Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

523

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

524

következőkkel. Mellőzendők a köri értekezletek, mert céltalanok. Ugyanis az iskolai vizsgálaton jelen volt, tehát érdekelt s jelen nem volt, tehát tájékozatlan ért. tagok szavazatától nem tehető függővé, hogy a körfelügyelő mit vegyen be a t. ü. b. elé terjesztendő jelentésébe valamelyik iskoláról. De költségkímélés szempontjából is. Mellőzendő a XII. §. e) pontja is, miszerint a t. ü. b. elnök legfontosabb feladatává tétetik, hogy az egyházmegye iskoláit végig látogassa. Erre mint ekklézsiás papnak se érkezése, de pénze sincs; az iskolafentartó egyházakat sem tanácsos újabb költségekkel, kivált mostanában, terhe’ni. Aztán nem elég felügyelet alatt állanak-e úgyis az iskolák a helyi iskolaszék, a tanfelügyelő, az esperesi látogatás, a körfelügyelők részéről. A túlságosan gyakorolt ellenőrzés utóbb zaklatássá válik. Végre egyenesen sértő a rendtartás azon intézkedése a lelkészek, mint iskolaszéki elnökökre, hogy mig az egyházmegyei t. ü. bizottságnak 1/3 részben tanítókból, 1/3 részben világiakból kell állani, addig a harmadik 1/3 hely nincs biztosítva a lelkészek számára.

A népiskolai vallásoktatás reformjára vonatkozólag gyűlésünk az 1888. évben elfogadott tan terven csak kevés módosítást tesz Meghagyja az Úri imát az I. osztályban, mert úgyis majdnem minden kisgyermek tudja már, Jézus csodatételeit a III. IV. osztályokban, mint Krisztus istenségének bizonyítékait; nem kivánja korlátozni az énekek lehető nagy számmal való felvételét, az egyes vidékek kedvenc énekeire nézve is a helyi iskolaszékeknek szabad kezet hagy fent. Az Úri imán kívül, a többiek verses alakja mellett nyilatkozik, mert jobban bevésődik az emlékezetbe; de kívánatos, hogy azok általános költői becsű művek és minden életkorban használhatók legyenek.

„A magyar evangéliomi belmissio egylet alapszabálytervezetét,“ a lelkészértekezlet előzetes megállapodásához képest, a közgyűlés kiindulási alapul sem fogadja el azon okból, mert annak alapján könnyen status in statu létesülhetne és bár az alkotmányos keretek között mozgó belmissioi munkásságot nemcsak helyesli, hanem a lelkészek intensivebb munkásságát sürgeti is, csatlakozik az erdélyi ev. ref. egyházker. egyházi értekezlet székely-udvarhelyi gyűlési határozatához. (L. Prot. E, I. Lap 26. számában.)

Az orsz. lelkészi nyugdijegyesület felállítását a közgyűlés szükségesnek tartja, de a dr. Horváth Józsefféle tervezetnek oly módositásával, hogy a lelkésznek 40 évi szolgálat után olyan összegre, a minőt az egyesület anyagi ereje megbir, legyen joga nyugalomba vonulni. Kivánja, hogy a közalap is járuljon a nyugdíjegylet jövedelméhez és mivel leginkább egyházi közérdekből történik a nyugdíjazás, az egyházközségek járulékai magasabbak legyenek, mint a lelkészekéi. A nagy egyházi adóval terhelt egyházak terheinek könnyítésére kívánatos, hogy évi segélyek helyett tőkesegélyek adassanak ingatlan szerzésre, melyeknek jövedelmei adóterhek viselésére fordittassanak; egyébként pedig minden közsegély az adóterhek figyelembe vételével osztassák ki.

Az egyházi adózási kérdés megoldására a gyűlés azon elvet mondja ki, hogy a terhek lehetőleg felerészben a családfőkre, felerészben állami adó után vettessenek ki. Pártolja a lelkészi értekezlet azon óhaját, hogy az egyházmegyék és kerületek költségvetéseinek egyensúlya államsegéllyel tartassák fent ; kívánatosnak tartja, hogy a lelkész, esperes, püspök, főgondnok beiktatása egyöntetöleg szabályoztassék. Pártolja gyűlésünk azon inditványt, hogy a zsinat rendelje el a lelkészi fizetések új értékelését és az ingatlanok becslésénél mindenütt a kataszteri tiszta jövedelmet vétesse alapul. Kimondja, hogy a lelkészi fizetéseknek az 1898. XIV. t.-c. alapján való kiegészítésével nem elégszik meg, hanem sürgeti az 1848. XX. t.-c. fokozatos megválósitását. A 30 filléres iskolai adó eltörlése végett a felsőbb egyházi hatóságokat megkeresi, hogy mindent elkövessenek, mert az sok viszályra ad okot és mert a már milliókkal rendelkező orsz. tanítói nyugdíjintézet e nélkül is megfelelhet hivatásának. A reformatio emlékünnepéül október 31. napját megállapítani, úgy a mint a nagy-szebeni ref. egyházmegye javasolja, nem kivánja, elégnek tartván egyházi törvényünk azon intézkedését, hogy október utolsó vasárnapján emlékünnep tartassák a hitjavitás magasztos eseményének megújítására. Arra is kéri gyűlésünk a felettes egyházi hatóságot, hogy az idei népszámlálási adatok alapján a konvent a már majdnem minden pontjában elavult egyetemes névtár helyett újat készíttessen.

Több kevésbbé közérdekű ügy letárgyalása után a közgyűlés esti 6 óra után véget ért, közben birósági rövid ülés is volt és természetesen hosszabb ülésü közebéd, melyen egyházmegyei gondnokunk saját termésű, komáromi borát próbáltuk ki, van-e benne szózat. — Volt bőven !

T.

Leánynevelö intézetünk a múlt tanévben.

Nagy gonddal és lelkiismeretességgel számol be nevezett intézetünk „Értesítője“ az elmúlt tanévről. A felügyelői teendőket ez évben is dr. Horváth Józsefné theol. tanár, a valóban tudós, kiválóan gondos nevelő és ezért az intézetért, egyedül anyaszentegyházunk érdekében, tőle telhető minden áldozatra kész férfiú végezte.

Nevelőnőkül a leánykák létszámához mérten hárman, u. m. Értei Erzsébet, Bobrovniczky Mariska és Vozáry Erzsébet kisasszonyok voltak alkalmazva, a kik Török Emma igazgatónő vezetése mellett végezték a serdülő leánykák nevelésének nehéz és nem mindig hálás, de mindenkor nemes munkáját. Hogy müködésök nem volt eredménytelen, azt kétségtelenül mutatja az a ragaszkodás, melyet az eltávozott növendékek az intézet és annak nevelőnői iránt szivök legmélyében magokkal vittek s mutatja a tanulmányi eredmény is. ^

A felvett növendékek száma 45 volt, a kik közü egy az év első, egy az év utolsó harmadában eltávozott az intézetből. A 45 növendék közül 37-en részesültek kedvezményben és pedig 5-en 50 K, 32-en 100 K. dijleen-