Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-20 / 16. szám
275 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP 276 Ág. hiv. evangélikus testvéreink kerületi közgyűlései érezve ezeket a nem egyszer hangoztatott panaszokat s kellő érzékkel birva azoknak orvoslása iránt, rendszeresen foglalkoznak eme kérdésekkel, szabályrendeleket, javaslatokat, utasításokat dolgoznak ki a gyakorlati életben is alkalrnazhatásuk iránt, s a gyűlési tárgyak legkiváiébbjai, melyek a legmelegebb érdeklődést keltik, éppen azok a munkálatok, szervezetek, melyek a hitélet intenzivebbé tételére szolgáld és az u. n. cura pastoralis, belmissio, hívekkel való mennél közvetlenebb érintkezés körébe eső kérdések körül forognak : a mi egyházkerületeink csak administrálnak, közigazgatási bajokat orvosolnak, melyeknél amazok nem kisebb jelentőségűek, nem csekélyebb fontosságúak. Mindezeknélfogva indokoltnak látszik, hogy kerületünk ezekkel a kérdésekkel is foglalkozzék, azokat figyelemmel kisérje, alkalmazásukat lehetővé tegye, s ez által a hitélet előmozdítását is ténykedései körébe vonja. Szükségesnek mutatkozik tehát egy önállóan alakított s az ezen irányok cultiválására hivatott és rendelt bizottság felállítása és szervezése, mely irányban javaslatomat elfogadni és érdemlett méltánylásban részeltetni kérem. Patay Károly, egyházkerületi képviselő. Beigtató ünnepély. Dr. Darányi Ignácz, a dunamelléki ev. ref. egyházkerület új főgondnokának ünnepélyes beigtatása f. hó 16-án, a kálvintéri ref. templomban folyt le, egyhá, zunk szelleméhez illő fönséges egyszerűséggel. A dunamelléki egyházkerület e napra összehívott közgyűlésének ezen első napját kizárólag a beigtatás vette igénybe. A gyűlésnek szokott módon, énekléssel imádkozással való megnyitása után felolvasták a főgondnoki állás betöltésére beadott szavazatok felbontása és összeszámolására kiküldött bizottság jelentését, melynek tartalma már ismeretes. Aztán egy díszes küldöttség ment az új főgondnokot a gyűlésbe meghivni. Megérkezése után elnöktársa, az érdemekben megőszült költő-pap Szász Károly üdvözölte néhány keresetlen, igaz szóval és felkérte, hogy a hivatalos esküt letenni szíveskedjék. Ennek megtörténte előtt azonban a gyülekezet még elénekelte a 37. dics. 1. versét. Az eskületétele után Szilády Áron egyházkerületi főjegyző igen szép, tartalmas és mély érzéssel elmondott beszéddel üdvözölte ismét az új főgondnokát. Most következett Darányi lqnácz székfoglaló beszéde, a mit — tekintettel éppen napjainkra, mikor igen kívánatos, hogy minden egyes vezéregyéniség nézetét lehető részletesen és — hogy úgy mondjuk, a saját szájából ismerjük meg, lapunk élén egész terjedelmében közlünk. A meggyőződés erőteljes hangján elmondott beszéd igen jó hatást tett mindenkire ; azon nyilatkozatai pedig, a melyek a már nagyon előtérbe nyomult és sürgős megoldást követelő kérdések felől elhangzottak, valósággal elragadták a hallgatóságot. Most egymás után előálltak a testvérkerületek küldöttsége; átadni szives üdvözletüket és pedig a tiszániuneni : Kun Bertalan , a tiszántúli : Kiss Aron, a dunántúli: Antal Gábor -püspök vezetése alatt. Legnépesebb volt a mi kerületünk küldöttsége. Ott voltak u i. a püspökön kivül Körmendy S. és Molnár B. főjegyzők; Németit 1. és Konko'y Th. B. aljegyzők; Őzike L, Veress L\, Szekeres M.} Nyikos K„ Somogyi Gy., Medgyasszay V.} Juhász P., Nagy G. Nagy L. esperesek; Boné G., Konkoly J., Kovács Sebestyén E, egyházmegyei gondnokok ; dr. Antal Géza, dr. Horváth J., Faragó J. igazgató-tanárok; Barthalos I. és Kis József kér. tanácsbirák. A mi kerületünk szeretete és tisztelete jeléül egy diszes albummal lepte meg Őnagyméltóságát, mely az egyházkerületi közgyűlés alkotó tagjainak és a főiskolai tanerőknek arcképeit foglalja magában. Az albumot püspök urunk a következő üdvözlő beszéd kíséretében nyújtotta át: Nagyméltóságu FÖgonclnok Ur! Mélyentisztelt kegyelmes Urunk! A dunántúli ev. ref. egyházkerület képviselői azon mély gyászban is, a melyet e kerületre nagyérdemű felejthetetlen főgondnokának rövid idő előtti elhalálozása borított, elengedhetetlen kötelességüknek ismerik Nagy méltóságodat úgy egyházkerületük, mint annak tanintézetei nevében tiszteletteljesen üdvözölni ezen egész magyarországi ev. ref. egyházunkra nézve nagyjelentőségű alkalommal, a midőn Nagyméltóságod a dunamelléki ev. ref. egyházkerületben azon főgondnoki állást, a melyre az isteni gondviselés az egyes gyülekezetek hiveinek alkotmányosan megnyilatkozott közbizalma által elhívta, ünnepélyesen elfoglalja. Ezen állás méltóságával, de egyszersmind az ezzel összekötött szellemi és erkölcsi vezérség fárasztó gondjaival az egyház javáért, jogaiért, jövőjéért aggódó vallásos közérzület egyházunk legjobbjait szokta kitüntetni. Ezek közül valónak ismerte fel Nagy méltóságodat általános elismerésben méltán részesült hazafias és egyházi téren való eredménydús munkálkodása folytán a dunamelléki ev. ref. egyházkerület és épen azért a legmegbízhatóbb reménynyel tekint úgy ezen egyházkerület, mint az egész magyarországi ev. ref. egyház Nagyméltóságodnak uj magas állásában az egyház közjavára kifejtendő áldásos működése elé. Szeseneséseknek érezzük magunkat mi a dunántúli ev. ref. egyházkerület képviselői, hogy ezen biztató szép remények valósulásának mi már tényekkel szolgáltathatjuk tanúbizonyságát. Mert azon 18 év alatt, a mióta Nagyméltóságodat szerencsések voltunk és vagyunk a dunántúli ev. ref. egyházkerület közügyeinek munkásai között különböző állásokban, mint kerületi központi ügyészt, egyházkerületi tanácsbirót, egyetemes conventi képviselőt, főiskolai világi gondnokot, a komáromi ev. ref. egyházmegye gondnokát tisztelni, mindabban, a mi a dunántúli ev. ref. egyházkerületben ez idő alatt szép, jó és hasznos alkotás létesült, kiváló nagy része van Nagyméltóságod bölcseségének, előrelátásának, ügyszeretetének, buzgóságának, áldozatkészségének. Ezen kiváló szellemi és erkölcsi tulajdonok szerezték meg és biztosítják Nagyméltóságod részére azon közszeretetei és tiszteletet, a melylyel a dunántúli ev. ref. egyházkerület hiveinek összesége Nagyméltóságod iránt önként és osztatlanul adózik. 16* /.