Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
677 igazságokat és bátran ledobta ugyan magáról a pápaság jármát, a mennyiben Krisztuson kívül senkit sem ismert el tekintélynek a vallásban, de még nem tette meg a -döntő lépést, mely által teljesen kiválnék a katholicismusból és az emberi hagyományokkal egészen szakitva az evangyéliomhoz állana ; független, saját kifejezése szerint 7,diszszidens“ lett s ezért sokat lehetett remélni vállalkozásától, annyit legalább is, hogy teljesen szakit a római egyházzal s viszszatér a tiszta keresztyénséghez vagy egyengeti e felé az utat. A prot. egyházak testvéri rokonszenvvel fogadták s úgy látszott, mintha ő is keresné az alkalmat a közeledésre. A protestánsok feltárták előtte templomaik ajtajait, hogy lehetővé tegyék hallatnia lelkiismererének szavát és tiltakozását az általa kárhoztatott visszaélések ellen. És mi történt ? Egy szép napon arra virradnak, hogy dón Paolo Miraglia „Piacenza reformált katholikus egyházának választott püspöke“ Vilat által felszenteltette magát „apostoli és nem római kath. püspökké.“ A szertartás a katholikusok ellenszegülése dacára megtörtént. Ettől kezdve az ó kath. egyháznak egygyel több püspöke lett, de a reform ügyén nagy csorba esett, habár Miraglia nem mondott le azon eszmékről, melyek vele a pápa igáját levettették. E lépését a dolog természeténél fogva sokképpen magyarázzák. A szentszék vonakodik elismerni a Vilatt által teljesített szentelés érvényét, egyik-másik püspök ellen excommunicatio is hangzik. Végeredményében a lelkiismeretszabadságot több-kevesebb reménynyel kecsegtető eme kísérlet majdnem teljes kudarcot vallott, legalább is kétessé lön. Ezzel kapcsolatban kell említést tennünk arról, hogy Rómában ugyanolyan nevű egyház alakult, mint a Mi ragliáó. Ennek szellemi vezére gróf di Campello választott püspök lett s ez az egyház nyilvánosan is felszentelt már egy kápolnát a pápák városában nagyszámú protestáns jelenlétében. Ennek már 19 hót apja. Körülbelül 6 hónappal azután ugyanitt új lap indult meg, a La Rilorma Cattelica, Olaszország reformált kath. egyházának .hivatalos havi közlönye, melynek szerkesztője ugyancsak gróf di Campello. Ennek alapitói azt tűzték ki célul, hogy felújítják a Labaro ősi hagyományait, melyek a következőkben foglalhatók össze: 1) azon tanoknak és véleményeknek reformálása, a melyek nem ériolik közelebbről sem a dogmát, sem azt, a mi a hitben bizonyos, állandó s ennélfogva változhatatlan ; 2) a fegyelem reformálása, melynél Pál apostolnak ezen nyilatkozata az irányadó : mindeneknek mindenévé lenni, hogy sokakat megnyerje nek a Krisztusnak. Ugyanezen törekvések jellemzik a Miraglia vállalatát is ; nem az tehát a cél, hogy szakítsanak a római egyházzal, hanem az, hogy abban bennmaradva reformáljanak mindent. Végeredményében azon akarnak fáradozni, hogy fe'ébreszszék a vallásos érzületet és követelik, hogy a hivő jogosan használhassa a saját eszét, úgy a mint maga az Isten ajánlja ezt a Pál szája által. Ámde midőn programmjukban ezt nyilvánítják, akkor az a legfőbb céljuk, hogy a vallási egyesülés helyreállításán munkálkodjanak, kezet nyújtva testvéries őszinteséggel annak, a ki elvált a kath. hittől, hogy megkereshesse az utat, melyen eljuthat az annyira óhajtott és oly drága jó-678 nak birtokában. Nagyszerű eszme. Vájjon tényleg nem a keresztyén eszménykép-e: egy akol és egy Pásztor, az, a ki „jó Pásztor“ nevet visel! De ne feledjük, hogy ez a pásztor nem lehet a római pápa. A Christianisme után. Lie. Eácz Kálmán. Vegyes ^özlEménye^. — Iskolalátogató. A vallás- és közoktatásügyi minister főiskolánk főgymnasiumának meglátogatásával a jelen tanévre Dr. Németh Antal győrtanker. főigazgatót bizta meg. — A debreceni főiskolába a jelen iskolai esztendőre 1224 tanuló iratkozott be, mégpedig: a) a theologiára 86, b) a jogakadémiára 223, c) a főgymnasiumba 7Ó7, d) a tanitóképezdébe 198. — A kolozsvári theologiai internátusba 128 ifjú jelentkezett fölvételre, kik közül fölvettek 74 theologust és 31 tanárjelöltet. — A magyarországi ág. hitv. evangélikus egyház egyetemes gyámintézete ev évi rendes közgyűlését S.-A.-Ujhelyen tartotta meg. A közgyűlésen a többek között jelen voltak : Dr. Baltik Frigyes, Zelenka Pál püspökök, báré Radvánszky Béla koronaőr, Zsilinszky Mihály államtitkár. Az istentisztelet után, melyeu Materny János prédikált, dr. Baltik Frigyes püspök és báré Radvánszky Béla koronaőr, kerületi felügyelő kettős elnöklete alatt folyt le a rendes közgyűlés. Báré Radvánszky világi elnök megnyitó beszédében a többek között ezeket moudá : Első sorban meg kell emlékeznem arrél, hogy Sátoralja-Ujhelyre jöttünk és szives fogadtatásra találtunk, megemlékeznem a protestáns irodalmi társaság Miskolcon tartott közgyűléséről. Korszakot alkotó ezen gyűlés. Bizonyságot tesz arrél, hogy megfogyva bár, de törve nem, keresztül eveztünk a veszélyeken. Ha az idők folyamát bírálva vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy azok a szomorú idők elmúltak, de a kedvező jelek dacára a résen kell lennünk, erőt kell gyűjteni ápolni a vallásos hitet, erősíteni híveink meggyőződését, egyházainkat istápolni kell, de arra kell törekednünk, hogy minden egyházat segélyezzünk, melyek rászorultak. Dr. Baltik püspök, egyházi elnök jelentésében visszatekint a múlt évben betelt negyven esztendei fennállás és működésre. Gyámintézetünk szamaritánus sátrával jöttünk ezen egyházba, mely bizonyságot tesz munkásságunkról. A nagy gyülekezetekben olajat és bort keresünk a szenvedő egyházak sebeire Az egyes kerületek jelentéseiről számol be azután, örömmel jelenthetvén, hogy azok szorgalmasan munkálkodnak. A bányai kerület 7025, a dunáninneni 6126, a dunántúli 10.228, a tiszai pedig 6847 koronát, összesen 30.226 koronát gyűjtött. Egy magát megnevezni nem akaró egyháztag 400 koronát adott a Gusztáv Adolf-egyletnek. Összes DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP
