Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-17 / 11. szám

181

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

182

tés okát és úgy vélekedtek, hogy a hosszadalmas imádkozáshoz szokott tanítványok nem voltak megelégedve a Jézus rövid imájával, mást kértek és — szégyenszemre még rövidebb imát nyertek Jézustól.

Mi ilyen szertelenségre nem megyünk, hanem a két közlés helyett csak az egyiket tartjuk hitelesnek és ez a Mátéé, de bizonyos fenntartással. Máté hitelessége mellett vagyunk az ima közlésének idejére nézve azért, mert: 1. a Lukács által feltüntetett keret, a rimánkodó barát alkalmatlankodásával való buzdítás az imára, semmiképen sem számazhatik Jézustól. Abba a felséges rajzba, melyet épp Jézustól nyert Istenről, az Atyáról az emberiség, semmikép sem illeszthető be az a vonás, hogy Istent tolakodással, folytonos alkalmatlankodással kell és lehet arra rábírni, hogy kéréseink meghallgatásával elvégre is úgyszólván lerázzon a nyakáról, hogy neki tovább ne alkalmatlankodjunk ; az imának Jézus szerinti felfogásával ez merőben ellenkezik *). 2. Máténál egész természetes összefüggésben következik az imádság főtulajdonságának, főkellékének, a bőbeszédűségtől ment egyszerűségnek és rövidségnek kívánása után egy az ima tárgyait feltüntető rövid példa-ima, a milyen a Jézus imája. 3. Hogy Lukács mégis miért illesztette egy külön elbeszélés, egy későbbi történet keretébe a Jézus imáját, ez magára Lukácsra vall, kinek irói jellemvonása a történetek iránti előszeretet, Jézus fontosabb nyilatkozatainak egy-egy történet keretébe illesztése * 2). Az ima Jézusé, de a történeti keret a Lukácsé.

De nemcsak a történeti keretre nézve különböznek itt Máté és Lukács, hanem más az ima terjedelme Máténál és más Lukácsnál, a mennyiben a doxologia Lukácsnál nincs meg. Itt két dolog lehetséges : vagy Máté toldotta meg az imát a doxologiával, vagy Lukács hagyta el a doxologiát. A mérleg a Lukács javára billen, mert azt lehetetlen feltenni a tanítványokról, hogy ők elhagytak volna valamit abból a minta-imából, melynek minden szava szent volt előttük. Nem ismernők az emberi természetet, ha ilyet el tudnánk hinni a tanítványokról. Sőt az ellenkezőt inkább gondolhatjuk.

Kétségtelen ugyanis, hogy a hosszadalmas imádkozás, mint mindenkinél abban az időben, úgy a tanítványoknál is fel volt található s igy valószínű, hogy — ha ők maguk talán az Ur folytonos közelségének ha. tása alatt az ő földön jártában nem hajlottak is vissza régi szokásukhoz, a hosszas imádkozáshoz —, de az Ur ■eltávozása után ők maguk is talán, de a többi keresztyének bizonyára óhajtották a zsidó imák mintájára befejezni a Jézus imáját, igy toldották a Máté szöveh Teljesen egyetértünk Nagy Gusztávval abban, hogy az ima öncél, mely nem csak meghallgattatás jutalmat vár, de a vallásos érzelemnek olyan önkénytelen nyilatkozata, mint az öröm mosolya, a fájdalom könnye, a szeretet csókja, melynek nincs más célja, mint önmaga. L. Nagy G.: Jézus imája (Prot. theol. könyvtár V. k. 133—184. 1.)

2) Történeti hűségre törekvése egész művére jellegzetes bélyeget nyom. így részletezi a János fellépésének idejét (III. 13.), tud a hetven tanítvány külön kiküldéséről (X: 1—12), a miről synoptikus társai mélyen hallgatnak, általában az egész mű mozaikszerei epizódokban előadása Jézus történetének.

gébé a doxologiát. A hiba nem a Mátéé, ő bizonyára híven őrzötte meg az Ur imáját, de a liturgiát kezelő és Jézus imáját liturgia formába öntő koré. Különben erről, mint maggyőződésünk szerint interpolation^, alább bővebben is beszélünk, a hol a Hegyi beszéd épségéről lesz szó.

Egyelőre csak annyit, hogy a Jézus imája a Hegyi beszéd teljességéhez tartozik és ismét Máté hitelessége mellett foglalunk itt is állást.

(Folyt, köv.)

Lie, RÁcz Kálmán.

jegyes ^nzlEraényE^.

— Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük.

— Lelkészbeiktatás. A kádártai ev. ref. gyülekezetben folyó hó 10-én iktattatott be Csomasz Dezső egyhangúlag meghívott lelkész hivatalába. Igazi örömnapja volt ez a gyülekezetnek s ifjak és öregek egyaránt mutatták ki szeretetüket és ragaszkodásukat az alig egy hét óta köztük időző uj lelkészük iránt A vidékről is számosán jelentek meg az ünnepélyre és a különben elég tág templom zsúfolásig megtelt hallgatókkal. Á beiktatást bátyja, Csomasz Gyula végezte, egy példás testvéri szeretetről tanúskodó szép beszédben. Ennek végeztével Gulyás Ferenc tanító vezetése alatt az egyházi énekkar nagy precizitással énekelte el a „Jövel Szent Lélek“ kezdetű szép dicséretünket. Majd a beiktatott tartotta meg ritka szónoki hévvel előadott gyönyörű beszédét, melynek végeztével ismét énekelt a kar. Az ünnepély befejeztével orgonaalapjuk növelésére gyűjtést rendeztek, mely alkalommal fenti célra jelentékeny összeg gyűlt be. Adja Isten, hogy a híveitől szeretett ékes szavú lelkész sokáig áldásosán szolgálhassa egyházát!

— Szavazatboiltás. A pápai ev. ref. egyházmegyében megüresedett egyházi tanácsbiróságra beadott szavazatokat e hó 11-én bontották föl Pápán. A szavazás ezúttal nem vezetett eredményre, ugyanis Bulla Endre csetényi lelkész kapott 8, Jakab Pál csöglei 1. 5, Kőszegiig József kéttornyulaki 1. 2, Neupor Béla dereskei 1. 2, Kis József pápai lelkész 9 szavazatot, igy Bállá Endre és Kis József között szükebbkörü szavazás lesz.

— Kivonat a nádnsd-ladányi ev. ref. egyház 1900-ik évi számadásából: A nádasd-ladányi 531 lelket számláló ev. ref. egyház 1900-ik év folyamán, roskadozó kis templomát, a hívek különös megterkeltetése nélkül 1823 korona 44 filléroyi költséggel renováltatta s díszes kerítéssel körülvétette. A költség fedezésére szolgált. 1. a csak 10 év óta fennálló takarók magtár jövődelméből 564 k. 54 fül. 2. az 1897, 98, 99-ik években e célra rendezett jótékonycélu táncmulatságok tiszta jövödelméből. 274 K. 90 f. 3. Közalap és Baldaccy alapból 180 KI.,

4. Önkéntes adakozásból 194 K. A hiányzó 600 korona a takarék magtárból s a reménylendő közalapsególyből nyer fedezetet. Önkéntesen adakoztak: gr. Nádasdy Tamás ur róm. kath. 90 K. Molnár István 30 K. Yalentiny János