Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-29 / 52. szám

857 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 858 mérmets hangosan, szükségeinket, bajainkat, se­beinket feltárva, kell kérnünk, követelnünk jo­gos és immáron elodázhatlan szükségeink betöl­tését, törvényen alapuló követelményeinket. Ez az előkészítő tervezet is arra enged kö­vetkeztetni, hogy keveset kérünk, keveset kívá­nunk, az 1848. évi XX. t.-cikknek csak mor­zsáját, csak parányi részecskéjét! Lehetetlenség volna különben kontemplálni a személyenkénti 2 korona egyházi adót és ezeknek még az első osztályú 4—5 koronát fizető adósok közé beso­rozta tását.» A tervezet mellett, akárhány családunk lessz, mely állami adójának 100—200 percentjét fogja fizetni egyházi adó címén. Akárhány szegény család van ugyanis 5 tagból álló, a húsz évet is meghaladta már, ez fizetne személyadót 10 koronát, tegyük fel, hogy 5 korona állami adója után 2 koronát, összesen 12 koronát!! Csak ott volnánk a hol eddig, sőt ott sem, mert mig a vagyonosok, a birtokosok terhe könnyittetnék, ad­dig a szegényebbeké, nemhogy csökkentetnék, hanem tényleg s a legtöbb helyen szokszorosan emeltetnék. Nálam, gyülekezetemben például a személy­adó egyáltalán ismeretlen! minden egyházi te­her birtokaránylagosan vettetik ki, hogy lehetne nálam keresztül vinni, alkalmazni a tervezet kulcsát? micsoda zavarokra, veszedelmekre ve­zethetne az? Mig most soha panaszkodni nem hallottam a vagyonosabbakat sem az egyházi adózás igaztalansága ellen ? De egyházmegyénk csaknem minden gyü­lekezetében birtokoránylagos a teherviselés, sze­mélyadó nincs mindenütt, s a hol van is ele­nyészően csekély 20 — 30 kor; a legtöbb helyen ! Egyházmegyénkben lehetetlenség volna keresz­tül vinni, alkalmazni a kulcsát vagy csak be­­láthatlan bonyodalmak, küzdelmek árán. Nagyon valószínű, hogy főtisztelendő püspök ur gondos figyelmét vagy kikerülte e körülmény vagy más egyházmegyebeli, esetleg — mivel a tervezet általánosítani akar — többi kerületbeli, Baranya, Erdély tűrhetetlen adózási viszonyai lebeghettek szeme előtt. S éppen azért legyen szabad reménylenem, hogy nem veszi rossz né­ven s megszívleli, ha ezekre a körülményekre, eshetőségekre is felhívjuk jóindulatú figyelmét, megelőzni óhajtván a bajt, addig a mig lehet, Ej tessék el az egész személy utáui terve­zet!! Vagy ha már általánosítani kell, mini­mumra reducáltassék, 50 fillér nagyon elegendő egy 20 évet meghaladott egyháztag után. A kor­szellemével az egyenlő teherviselés elvével úgy sem egyeztethető össze a szegények megterhe­lése, túlságos megadóztatása! Ha könnyitünk a vagyonos osztályon, könnyitsünk azokon is, kik nem hogy megadóztathatok lennének igazság szerint, hanem könyörületüukre, az egyház, a tápláló édes anya, a vallás gyámolitására tart­hatnak számot s formálhatnak igényt. S a mennyiben az igy elmaradó jövedelem nem volna nélkülözhető, kérjük, követeljük an­nak megadását is a törvényhozástól. Hiszen an­nak sem lehet feladata behunyt szemmel nézni polgárai túlterheltetését s bizonynyal jól felfo­gott érdekeivel, a humauismussal ellenkezőnek fogja az is látni egy szegény, hajléktalan csa­ládnak 10 — 12 korona egyházi adóval leendő megterhelte tését. Szolgálataink, érdemeink, annyi viharokat kiállott hazaszeretetünk, az igazság, egyenlő te­herviselés elve, az 1848. évi XX. törvénycikk­ben örök időkre letett jogaink, mint atyák dik­tálják a tenni, kívánni valókat. Hiszen ha mit adna is az állam, elenyésző csekélység lenne csak azon terheink, áldozataink mellett is, mi­ket a uépnevelés, a felsőbb oktatás érdekében évenként meghozunk. Milliókat kellene pótolni évenként a törvényhozásnak, ha ezek fen tartásá­ról lemondani akarnánk, ezek mellett a mit kérünk, csak elenyésző csekélység, alamizsna csupán ! Más különben oly jó indulatu, mindenre kiterjedő az egész tervezet, hogy csak hálával és köszönettel adózhatunk mink is tevékeny fo­­pásztorunknak e kezdeményezésért. Kiterjeszke­dik, enyhíteni kíván, a több gyermekkel meg­áldott, gyermekeiket felsőbb tanintézetbe tanít­tató vagy eladósodott családfők terhein. Humá­nus, nemes intentio, főként az egy gyermek rendszerű helyeken! mely veszedelem fájdalom vidékenként mind jobban-jobban terjed kiszá­­mithatlan kárára felekezetűnknek s édes hazánk­nak ! nem különben magoknak az egyes csalá­doknak is! Vannak, a kik a 200 korona legmagasabb egyházi adót, a tervezet XVI-ik osztályát ke­vésnek tartják. Beszélgetések alkalmával ezt túl sok könnyítésnek tartották sokan a vagyonos, gazdag osztály érdekében !

Next

/
Thumbnails
Contents