Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

673 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 674 A tiszáninneni ev. reí. egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület múlt héten tartotta közgyűlését Sárospatakon. A szélesebb körben is érdekes tárgyak közül ki­emeljük a következőket: Tárgyaltatott az igazgató tanácsnak a budapesti •egyetemen fölállítandó protestáns fakultásra vonatkozó javaslata, melyben azt indítványozza, hogy ne új pro­testáns fakultás állítassák fel, hanem még a meglevő katholikus fakultás is töröltessék. Fejes Istvánnak nagy aggodalmai vannak a buda­pesti egyetemen felállítandó papképző iránt. Ez idő sze­rint ő nem tudná mérlegelni, milyen lenne az a szellem, melyben ott theologus iíjaink neveltetnének ; vájjon a jogegyenlőségnek ez a külső bizonyítéka nem lenne-e veszedelemmel egyházunk szellemére; vájjon a nagyvá­rosban képzett és nevelt ifjak, megszokva a nagyváros fényét és igényeit, jól éreznék-e majdan magukat — kikerülve az életbe — az egyszerű, szegényes falusi paplakokban, O a saját megrontásával nem kívánja a jogegyenlőséget, s kéri az egész ügyet a zsinathoz át­tétetni. Zoványi Jenő ezzel szemben kifejti, hogy arra egy­általában nem lehet reményünk, hogy a közel jövőben, vagy valaha a katholikus egyetemi fakultás el fog tö­röltetni, a melyet némelyek csak azért kívánnának, mert a theologiát, katholikust és protestánst egyaránt, nem tartják tudománynak s az egyetemre valónak. Hi­vatkozik a külföldi egyetemek példájára, még az orosz dorpáti egyetemre is, a hol a paritás és jogegyenlőség e tekintetben is mindenütt meg van és kifejezésre jut. O tehát lelkesedéssel csatlakozik a sárospataki theolo­­giai kar véleményéhez s sem féltve a vidéki theolog. akadémiákat az elsorvadástól, arra is utal, minő vi­szonyt gondol ő a budapesti fakultás és a vidéki aka­démiák között megfelelőnek. Ezzel a papképzés reform­ját is érintette s a vidéki akadémiákon három évre szállítaná le a tanulmányi időt s a filozófiát kihagyná a papképzés köréből. Bernáth Elemér nagy hatással emelte ki, hogy ő a hamisítatlan protestáns szellemet egyáltalában nem félti a budapesti katholikus theologiától. Radácsy György indítványára az egfész kérdést megvitatás és hozzászó­lás végett áttették a lelkészi értekezletekhez és egy­házmegyékhez. A Vay-Mocsáry-alap egyik (a sárospataki) főis­kola céljaira felhasználandó felének miként való keze­lésére nézve a pénzügyi bizottság azon véleményét fo­gadták el, hogy a 200.000 koronának hatszázalékos kamata évnegyedenként szolgáltassák be a főiskola pénz­tárába. A lelkészi nyugdijintézet ügyében kiküldött bi­zottság jelentése szerint 40 évi szolgálat után lenne a lelkésznek fizetése a nyugdijintézet részéről biztosítva s e célra 470.000 korona évi jövedelemre volna szüksége a felállítandó nyugdíjintézetnek. A gyűlés erre nézve kimondja, hogy nem hozzá­vetőleges, hanem szakértői számításra volna szükség, azután meg a megfelelő tőkének előteremtésére saját erőnkből még akkor sem volnánk képesek, ha minden­féle eddigi gyámintézeti tőkét, fizetést magába olvasz­tana is az új nyugdijintézet, azért sürgetik az 1848. XX. törvénycikk harmadik szakaszának megvalósítását s e célból az egész ügyet átteszik az egyházmegyékhez azon véleménynyel kapcsolatban, hogy csak a nevezett törvénycikknek végrehajtása segíthetne úgy a protes­táns lelkészek nyugdíj ügyén, mint a prot. híveknek rendkívüli egyházi megadóztatásán. Épen ezért ennek a törvénycikknek a végrehaj­tása ügyében a kerület feliratot intéz a zsinathoz, A közgyűlés a legnagyobb örömmel vette tudo­másul a sárospataki tanári karnak azt az alapító-levelét, mely szerint a tanári kar a saját filléreiből, a főiskola versenyképességének megtartására és függetlenségének biztosítása végett, egy nagyobb alapítványt tesz, mely­nek kamatai tiz év múlva már felhasználhatók lesznek a főiskola közszükségleteinek fedezésére. Egyházkerü­leti gyűlés ezzel kapcsolatban, a gömöri és az alsóbor­sodi egyházmegyék falterjesztésére, kimondja, hogy egy a Vay-Mocsáriéhoz hasonló nagyobb alapítvány alkot­tassák. Tiz év legyen a gyűjtés ideje, s annak gyü­mölcse csak azután tétessék le alapul. Azért a fent­­nevezett két derék egyházmegye indítványát átteszik a pataki főiskola tanári karához és igazgatótanácshoz, hogy készítsenek javaslatot a kivitel módozataira nézve. A sárospataki, miskolci, rimaszombati főgymna­­sium igazgatóinak jelentése szerint a pataki főgymna­­siumba beiratkozott 450 növendék, a miskolciba 430, a rimaszombatiba 406. Tehát a két kisebb gymnasium is majdnem elérte már a patakinak létszámát. A pataki iskoláról szóló jelentésnél örömmel vet­ték tudomásul, hogy az iskola szőlője a földmivelési ministeriumtól visszakerül ez évi október 31-én a fő­iskola talajdonába, mely mintegy 8000 kor. évi jöve­delmet hajt. A pápai főiskola könyvtáráról. A főiskolai könyvtár katalógusa mintegy négy évig tartó munka után elkészült s nehány nap múlva a kerületi határozat rendelése szerint szétküldjük a du­nántúli egyházkerület Összes anyaegyházainak oly cél­ból, hogy lelkészek és tanítók a munkásságuk körébe vágó munkákat kiszemelhessék és használatra kikér­hessék. Testes kötet ez a katalógus; nagy nyolcadrét alakban 46 iv, vagyis 734 lap. Fényes tanúbizonysága a főtiszt, egyházkerület áldozatkészségének, mert ily terjedelmes munkának nyomdai kiállítása bizony nagy költséggel jár. De ez a költség nagyon hasznos befek­tetés volt, mert igy a könyvtár értékes könyvkészlete teljesen és könnyen használhatóvá lett. Arra is hasz­nos lesz ez a könyv, hogy a kik esetleg könyvadomá­nyokkal akarják gazdagítani gyűjteményünket, segélyé­vel igenkönnyen megállapítják, hogy hiányzik-e nálunk az a könyv s igy valóban szükséges-e ?

Next

/
Thumbnails
Contents