Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-01 / 48. szám

799

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

800

tendő." Hogy ez az óhajtás már akkor közérzést fejezett ki, ezt mutatja az, hogy az ez ügyben közrebocsátott átiratokra minden egyházkerület megmozdult s bizottságokat küldöttek ki a dolog tanulmányozására.

Az énekügy azóta állandóan felszínen van. Eleinte •ugyan alig ad életjelt magáról, szerényen meghúzódik, mint a völgy ölén felfakadt kisded csermely ; mondhatni, hogy aggódtak a tervezők is a munka sikere felett ; a Nagy Péter püspök három énekfüzete ugyszólva szánalmas kicsinylésre talált. De jött az erős, az elszánt, szilárd akaratú Pejes István, kit 1890-ben állított a konvent a központi bizottság élére és aztán megindult a tervezgetés, a munka ; a főfigyelem a már-már elárvult énekügy felé fordult s az az 5 füzet, mely „Eló'munkálatok“ uim alatt meg-megjelent, már jelezte, hogy lesz a dologhói valami. Ezeknek az 5 füzetben megjelent „Előmunkálatokénak összefoglalása, illetőleg az azok felett megindult; irodalmi eszmecseréknek és bizottsági tevékenységnek eredménye az a „Gyűjtemény,“ mely ez év októberében került ki a nyomdából, melylyel az „egyetemes énekügyibizottság“ be akarja fejezni az előleges munkálkodást s így bevégezni küldetését. Ennek a Gyűjteménynek ismertetése a célunk s előre is elnézést kérünk olvasóközönségünktől, ha a szokottnál hosszadalmasabb lesz észrevételünk sorozata ■ az ügy komolysága és nagy jelentősége tiltakozik a felületes ismertetés ellen.

Megvalljuk előre is, hogy várakozásunknak nem felel meg mindenben ez a Gyűjtemény, mely már próbaénekeskönyvnek is volna nevezhető. Mint próbaénekeskönyv nem állja meg helyét különösen a beosztásban mutatkozó tervszerütlenség miatt; nem látjuk benne azt a rendszert, mely új énekesünkről előre tájékoztatna. A Gyűjtemény darabjai ugyanis 5 csoportba vannak beosztva: 1) a programm szerint átdolgozott zsoltárok, 2) programmon kivül átdolgozott zsoltárok, 3) a magyarországi énekeskönyvből átdolgozott dicséretek, 4) az erdélyi énekeskönyvből átdolgozott dicséretek és 5) új énekek csoportjába. Ez megkönnyítheti ugyan az énekügyi bizottság munkálkodását, de a nagy közönség teljesen tájékozatlan marad az iránt, hogy milyen beosztása lessz az új énekeskönyvnek, pedig a közönség tájékozása semmi esetre sem másodrendű dolog, mert az Énekes a nagy közönség részére szól.

Hogy milyen legyen új énekeskönyvünknek a beosztása, erre a „Gyűjtemény“ bői kivehető bizottsági állásponttal megegyezőleg az a nézetünk, hogy a Zsoltárok és Dicséretek szerinti elkülönítés már csak azért sem lehet beosztási alapelv, mivel nem minden zsoltár lessz felvéve énekeskönyvünkbe. De míg ez eldöntöttnek látszik, arról már egyáltalában nem tudunk magunknak képet alkotni, hogy minő csoportosítása lessz tehát énekeinknek : tartalmi rokonság, a gyakorlati élet követelményei szerint egyházi évkor vagy micsoda más elgondolható szempont fogja irányítani a beosztást ? A meglevő énekanyagra tekintettel a gyakorlati használhatóság szerintünk a helyes beosztási szempont és e szerint a következő csoportokat állapítanánk meg: vasárnapi énekek, ünnepi énekek, köznapi énekek és különböző alkalmakra. Ez utolsó természetesen több alcsoportot foglalna magába. Az egészen természetes és szinte indokolni is szükségtelen, hogy az énekszerzők neveit legalább egy jegyzékben a könyv végén közölni kellene, a zsoltárokét pedig a szöveg végén mindenütt lehetne jelezni.

De messze tévedtem tárgyamtól, mielőtt igazán megkezdtem volna munkámat. Az ügyszeretet mentse ki hibámat.

Visszatérve a Gyűjteményhez, először a zsoltárok átdolgozásáról szólunk. Itt a könnyebben áttekinthetőség keevéért három kategóriába fogjuk csoportosítani érdemük szerint a közölt darabokat. Felezni fogjuk : 1) az egészen sikerült és igy nyereségnek nevezhető átdolgozásokat ; 2) a közepeseket és 3) a nem sikerült s igy az új énekesbe fel nem vehető darabokat.

Egészen sikerültek a következő átdolgozások : 1, 3, 8 (az első alakban), 9, 19, 20 (az első alakban), 21, 22 (a második alakbm). 23 (az első alakban), 25, 27, 28, 30, 32, 35, 38, 39, 42, 46 (a második alakban), 51, 62, 63, 65, 67, 71, 72 (I.), 77 (I.), 80, 81, 84 (II.), 90, 92, 96 (II.), 98, 102 (I.), 103, 104, 105 (hibásan 103-nak, jelezve), 108, 111, 112, 118 (tévesen 117-nek jelezve), 122, 128, 130 (I.), 135, 136, 137, 138 (I ), 139, 140, 143, 146, 148, 150 zsoltárok mint átdolgozásra alkalmasaknak jelzettek, továbbá a programmon kivül átdolgozottaku közül : 29 (II.), 60, 73, 79 (1.), tehát összesen 59 drb zsoltár.

Közepesek, melyeken még simítani kell, a következő zsoltárok: 5, 15, 16, 17, 24, 26, 31, 33 (I.) 34, 37, 43, 47, 50, 66, 86, 89 (I.), 95, 116, 119, 125, 126, 134, 141. Összesen 23 zsoltár.

Kár nélkül elmaradhatnak, részint a keresztyén érzülettel ellentétes zsidó vallási felfogásuk miatt, részint mint éppen ennek folytán nem is sekerülhetett átdolgozások, részint mint csak számot szaporító alantasan járók a következők : 6, 57, 59, 75, 91, 99, 100, 113, valamint a programmon kívülieknek jelzett összes darabok a fentebb említett 29 (II.), 60, 73, 79 (I.) kivételével.

Ezen általános kijelentés után részint igazoláséi is hadd bocsátkozzunk némi részletezésbe. Először is igazolom a nemsikerült átdolgozásokra vonatkozó nézetemet. Itt a 6. zsoltár, melyben ilyen egy versszak (4.): „Ha elmúlunk, ha meghalunk, Óh ki lesz akkor tanúd Az örök halálban ? Ki dicséri szent neved, Ha koporsóba veted (kit?) Holott némaság van“; továbbá nem keresztyén, de átkozódó zsidó szájába való az ilyen (6. v.): „Űzd el tőlem a gonoszt S helyettem azt ostorozd, Ki engem megejtett.“ — Alantjáró és ezért ma sem énekelt, de az átdolgozásban sem használatos darab az 57-ik, míg az 69- ben, a mi kevés jó van, azt úgy is sokkal szebben zengi el a 42-ik, tehát ez is csak a terjedelmet növelné. A 75- ikben sem himnuszi szárnyalás, sem vallási mélység nincs, de van helyette dicsekvés vagy a legenyhébb kifejezézsel is prózai elsorolása a kötelességnek, igy kár nélkül elhagyható.— A 91-ik sem sokat ér, mert az elég erőteljes első vers után teljesen ellaposodik s még az „átdolgozott,, alak is megtűr ilyet (3. v.): „A halálos éjszaka Artás nélkül száll feletted És a vészes délszaka Meg nem ejti bátor lelkedLl (?) Tartalomszegénység és alantas prózaiasaág jellem