Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

Tizenharmadik évfolyam.16. szám.

Pápa, 1902, április 20.

»-----------------------------*

A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség Ix ez

Kis József

felelős szerkesztő ozíxnére küldendők.

*-------——---------------------------*

Az egyház és iskola köréből.

A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye.-s*«**Megjelenik minden vasárnap,

*------------------—— #

Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre -4 kor.), kirdetések, reelamatiők

Faragó János

íomunkatárs czimére küldendők.

*----------------------------#

Dr. Darányi Ignácz főgondnok székfoglaló beszéde.

Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés !

Első szavam a hála és köszönet szava az egész Főtiszteletü Egyházkerület irányában, mely engem nagybecsű bizalmával megtisztelt; a hála és köszönet szava azon felette kitüntető kétrendbeli üdvözletért, a mely az imént hozzám intéztetett.

Teljes tudatában vagyok annak, hogy bár külső fénynyel és ranggal nincs ez állás egybekötve, de egyházunk szervezete szerint önök a legtöbbet adták, a mit adhattak, a törvényeink által ismert legmagasabb egyházi tisztet ruházván reám. Minden törekvésem oda fog irányulni, hogy bizalmukat kiérdemeljem és méltó legyek arra, hogy mint első az egyenlők között Méltóségos és főtisztesetü Püspök Úrral együtt ezen egyházkerület élén álljak. Arra kérem a Főtiszteletü Egyházkerületet, egyenként és összesen véve, hogy ezen törekvésemben engemet támogatni, gyengeségemet pedig elnézni méltóztassanak.

Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Egyházunkat külveszély nem fenyegeti. Nem fenyegetheti veszély, mert a magyar nemzet, a mely egy ezred éven át e földön megállott, sokkal erősebb politikai érzékkel bir, semhogy valaha megfeledkeznék arról, hogy egyházunk erős nemzeti jellegénél és nemzeti érzésénél fogva és azon kitartás és szívósságnál fogva, mely évszázados küzdelmek hagyományaképpen apáról-fmra szállott, a magyar laj fennmaradásának és vezetőszerepének egyik nem kicsinylendő tényezőjét képezi. Veszély egyházunkat csak akkor fenyegethetné, ha megfogyatkoznék az a szellem, a mely egyházunkat eddig fentartotta és a melynek köszönhetjük, hogy az jó és rossz napokban egyformán megállott.

Hallani olykor oly kívánságokat, hogy az egyéni szabadság és szabad rendelkezési jog megszorítása mellett állítsunk föl korlátokat, melyek egyházunk fejlődését biztosítsák. E kérdésre most bővebben kiterjeszkedni nem kívánok, de annyit hangsúlyozni kötelességnek tartok, hogy a mi egyházunk nem hasonlítható olyan növényhez, a mely üvegházi védelmet igényel,— az mélyen

gyökeredzik a haza talajában, annak törzse nem egy vihart látott, annak fÖnmaradását elsősorban nem mesterséges eszközökben, hanem saját benső erejében és annak kifejtésében kell keresnie. Es még akkor is, ha látszólagos érdeke mást igényelne, akkor is mindenkor kell, hogy hu maradjon azon nagy elvekhez, melyeknek egyházunk eredetét köszönheti.

Munkálkodásunkat igénybe fogja venni a zsinat előkészítése. A zsinat kétségkívül foglalkozni fog az 1848. évi XX törvénycikk végrehajtásának kérdésével is. Én azt hiszem, alig lesz közöttünk valaki, a ki az 1848, XX. törvénycikknek betű szerint végrehajtását kívánja. Azt hiszem, nem igényelhetünk egyebet, minthogy az a szellem érvényesüljön, a mely abban lefektetve van, a mely szellem a jogegyenlőséget és az egyenlő elbánást jelenti. Eddig sem zárkózott el az állam ezen törvénynek fokozatos, az állam erejéhez mért végrehajtása elől. Erős meggyőződésem, hogy ezentúl sem fog elzárkózni. A legfontosabb feladat, a mi reánk vár, azt hiszem, adóztatási ügyünk igazságos és arányos rendezése.

Kalapot kell emelni azon egyszerű munkás előtt, a ki nem egy helyt 50 koronára terjedő egyházi adóját pontosan fizeti. De azt is el kell ismerni, hogy ez tarthatatlan állapot. Egy helyes kulcs kidolgozása által iparkodnunk kell, a mennyit bÍrunk, egyházi terhet magunknak viselni, a mit aztán nem bírunk el, ott, azt hiszem, az állam fokozatosan és pénzügyi helyzetéhez képest, nem fog elzárkózni az elől, hogy meghatározott terv és rendszer szerint segítségünkre legyen. Fontos teendők, Főtiszteletü egyházkerület, a lelkészi gondozás és a belmisszió ügyének biztos alapokra való fektetése is. En azt hiszem, hogy az egyház erejét és jövőjét nem annyira a kifelé való akcióban, mint a belöl való építésben és erősítésben kell keresni. Nagy súlyt helyezek lelkész-képzésünk emelésére. Az egyház jövője biztosításának egyik feltétele, hogy minél jelesebb, benső hivatással biró ifjakat nyerjünk a papnövendéki pályára, s azokat minél teljesebb szellemi, erkölcsi és társadalmi nevelésben részesítsük. Azt hiszem, a theologiai inter-16