Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-08-25 / 34. szám
DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 579 Különben mi nem kértük, hogy helyettünk más fizessen, hanem igenis kértük, hogy állapitassék meg az 3200 korona mint fizetési alap és csak addig fizessen a gyámolda az azon felüllevő fizetések után az esedékes részt fizesse a lelkész.9) Megvagyok győződve, hogy ezen kérés igazságát mindenki belátja. Mezőeörs. Zsoldos Sándor, ev. ref. lelkész. Pár szó a veszprémi egyházmegye közgyűléséről megjelent tudósításhoz. A „Dunántúli Prot. Lap“ folyó évi 31. számában a veszprémi egyházmegye közgyűléséről irt tudósításban a monoszlói és köveskállai felekezetnélküliekről történt megemlékezés úgy tünteti fel a dolgot, mintha ezekben az egyházakban a felekezetnélkiiliség jelei csak a legutóbbi időben kezdenének mutatkozni s a távol álló azt hihetné, hogy az egész mozgalomnak talán személyes éle s célzata van. E látszatot óhajtja elhárítani e pár sor. A monoszlói és köveskállai felekezetnélkiiliség korántsem a legutóbbi évek elszomorító és fenyegető alakban mutatkozó tüneménye. 30 évet meghaladó időtől fogva vaunak e két egyházközségben nazarenusok, a kik csak névleg voltak egyházunk tagjai. Fizették az egyházi adót, mert kellett; teljesítették a természetbeli szolgálmányt, mert erre kényszerítve voltak; de gyermekeik kereszteletlenül maradtak; a templomot nem gyakorolták, halottaikat az egyház részvétele nélkül temették. Főtiszt, s Magos Antal Gábor püspök ur monoszlói káplánsága idejében eredménytelenül fáradozott azon, hogy e szektáskodó egyháztagokat tévedésükről meggyőzze és egyházunk részére ismét megnyerje. Az összejöveteleiken gyakran megjelent kellemes szavú fiatal káplánt szívesen meghallgatták, meg is dicsérték, azután arra kérték, hogy állana közéjük és élükre. Az 1895. évi XXIII. t.-c. életbe lépte után, Köveskálán még az előbbi lelkész idejében, ezek a nazarénusok a lelkészi hivataloknál jelentkeztek, s minthogy felekezetűk államilag elismerve nincs, felekezetnélküliekké lettek, de közös összejöveteleiket azóta is megtartják, a főünnepeken a vidéken élő róm. kath. és ág. ev.-ból nazarénusokká váltak nagy érdeklődésével. Mivelhogy az 1895. XLIII. t.-c. 25. §-a szerint, a bevett vallásfelekezet valamelyikéből kilépett mindaddig, mig valamely bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezethez nem csatlakozik, csak a kilépés ideijét követő ötödik naptári év végéig esedékes rendes 9) Látja Zs. ur, én még nagyobb védelmezője vagyok a gyámoldánknak, mert senki helyett se fizettetnék vele semmit. S éppen azt tartom helytelennek, hogy a mig Zs. ur helyett is mindent fizetett a gyámóldánk: addig jó volt minden, csak most jajdul föl, a mikor a congrua után magának kellene fizetni az alapbetétet. Szerk. 580 egyházi járulékokat köteles megfizetni, ennélfogva anyagi kötelezettség tekintetében is a teljes leválás az egyház testéről most történt meg s most kell a két, több fizető tagot vesztett egyháznak veszteségei pótlására orvoslást keresni. Mert azzal, reményiem, tisztában van mindenki, hogy különösen a köveskállai egyházban, a 9530 koronát meghaladó adósságból eredő s az állami egyenes adót megközelítő egyházi teherviselés következtében, az egyházunkhoz hiv egyháztagok nem büntethetők azzal, hogy a kilépések miatt vesztett egyházi adóöszszeggel az ő terhük emeltessék. Ez nemcsak okos eljárás nem volna, hanem ekkor igazán elszomoritóan fenyegető alakban terjedne a felekezetnélküliség a phylloxera vész miatt anyagilag mondhatni tönkrement egyháztagok közt. E baj elhárítására a szóban levő egyházak maguktól képtelenek s nagyobb egyházi vagyon hiányában a felsőbb egyházi hatóságok figyelmét hívják fel arra, hogy vegyen tudomást régi bajaikról, az orvoslásra nyújtson segítő kezet, mert a régi bajok vérző sebbé valójában csak ezután válhatnának, ha kínos vergődésükben az egyházak magukra hagyatnak. Nem új jelenségről van itt tehát szó. A leginkább elszomorító e dologban az, hogy még egyházmegyénk derék aljegyzője is úgy ir róla, mintha újabban támadt volna ; ez elszomorító, különösen azért, mert e tényből tévesen, az következtethető, mintha egyházi felsőbb hatóságainknak sem lett volna róla tudomása, s csak most, midőn a veszély füstje szemmel látható, a feljajdulásból vennének tudomást a fenyegető bajról. Köveskálla. Földes Sándor, lelkész. KönyvismEiitEtés. Tompa Mihály reliquiái II. Alkalmi és közönséges egyházi beszédek. Sajtó alá rendezte S. Szabó József, debreceni tanár. Budapest, 1901. Ara 2 kor. XIV., 94 lap. Egyházunk és nemzetünk dicsekedésének, a lant és biblia Istentől ihletett mesterének, Tompának nevét és emlékét bosszú éveken keresztül, lehet hogy mesterséges számításra, a feledés moha kezdte takargatni. Miért történt ez ? — nem vádolunk érte senkit, de dicsérettel kell adóznunk azon kegyeletes buzgalom iránt, melylyel ama n gy lélekkel rokon szellem, S. Szabó József iparkodik eltávolítani Tompa nevéről a feledés mohát, hogy a méltó helyet a mai nemzedék előtt is megtartsa számára. Ez a kegyeletes törekvés ajándékozta meg irodalmunkat Tompa hátrahagyott egyházi munkálatainak I. kötetével 1899- ben, a II-ikkal ez évben s ez állított sok tekintetben érdekes és aprólékosságainál fogva értékes emlékoszlopot a Protestáns Szemlében Tompa papi működésének és életerejének bemutatásával. A kezünk alatti mű a reliquiáknak II. és utolsó kötete, megtoldva Tompának életrajzi adataival, papi működésének feltüntetésével és arcképével. Üdvözlet érte a kegyeletes gömöri fiúnak !
