Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-05 / 1. szám
13 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 14 a hívek lelki örömükre igen szép számmal látogatnak. Jelen levelem megírására egyházunkban a lelkiélet amaz -örvendetes fellendülése késztetett, a mely egypár év óta -egy hivatását szerető és teljesen átérző lelkész buzgólkodásának következménye. —Szentkirályszabadján Váczy ■Sándor ref. főtanitó. — Vallásos estély. A puszta-rádóczi ev. ref. leányegyházban a múlt évi decz. 22-én az iskolai teremben szép látogatottságnak örvendő vallásos estély tartatott, melyen a gyülekezet nagyrésze jelen volt. Az estély programmja : •énekekből, imából, felolvasásból, melyet Soos Gyula tanító tartott és az iskolás gyermekek által szépen elmondott külömböző alkalmi szavalásokból és egyes megható tanulságos szent történetek felolvasásából állott. Ezen estély után a gyülekezet nőtagjai gyűlést tárván, nagy lelkesedéssel elhatározták, hogy a templomban a szószék mögött levő ablakra egy díszes függönyt és az Urasztalára egy díszes térítőt szereznek be önkéntes adakozás utján, — Zsoltárok, dicséretek cimmel jelenik meg január hónapban Sarudy Ottó pápai tanitóképző-intézeti tanárnak egy munkája. Tartalmazni fogja használatosabb és szebb egyházi énekeinket férfikarra való átdolgozásban. A könyv régi hiányt lesz hivatva pótolni; most énekeinknek férfikarra való átgolgozásával csak itt-ott elvétve találkozunk, holott az örvendetesen szaporodó egyházi énekkarok minden nap érzik szükséges voltát. Kapható Kákái Lajosnál Budapesten. Ara 1 korona. Egyelőre az T. füzet jelenik meg. Ajánljuk a t. lelkész és tanító urak figyelmébe. — A Téli újság Dadra 73 példányban jár. — A Protestáns Aryaházi Képes Naptárból a pápai reformátusok körében 80 példány fogyott el. Megjelent a főiskolai könyvtár többszörös példányainak cimjegyzéke. Közel harmadféíezer kötetről számol be ez a betűrendes katalógus. Vannak köztük régiek és újak vegyesen s mind a régiek, mind az újabbak között sok érdekes munka. Mivel ezeket a műveket a fentartó testület határozata szerint részint kicserélik, részint igen jutányos árért eladják, felhívjuk mindazok figyelmét a kínálkozó alkalomra , kik a könyvek iránt érdeklődnek. Forduljanak Borsos István főiskolai könyvtárnokhoz, a ki szívesen megküldi bérmentve a csinos kiállítású címjegyzék egy példányát. • - Os bűn. Az ember csak nem tudja levetkezni azt az ős bűnét, hosy a különféle bűnök okát miudig másban keresi, magában pedig soha. Ez jutott eszembe, mikor az „Alkotmány“ decz. 27. sz. vezérczikkét olvastam. Ott persze sok mindenről van szó, a mit a klerikalismus a liberalismus nyakába varrni szeret. A legkirívóbb talán mégis az, hogy a „szocialismus a liberalismus neveltje mindenütt.“ Mi nem igy gondoljuk, hanem úgy, hogy a papismus neveltje. Hisz a pápa nemzetközi birodalmában van az a sok nagy jövedelmű, gondnélküli állás, csupán a fény emelése, a hatalom csillogtatása végett, a miknek oly nagy árnyékuk van, mint a szocialismus, a munka és vagyon nélkül tengődök nyomora. Nagy fény nagy árnyék ! Köztudomású, hogy a socjalismus fészke Belgium. — A jézsuita észjárás szinte szikrázik „Az alkotmány“ decz. 29. számában. Megakarja ijeszteni az uralkodó házat azzal a jól ismert ráfogással, hogy az Austriában megindul „Los von Rom“ mozgalom nem az isteni kegyelem müve, hanem kizárólag politikai mozgalom. Ezért aztán az „Ev. Bund“-nak a mozgalom támogatására, imaházak, templomok építésére, lelkészi állások szervezésére adott pénze úgy mond nem eshetik olyan megítélés alá, mint pl. a pápistáknak missió-czéha adott pénze, hanem úgy kell felőle Ítélni, mint az orosz rubelről. Jézsuita vakmerőséggel fel is hívja külügyminiszterünket, hogy ne nézze tétlenül a „Los von Oesterreich mozgalmat és az „igehirdetők“ munkáját . . . Közeledik a pápista vallásnak a bot, börtön, gályarabság és a máglyákkal való védelmezése, illetőleg terjesztése. Hja, itt vannak a tevékeny, kipróbált jézsuiták! És napról-napra szaporodnak, mivelhogy ott, ahol jól ismerik őket, Fraucía- és Spanyolországban, már nincs maradásuk! — Magánzók. Párisban a radikális lapok zúgolódnak amiatt, hogy az uj egyesületi törvény dacára a párisi római katholikus intézetek tanárai közt még számos jézsuita, dominikánus és benedictinus van, bár ezeknek a kongregációi hatóságilag nincsenek engedélyezve. A szerzetesek azonban már megtalálták a módját, hogy ne űzhessék ki őket. Valósággal el kell ismerni leleményességüket. Azt mondják hogy ők magánzók, magán-embereket pedig nem tilt ki az egyesületi törvény. Ejnye be jó! — Anarchismus. Nem olvastam, de elhiszem, hogy a darányi ref. lelkész úr cikket irt valamelyik lapba, s abban azt fejtegeti, hogy a protestantismus csakis a szocialismussal karöltve lesz képes legyőzni a jézsuita klerikalisinust. Ehhez az „Alkotmány“ azt a megjegyzést fűzi „a socialismustól az anarchismusig csak egy lépés Istennek tetsző látványosság lenne, ha a darányi tíszteletes a krisztusi szeretet szavaival ajkain majd bombákat vet a katholikus templomokba, a protestáns érdekek szolgálatában ?u . . . Legyen nyugodt az Alkotmány, nem lesz soha olyan őrjöngő protestáns ember. De ha mégis akadna ilyen őrült, régen megelőzték azt az első anarkisták, kik szerzetesek közül kerültek ki. P. o. A jézsuiták 1605-ben részt vettek a lőporos összeesküvésben ; III. Henrik francia királyt egy dominikánus gyilkolta meg ; IV. Henriket pedig egy szerzetes. Egy példa száz példa! — A protestáns unió A Jámbor Ernő herceg születésének háromszázadik évfordulója alkalmából tartott ünnepen II. Vilmos császár őrömét fejezte ki a felett, hogy ez az ünnep egybeesik egy másik ünnepnappal, mely különösen alkalmas arra, hogy a szivet felmelegitse a béke és az egyetértés eszméjéért. Utalt a közelfekvő Wartburgra, ahonnét a Luther-dal világhódító útjára indult és hangsúlyozta, hogy életének legfőbb célja Németország evangélikus egyházainak egyesítése. — A tanítók hivatalos esküje. Varjassy Árpád Aradvármegye kir. tanfelügyelőjének indítványa folytán az „Arad-vidéki Tanitó-egylet“ átirt minden tanító-egylethez az országban, hogy sürgessék a tanítók hivatalos esküjének minden tanítóra nézve kötelezővé tételét. Varjassy és a nevezett egylet u. i. úgy véli, hogy a hivatali eskü
