiskolák mint ilyenek küldenek egy-egy képviselőt a zsinatra : nem tűnhetik föl és nem tart-