Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-17 / 46. szám
771 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 772 elveszettnek és megtaláltnak, mint a többi 99-nek, mely el nem veszett. O volt az az édes atya, a ki az örökségét eltékozolt, bűnbe, nyomorúságba jutott, de azután magába tért bűnbánó fiát kegyelmébe vette, csókjaival elhalmozá, ujjaira gyűrűt, rongyai helyett testére ünnepi ruhát, éhsége enyhítésére gazdag lakomát adott, midőn pedig e miatt másik fia, ki atyja ellen soha nem vétett, zúgolódott, igy szólott: „Vig kedvvel kellene néked lenned és örvendezned inkább, hogy a te atyádfia meghalt vala és megelevenedett.“ Édes Atyámfiái ! Ennek az édes atyának bűnös fia iránt tanúsított bánásmódját nevezzük kegyelemnek ; a mit pedig a megtért ős bocsánatot nyert fiú érzett, midőn atyja kegyelmébe jutott, az a lelki béke áldása volt. * * * Édes Atyámfiái ! Óhajtjátok-e ti magatoknak ezt a boldog lelki állapotot, azt a békességet ? . . . . En azt hiszem, hogy a ti lelhetek háza nem lehet egészen rendben , lelhetek ismerete nem lehet teljesen nyugodt; talán szemrehányások, önvádak, magatokkal ide hozott belső elégedetlenség tövisei szúrnak meg olykor benneteket. Óh, bár igy lenne ! Óh bár éreznétek az eltévelyedés nyomorúságát! Akkor volna remény, hogy veszitek a kegyelem és béke áldásait. Akkor a lelki nyomort bánat, a bánatot beismerés, a beismerést megtérés követné. A megtérőnek pedig kész a kegyelem a Krisztus által mindörökké, mert ő mondá: flÖröm lészen mennyben egy megtérő bűnös emberen, nagyobb, hogynem mint 99 igazakon, kik nem szűkölködnek megtérés nélkül.“ Óh ha érzitek nyomoruságtobat s elesésteket fájlaljátok: ime itt van a férfiú, ki ama jó pásztor nevében keres benneteket, halljátok meg hivó szavát e kietlen pusztaságban, engedjétek magatokat megtaláltatni általa. Itt van lelki atyátok, ki ama mennyei Atya bocsánatát hirdeti nektek, ha a tékozló fiúval hozzásiettek a nyomorúság tartományából, bűnbánattal mondván : „Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam !“ Ez, egyedül ez a módja annak, hogy részesüljetek a kegyelem és béke lelki áldásaiban. A megkeményedés, a megátalkodottság, konok fenhéjázás, dacos büszkeség vagy önámitó tettetés mind hiába valók, mit sem használnak, sőt csak megnehezítik amúgy is nehéz sorsotokat. Óh legyen új lelkipásztortok ajkain Istennek beszéde pöröly, mely összezúzza a sziklakemény szivet és tegye alkalmassá a jó mag befogadására ! Legyen szájában az evangélium Istennek hatalma minden hívőnek idvességére ! Legyen bájos zene a vigasztalás és bocsánat beszéde, mely után epedő szívvel sóhajtsátok mikor lefeküsztök, mikor fölkeltek : óh isteni kegyelem és béke, költözzél az én bűnös szivembe ! Kegyelem és béke Istentől legyen teveled is, kedvelt szolgatársam itteni működésed idején. Kegyelem Istentől, mely arra képesítsen, hogy itt hivatásodnak jól meg felelhess s a jól végzett munka megelégedést, békét szállítson szivedbe. A lelkipásztori hivatás teljesitése e helyen fokozottabb gonddal, behatóbb munkával jár, mint egyéb téren. Kint a szabad téren is van bűn, baj, testi-lelki nyomor, vannak szerencsétlenek, kik kiválóbb foglalkozást igényelnek ; de itt csupa szerencsétlenek vannak együtt; egy nagy kórház e hely, tele erkölcsi, lelki betegekkel. Óh ne mondjuk, ha a világi törvény jogosan elitélte is őket, mi lelkészek ne mondjuk őket gonosztevőknek, mondjuk inkább szerencsétleneknek, lelki és erkölcsi betegeknek. Te azért édes testvérem, ne úgy menj hozzájuk, mint vádoló, ne szemrehányással, keserűség szavával, ne szaporítsd kínjaikat, ne tipord le bennök az emberi önérzetet. Hiszen testvéreink ők, ha vétkeztek is az emberi társaság ellen, ugyanazon mennyei Atyának gyermekei, ugyanazon Ur Jézusnak megváltottak ugyanazon szent örökségnek várói. Te menj, te szólj hozzájuk Isten nevében, a Jézus példája szerint, hogy megtartsd, megtérítsd, Istenhez emeld őket, hogy nekik vigasztalást, orvosságot nyújts, mert ezek nélkül szűkölködnek ők. Orvosságod, vigasztalásod legyen az isten-igéje, nem pedig emberi bölcseség hitető, hiábavaló beszéde. Nincs a szenvedések között jobb segítség és édesebb vigasztalás, mint Istennek beszéde; a világ nagy betegségének, a bűnnek nincs jobb orvosa, mint Krisztus. Öt, az ó' keresztjét, az ő halálát prédikáld nekik, hogy mindnyájan hozzá vezéreltessenek és lelkűk megtalálja az ő keresztje alatt azt a békét, melyet a világ nem adhat *). Öt hirdesd minden szelidséggel és méltósággal s felelősséged teljes érzetében. Tudd meg, hogy isten embere, Isten követe vagy e helyen : az Ur Ítéletét kell itt megjelentened, mint Jónás prófétának Ninive városában. El ne feledd a szigorú megbízatást és megintést: „ha a bűnös vétkezendik és te meg nem inted, a bűnös meghal az ő bűnében, de az ő vérét a te kezedből kívánom meg . Óh legyen veletek az isteni kegyelem és segítsen meg titeket, hogy senki #neg ne haljon itt bűnében, hanem ha meg kell halnia és el kell e szomorú helyen temettetnie, haljon meg a Krisztussal megfeszített, megtérő bűnös halálával s hallja meg a kegyelemnek biztató szavait: „Még ma velem leszesz a paradicsomban.“ Erre segítsen titeket az Istennek Szentlelke új lelkipásztorotok megkezdendő működése alatt. Támadjon mennyei fény e sötét Tárbástyák felett s ezek boldog és boldogtalan lakóira sugározzák alá kegyelem és béke Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól. Amen. Tóth Kálmán, deáki ev. ref. lelkész. jegyes közleményejj. — Letört bimbó. Nagy csapás érte theologiai akadémiánk egyik tanárát, Dr. Horváth Józsefet: leánya, Elvira, e hó 12-én, életének 16 ik évében meghalt. Temetése 13-án, d. u. 4 órakor volt, nagy részvét mellett. A megsebbzett szülői szivek találjanak megnyugvást és vigasztalást ama hitben : „Föltámadunk. A lélek él, találkozunk.“ . . . *) Kecskeméty F. beköszöntőjéből.
