Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-13 / 41. szám
683 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 684 kit se hallottam még szólni. Olyan lélek ó, a ki igazán telítve van a krisztusi igazságokkal. Eddig is szólt alkalmas és alkalmatlan időben. Most bő alkalma lesz és sokszoros kötelessége: a Krisztus, önmaga, Oiajága és olvasó közönsége iránti kötelessége lessz szólni, buzdítani, irányítani és vezetni. Az ő vezetése mellett az Olajág széleskörű támogatásra és szép jövőre számíthat. Kérjük azért lelkésztársainkat, a nőegyletek és leányegyletek vezetőit és tagjait, sorakozzanak ők is akibontott zászló alá; jutalmazzák meg a szeretetreméltó szerkesztő és derék munkatársainak nemes fáradozását az Olajágnak tömeges megrendelésével. Jó csatorna lessz ez, a mely bőven fogja öntözni a hitélet mezejét; áldásos hatása anyaszentegyházunk szebb, boldogabb jövője leend! Adjon Isten a szerkesztőnek kegyelmet a kegyelemhez; a lapnak egész sereg buzgó olvasót; cselekedje hogy az Olajág hozzon mindnyájunk szivébe áldott békességet, ama menynyei haza felé irányuló élő reménységet! Kis József. Jelentés a nyitrai ev. ref. missiói egyház állapotáról az 1900—1901, évben*). Az új század kezdetével fennállásának negyedik évébe lépett be e felvidéken szétszórtságban élő ev. ref. híveket egyesitő s a központról elnevezett egyházunk, melynek kebelében lefolyt nevezetesebb eseményeket, szellemi és anyagi állapotát szándékozom e jelentésemben megismertetni. Általánosságban előre bocsáthatóm azon kijelentést, miszerint kis egyházunk a keletkezésekor jövőjéhez fűzött várakozások és reményeknek miként az első próbára tevő években, úgy a közelebb elmúltban is megfelelt s az örvendetes haladás útjáról le nem térve, félreismerhetlen jeleit adta ismét fejlődésének, a menynyire csak az anyagi eszközök korlátái engedték s ha conventi missiói bizottságunk nem fog elzárkózni az annyiszor sürgetett s alább újabban indokolandó segélyfelemeléstől : jövőben még több eredmény s örvendetesebb jelenségekről számolhatunk be. Az elősorolandó mozzanatok s jelentésem tárgyai között álljon itt először is a hitoktatás ügye. Valamint a központban, úgy az eddig gondozásomra bízott hat vidéki tanintézetben is a hitoktatás kezdetét vette a tanév elején s helyben hetenként és csoportonként 3, *) Tárgyhalmaz miatt csak most adhatom közre. Szerk. vidéken pedig két hetenként 1 órán át folyt, összesen 30 növendékkel junius hó 10-éig. Sajnos, hogy az anyagi eszközök hiánya miatt még igen számos felvidéki intézetben nem gondoskodhattunk növendékeink vallásos' neveléséről; így névszerint a Liptó, Árva és Túróé megyei intézetekbe, még mindeddig nincs bevezetve az ev. ref. hitoktatás s a tanulók nem csak ennek hiányát érzik, de confirmálatlanul is nőnek fel s úgy is maradnak s ha ehez számítjuk még azon szinte nem nekünk kedvező körülményt, hogy felvidéki híveink úgy szólva kivétel nélkül vegyes házasságban élnek: a felekezetűnkhöz tartozó gyermekeik ha gondjaink alá nem vétetnek, egyházunkra nézve feltétlenül elvesznek ! Itt tehát oly módozatokról kell gondolkodni, a mi elejét veszi minden bajnak. Különös ügyeimébe ajánlom azért egyházi hatóságainknak a kérdés sürgős megoldását és pedig oly formán, hogy járjon közbe erélyesen a közoktatási ministeriumnál az iránt, hogy a szóban lévő intézeteket egy csoportba foglalva, az azokba bevezetendő ev. ref. hitoktatás teendőinek ellátása céljából, — mivel legalább is 60 tanulóról van szó — egy teljes hitoktatói állásnak megfelelő dijjazásról s bizonyos úti átalányról gondoskodjék s annak megállapításánál ne az adandó heti órák számát vegye tekintetbe, hanem a nagy távolságot, napokat igénybe vevő utazást, az intézetek és növendékek csoportosítását, mert az eddig követett szűkkeblű eljárás szerinti s a mellett csak többszörös kérvényezés, sürgetés, hosszas várokozás utáni megállapitás (40—50 korona intézetenként) nem egy évi, de még az egyhónapi költségeket sem fedezé, sőt a 3—4 száz kilométernyi egy-egy útra s 4—5 napi költségeire sem elég ! Evenként legalább 24 ily hitoktatási körút költségeinek előteremtése, annak félévenként előlegesen való utalványozása az egyedüli mód, mely biztosítja a vidéki hitoktatás akadálytalan menetét és sikeres eredményét. Nagyon téves dolog volna itt számításba venni a congrua kiegészítéssel kapcsolatos fuvar átalányt s elvonni azt tulajdonképeni céljától, a vidéki felnőtt egyháztagok gondozásától, missiói isteni tiszteletek rendezésétől ; mert a missiói körben nem csupán azon helyek veendők figyelembe, a hol ezen intézetek vannak, hanem ezeken kívül s ezektől távol, legalább 50 más szórványra is ki kell terjeszteni a lelkészi gondozást. Ismételve ajánlom hát ezen ügyet egyházhatóságaink figyelmébe ! Hitoktatási sérelem újabban ismét fordult elő és pedig a múlt évihez hasonló és ha tovább kutatunk i kétségtelen, hogy többnek is nyomára jövünk. Sok a vegyes házasságból származó tanuló s igen nagy a hajlandóság azokat illetéktelen vallásos nevelés alá vonni; a tudomást szerzett esetekről egyébként megtettem haladéktalanul jelentésemet a főt. püspöki hivatalhoz, a múlt évi eset pedig a közokt. ministerium által megnyugvást érdemlőleg orvosoltatott. A hitélet jellemzésére vonatkozólag úgy a központban, mint a vidéken annyit mondhatok, hogy az híveink nagy többségében élénk, öntudatos, külsőkben is megnyilatkozó, mit az egyház ügyei iránt való érdek
