Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
107 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 108 igaztalan, egyházunkra nézve káros, a közbizalom folytán ezen ügyet intéző vezérférfiainkra sértő és méltatlan. Egy jólértesült. Négy mezöföldi ev. ref. egyház karácsonyi öröme 1900-ban. Nem szoktam alkalmatlankodni nagyt. Szerkesztő urnái, a reporterség sem kenyerem, de most, hogy jószerint véletlenül olyan adatok birtokába jutottam egy anyagilag is megáldott, de lelki kincsekben is bővelkedő ev. ref. lelkész-család jótékonyságáról, melyekről bűn volna a nyilvánosság előtt is meg nem emlékezni: lelki örömmel ragadom meg a tollat, hadd fényijének ez igazak e lap olvasóközönsége előtt, mint a hegyen épített város. Nagytiszt, fíátky Károly fülei lelkész ur és hozzá méltó áldott lelkű nejének, szül. Móricz Paula úrnőnek jótékonyságáról, szentegyházunk iránti tettekben nyilvánuló szeretetről van szó e sorokban, mely karácsonyi csillag alakját öltve fel, egyszerre négy hely felé hintette szét áldó sugarát. Midőn Füle, Kenese, Sárszentmihály és Simontornya ev. ref. hívői Isten házába gyülekeznek, hogy bűn miatt hánykódó lelkűk enyhületet találjon a mi Urunk megtöretett teste és kiontatott vére szent emlékjegyeinek vételében: lehetetlen, hogy hálával szivükben ne tekintsenek arra az asztalra, mely immár az Űré, de melyet az Urnák ama hu szolgája és leánya önként ajánlott fel az Urnák. De nem beszélek én tovább, beszéljen maga a tett, beszéljenek a puszta számok; ezeknek az ékesszólását jobban megérti a világ s jobban méltányolja is. Nt. Bátky Károly lelkész ur és neje szül. Móricz Paula úrnő az 1900-ik év Karácsony ünnepét igy tették maguknak kedvessé, egyebeknek pedig felejthetlenné: 1. A fülei ev. ref. egyház amúgy is már diszes templomát felékesi tették egy gyönyörű fehér márvány urasztalával, egy ehez hasonló keresztelő medencével, egy művészi kivitelű ezüst keresztelő-kannával, összesen 824 kor. 52 fillér értékben. 2. Kenese most renovált templomában örök emléket állítottak maguknak egy vörösmárvány urasztalával, keresztelő medencével s egy ezüst keresztelő kannával, melyeknek értéke: 716 kor. 70 fillér. 3. Sárszentmihály és Simontornya ev. ref. szentegyházának diszezüstkannát, szintén egy vörös-márvány urasztalát ajándékoztak 300—300, összesen 600 kor. értékben. A négy egyház örömére szolgáló adományok öszszes értéke tehát: 2141 korona 22 fillér. Bizony hatalmas cáfolat ez a „sovány nyáj és hízott papok “-féle vádak ellen ! Bizony ez a lelkész hatalmasan prédikálja az Urnák dicsőségát az ő maga tettei által! Bizony ez a lelkészné sem keresi és találja a maga örömét és boldogságát földi hivalkodásában ! Dicsérni az ilyent nem lehet, de némán meg kell hajolni előtte. Es egyházunk őrállói jegyezzék fel ezt évkönyveikbe, az ajándékozott gyülekezetek véssék fel szivükbe ; az irgalmasságban gyönyörködő Isten a maga könyvébe bizonynyal felirta már. És az ilyen áldozat a nemes lelkészcsalád részéről immár nem első — s hiszem, tudom, hogy nem is az utolsó ! Ha még megjegyzem, hogy az értékes és szép tárgyak Gerenday Antal és fiai budapesti cég művészetét is dicsérik, bezárhatom rövid tudósításomat az zal, hogy a kik az ilyenekben gyönyörködni tudnak — gyönyörködjenek , a kik tehetik — kövessék ! Mezöföldi. Az Ur Jézus Krisztus szenvedésének története a négy evangyélium szerint. Máté 26: 14-16; Márk 14: 10 — 11. Luk. 22 : 3—6. Beméne pedig a sátán Júdásba, ki vezeték nevéről Iskariotesnek neveztetik vala, ki a tizenkét tanítványoknak számok közül vala. Es elmenvén, szóla a papi fejedelmekkel és a templomnak fejedelmivel, mi módon árulná el őtet nékik és mondá: mit akartok nékem adni és elárulom néktek Öt. Azok pedig azt hallván, örülének és rendelének neki 30 ezüst pénzt. És fogadást tőn arról és keres vala alkalmasságot, hogy őtet nékik kezükbe adhatná háborúság nélkül. dudás a tizenkét tanítvány közül való volt. Nem a 70, hanem a 12 sorából. Péterrel és Jánossal egy sorban választatott el. Neve; Judás annyit jelent, hogy dicsértessék (t. i. az Isten). E név mutatta neki hivatását: valamivé lenni az Isten kegyelmének dicséretére. Bár Judás kezdettől fogva késleltetni akarta magában az igazságot a hazugság által, Istennek szeretetét a világ szeretete által, az Ur mégis tanítványává választotta és minden eszközt megadott neki, hogy lelkét megmentse. Judás azonban nem akarta, hogy megmentesék úgy, a hogy a Jézus a megmentést gyakorolja. Ez volt az ő halálos bűne. Nem akarta elismerni, hogy az emberi szívnek Isten ellen való törekvése kárhozatos bűn. A saját igazságát vitatva, gonosztevővé lett. Napról-napra erősebben csüngött egy más uron : a mammon lett az istene. Neki az tetszett volna, ha Krisztus a sátánnal szövetségre lépett volna és oda adatta volna magának a világ minden országait; ő u. i. világi kívánságainak kielégítését kereste Jézus követésében. Nem hű, hanem tündöklő apostol akart lenni. S lassan, a mint előbbre haladt a bűnben, becsvágya pénzvágygyá változott át. S végül a magasratörőböl közönséges tolvaj lett. Már előbb is óva intette az Ur: „Vannak tiközületek némelyek, kik nem hisznek. Mert tudja vala Jézus eleitől fogva, kicsodák volnának, a kik nem hisznek vala, és kicsoda árulná el őtet. Nemde nem tizenketten választálak-e titeket és mindazáltal egy tiközületek ördög. Szól vala pedig Judás Iskariótesről, Simonnak fiáról,
