Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
155 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP-156 számunkra.lehullanak, nem érdemlik meg, hogy egy dúsan dotált egyház dús javadalmu főpapja irigységét felköltsék. S csak úgy érthető, ha egyszersmind pusztán a létezésünk is szálka a szemében. De hagyjuk el ezt a tért. Tekintsünk kissé távolabb körül. A római egyház óriási hatalom ma is. De kétségtelenül sok tért is vesztett lábai alól. Mindezt különös káröröm nélkül jegyezzük meg. Valamint készségesen elismerjük azt is, hogy a múltban jó szolgálatokat is tett a népeknek. S bár csodálatos alkalmazkodó képességgel tud is a korokhoz, a viszonyokhoz simulni, az emberek gyengéihez férkőzni: a nagykorúságra jutott emberiség vezérletére többénem alkalmas. A történelemben jártasokat nem lehet egy könnyen félrevezetni. Elég azoknak, ha egy tekintetet vetnek a katholicismushoz hűnek maradt népekre. A franciák vergődése, a spanyolok porba hullt dicsősége, a portugálok tengődése, az olaszok elsatnyulása mind azt hirdetik, hogy a róm. katholicismus ma már nem képes a nagy feladatok megoldására. Sőt, középkori eszményeiért harcolva, mind élesebb ellentétbe jut a való élettel. S ha lehet szó hatalmának gyöngüléséről, tekintélyének hanyatlásáról, annak oka egyedül itt kereshető. Mily szép és bölcs axióma az: «Krisztus tanai szerint az egyházi és állami hatalom elrendezkedésére békés megegyezés, kölcsönös egyetértésen alapuló viszony a legjobb.» Hát, kérdhetjük, miért nem követi ezt az elvet a róm. egyház? Miért akarja megkötni az államok kezét és lábát? Vagy csak az a békés megegyezés, ha mindig és mindenben az állam enged? És a hol meg van ez a kölcsönös egyetértés, mint pl. Spanyolországban, mi bénitja meg a kath. egyházat üdvös hatásának gyakorlásában? Miért zudult fel az egyház ellen csak ép a napokban a hispánok dühe? S talán a szerzetes rendek ellen nincs szükség a gyűlölködő harag mesterséges felszítására. Adnak azok önmagok erre elég okot. Legalább máskép érthetetlen, hogy ismét közeli példát hozzak fel, Madridból és több spanyol városból miért kellett nekik «szép csendben eltávozniok» az az magyarán mondva: megszökniök. S hogy valakiket ultramontanokul és jezsuitákul csúfolni lehessen, arról is csak az ultramontánok és jezsuiták tehetnének. A dolog summája: más idők, más emberek. A korral változik az Ízlés, változik az eszmény. Csak egy van, a mi az idők viharaival, s mindent megőrlő idővel dacolhat: a Krisztus evangéliuma. Bármily bámulatos, bármily tökéletes legyen is valamely emberi intézmény, bárha arra a kősziklára épitettük is, — mint emberi mű, alá van vetve az idők változásainak. Ezt a sorsot nem kerülheti ki a római egyház sem. Minél élesebben szegzi magát a fejlett viszonyokkal, a haladással szemben: annál inkább sietteti a véget. Mert embernek nem adatott — még ha érseknek, avagy pápának nevezik is — hogy a történelem haladó szekerének kerekét megállítsa. Cs. L. Az amerikai Egyesült-Államok egyházi életéről. (Vége.) A vallásszabadság mozzanata után térjünk a másik mozzanatra : az egyházi működés önkéntes voltára. Ez az amerikai Egyesület-Államok életének másik jellemvonása. Az egyik a szabadság, a másik az önkéntesség. A mikor az amerikai 142.000 istentiszteleti helyről felemlítettem, hogy ezek értéke 1675 millió forint, már akkor hozzátettem, ez az óriási összeg az utolsó fillérig önkéntes adakozás utján gyűlt egybe. Az állam elvből nem ad egy felekezetnek se anyagi segélyt. Mindent a hivek buzgósága teremt elő. S hogy mi mindenre telik ebből a kiapadhatatlan olajos korsóból, tanúság rá ez a sok évi jelentés, számadás. (Előadó több kötet évi jelentést mutat be.) Távol legyen tőlem, hogy mindezt felolvassam! Csak a legnagyobbikba pillantsunk bele. Ez az „amerikai Egyesült-Államok Presbyteriánus Egyháza“ 1898. évi egyetemes gyűlésének jegyzőkönyve. Az ebben ismertetett felekezet 32 egyházkerületre (synod), az egyházkerületek ismét 228 egyházmegyére (presbytery) oszlanak. Ez óriási felekezet 7635 egyházközséget foglal magában. Van 7190 lelkésze, 1161 segédlelkésze, 135 evangélistája, 9696 curatora, 28.000 presbytere, 'á1/? millió úrvacsorával élő egyháztagja. Az 1898. évben keresztelt gyermekek száma 27.768, az 1898. évben megkeresztelt felnőttek száma 21.574. Belmissióra költöttek 2,432.500 frtot; külmissióra 1,500.000; vasárnapi iskolákra 492.500 frtot; templomépitési alapra 375.000 frtot; felsőbb oktatásra 412.500 frtot; egyházkormányzati célokra 400.000; egyházközségi célokra költöttek 25,550.000 forintot. Összesen 33,760.000 forintot. Foglalkozik ez a felekezet a szigorúan vett egyházközségi teendőkön kívül belmissióval 1700 egyén utján, külmissióval 2400 egyén utján. Nevel 814 theológust. Vasárnapi iskolai oktatásban részesül és résztvesz 51,414 egyén. Ezenkívül még a következő bizottságok működnek : Lapkiadó osztály. Templomépitő bizottság. Segély bizottság. Mértékletességi bizottság stb. Ez a nagy munka és áldozatkészség nemcsak ennél a felekezetnél van meg. Épen most buzgólkodnak a metkodisták azon, hogy a 20-ik század beköszöntése örömére ötven millió forintot gyűjtenek össze egy világszép egyetemnek Washingtonban leendő építésére és egyéb istenes célokra. A történemi tudományok, palo
