Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-04 / 18. szám
317 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 318 lekötő külsőségei, plastikus cultusa birtokában és tudatában sem tarthat jogos igényt. Hogyan is tarthatna? Hiszen minden egyes egyház — az emberhez hasonlóan — homlokán viseli a végesnek, a tökéletlennek, a a relatívnak, az egyoldalúnak bélyegét. Az egyes ember csak paránya az egész emberiségnek ; az egyes egyház szintén csak töredéke az egyetemes tiszta keresztyénségnek. Egyikök — hogy Pál apostollal szóljunk — a láb, másik a kéz, harmadik a fül, negyedik a szem. Sok tagok vágynak, és mindegyiknek egyenlőképen szorgalmatosnak kell lenni a másikért, mert mindnyájan együttesen — mindegyik a maga része szerint — alkotják a Krisztusnak testét. (1. Kor. 12, 14-25.) És mindegyiknek megvan a maga jogosultsága, a menynyiben, hivatásának megfelelően, bizonyságot, vallást tesz a Krisztusról s úgy vezeti be a lelkiismeretbe, mint azon utat, igazságot és életet, a melyen kívül senki sem mehet az Atyához. (Ján. 14, 6.) Bizonyára nagy nyereség és minden kincsnél nagyobb áldás lenne — különösen a gyengék kedvéért—, ha a tiszta igazságot egy egyház hirdetné és képviselné. Azt mondjuk mi is Kálvinnal : „az az a nagy jó, melyre testtel-lélekkel s szivünk legőszintébb érzelmeivel törekedni kell, hogy az egyház békességre és egységre jusson. Országokat és tengereket járnék be érte, nyakamat nyújtanám oda, hogy megvehessem. Szeretném, ha a Krisztus minden egyházát oly egyetértés kötné egybe, hogy a menybéli angyalok zengenék hozzá harmóniáikat.“ ... És ezt a „nagy jót“ elérjük egykor. Jézus maga helyezte kilátásba, hogy lészen egy akol és egy pásztor. (Ján. 10, 16.) A mit pedig Krisztus megígért, annak bizonyosan teljesülni kell. Mégis, hogy a mennyei angyalok zengjék hozzá harmóniáikat, föltétlenül szükséges, hogy az egységre csak azon az utón törekedjünk, melyet az ég jelölt ki nekünk, t. i. a szabadságnak utján. (Gál. 5, 1 — 26.) (Folyt, köv.) Komárom város történetéből.5") (Folytatás). A vallásgyakorlat eltiltására vonatkozó /elelete a helv. vallása közönségnek. Az Istennek szörnyű Ítélete által megszomorodott helvetika confession levő és sz. kir. Komárom városában lakozó községnek, a most folyó 1763 ik esztendőben esett kisasszony havának 28-ik napján tétetett inquisitióra való alázatos Replicája. 1. A fölséges helytartó tanácsnak kegyes parancsolatját és az arra következett inquisitiot alázatos tisztelettel vettük távol lévén mindenkoron, hogy legkisebben is felséges asszonyunk hív jobbágyaihoz illetlen engedetlenséggel vádoltassunk. Minthogy pedig ezen komáromi jelentett helv. Confession levő Communitas által egvügyüképen elkövetett istenes tiszteletnek gyakorlása, mind felséges asszonyunknak, mind pedig a fölséges Cancelláriának, már alázatosan representálva vagyon, azon okból teljes *) *) Az első közlemény lapunk 11. számában jelent meg. bizodalommal lévén fölséges asszonyunknak magával született kegyelmességéből, az iránt leendő dispositióját és Resolutioját várjuk. 2. Sem prédikátorunk, sem levitánk, a kik ezen isteni szolgálatot elkövetnék nincsenek és ez idő alatt nem is voltak, hanem az gyakran a magunk emberei által, többnyire pediglen közülünk való és régtől fogva köztünk lakos, itt született öreg ember által (ki is ifjabb idejében ennek előtte falusi notariusságot viselt vala) megyen véghez s e képen ezeknek szolgálatok által, az istennek rettentő s máig is tartó ítéletének rólunk való kegyelmes eltávoztatásáért, úgy városunknak békességes megmaradásáért, kiváltképen pedig Fölséges asszonyunknak és fölséges házának szerencsés országlásáért könyörgünk. 3. Temetésekkor kezdett éneklésektől, valamint velünk kegyesen parancsoltatott, recedáltunk. 4. Az imádság helyén készült gyenge és alázatra hajlék iránt, mint hogy ez is Fölséges asszonyunknak beadott alázatos instantiánkban reprezentálva és kinyilatkoztatva vagyon, az iránt hasonlóképpen ő Felsége kegyelmes resolutioját alázatosan várván, valamint a tekintetes nemes Magistratus, úgy a Fölséges halytartótanács előtt,. Felséges asszonyunknak kegyelmes resolutiojáig való engedelmiért és respiriumért, mind eddig is tartó isten Ítéletének engesztelésére nézve alázatosan instáluuk — alázatos szolgái Komárom sz. kit. városban lakos helvetica Confession levő lakosok közönségesen. Ágostai valláson levők felelete. 1. Mi ugyan semmi nemű oratóriumot nem építettünk, hanem a hatalmas ur Istennek irtóztató büntetése, az egész városunkban, sőt majd az Istennek irtóztató büntetése, az egész városunkon, sőt majd az egész országon lévén kénytel.euíttettünk házainkat s minden javainkat elhagyni, hajókra szállani s a fölséges Istennek haragját, szüntelen való imádságainkkal és esedezéseinkkel engesztelni, s látván azt is majdnem szemeinkkel, hogy minden minutában az iszonyú, s országunkban hallatlan földindulások miatt, vagy elsülyedünk, vagy pd. a kőfalaknak leomlása által életünk hirtelen eltörültetik ; semmi egyebet hátra lenni nem gondoltunk, hanem hogy ilyetén, ne talántán bekövetkezhető veszedelmek között lelkeinket annak, a kitől vettük, ismét visszaadhassuk — először hajókon, azután pd. ref. uraimóktól látván, mi is a régi temetőn, a végre hogy miud a Vágdunától, mind pd. a Győrdunától közelebb érjük, s összeköttetett imádságainkkal buzgóbban könyöröghessünk, a napnak rettenetes hévsége ellen egynéhány deszkát imitt amott összetámogatván és hogy a szél el ne hordja, póznákkal, madzagokkal kötöztünk s azok alatt az Ur isten haragjának megszűnéséért, s fölséges koronás királyné asszonyunknak hosszú életéért, szerencsés országlásárt minden nap reggel és este imádkozunk. Minthogy pedig gondoltuk, hogy lehetnek olyanok, kik ezen szives iudulatbeli buzgóságunkat rosszul ne talántán magyarázni s minket vádolni fognak, mindezeket julius 10 én felséges kegyelmes koronás királynő asszonyunknak Schönbrunban alázatosan benyújtott Instantiáukban detegáltuk s fölséges összonyunk kegyelmes disposiciója alá magunkat önkényt vetettük.
