Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
467 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 468 vait: „Erre vonatkozólag ugyan azt állítja Patay ur, hogy a dijlevél kellő időben lett beterjesztve az esperesi hivatalhoz és az még sem lett az okmányokhoz csatolva. Ebben én határozott gyanúsítást látok, a mit az esperesnek nem szabad magán száradni hagyni s hiszem is, hogy nem hagyja, mert itt ügyiratnak formális elsikkasztásáról van szó, a mely súlyos vád alól tisztázni kell magát,“ szabad-e, lehet-e ez ügyet tisztázás nélkül hagyni ? Nem kell-e mind a két félnek arra törekedni, hogy találjon egy fórumot, a mely ez ügyet kellőleg letárgyalja ? Ha nem lehet egyházi téren, ott van a világi bíróság, vagy ha ide nem akarják vinni, vitték volna becsületbiróság elé. Szabad-e az egyházmegyei közgyűlésnek vagy bármely hatóságnak az igazság kiderítését megakadályozni ? Nem szabad. Rendes bírósági eljárás nélkül ez ügyet befejezni úgy nem lehet, hogy mind a két félen rajta ne maradjon a gyanúnak árnyéka. Ez esetben a bizalmi nyilatkozat, különösen, ha nem egyhangú, nem ad teljes elégtételt, de nem ad ám a tisztségekrőli lemondásnak el nem fogadása, a kért fegyelmi eljárás megindításának elutasítása sem. Ez ügyre teljes világosságot kell deríteni. A sikkasztás vagy a rágalmazás súlyos vétség, ennek gyanúja alatt egy esperes vagy főjegyző nem maradhat. Patay hibát követett el, midőn a februári egyh. megye gyűlésen nem kérdezte meg, hogy a dijlap hová lett a kérvény mellől ? De súlyosabb hibát követett el az esperes, midőn dacára annak, hogy Patai a küldöttség által vitt levélben jelezte a dijlap küldését, dacára annak, hogy a kérvény felzetén rajta volt, „melyben a javított dijlap megerősítését kérik,“ rajta volt „I —III. melléklettel,“ még sem kérdezte sem a küldöttségtől, sem levélben Pataytól, hogy a dijlap hová lett ? Ily súlyosan comprámittáló körülmények között az eltussolás semmi szin alatt sem szolgál az egyház erkölcsi színvonalának emelésére. Összesen 48 ügy tárgyaltatott le gyűlésünkön, a melyek legnagyobbrésze építkezésekre, adás-vevési és csere ügyletekre vonatkozik. Jóváhagyatott a bessei, borii és váradi tanító választás. A vallásoktatás reformjára vonatkozólag inditványoztatik, hogy az osztály összevonás mellőzendő. A o-ik osztályban az ó-, a 4-ikben az újtestamentommal foglalkozzanak a gyermekek, továbbá, hogy a hittan mar a 3-ik osztályban tanítandó és az imaformák nem mellőzhetők, de szükséges azoknak átdolgozása, rövidítése. Ivissáró 2-ik iskola építését jelentette be. Ezt örömmel vette tudomásul az egyházmegye, mivel belátta, hogy 120—130 növendéket egy tanitó, ha az még oly kiváló is, kellőleg nem taníthat. A pozsonyi missio értekezlet jegyzőkönyve pártolólag vétetett tudomásul. A nagyszebeni indítvány elfogadtatott, de oly formán, hogy a reformáció emlékére tartandó úrvacsora osztás a szüretivel egyidőre essék. Bekebeleztetésöket kérték Vargha Sándor és Patay Miklós segédlel készek, felavatásukot pedig öten. A bessei egyház azért folyamodott, hogy volt tanítója : Vikár Géza, mivel csak egy éven át viselte ott hivatalát, köteleztessék a mintegy 170 koronát tevő útiköltség egy részének visszatérítésére. A költség fele része visszatérítendő. Arany Lajos ladányi tanító azt kérte, bogy engedtessék meg neki a tanítói gyámolda kötelékéből való kilépés. A tanítói egyesület javaslata alapján a közgyűlés ezt megengedte, azonban e határozat megfellebbeztetett. Mindenesetre érdekes ügy. A tanitóegylet új alapszabályai megerősittettek. Bírósági ülés is volt. Tóth Lajos nagysallói tanító megtagadta az ingyen való orgonálást. Bíróságunk fegyelmi eljárás terhe alatt kötelezte őt az ingyen való orgonálásra. Kiss Gyula lévai tanitó megfellebbezte a lévai presbyterium azon határozatát, hogy a Barsmegyei általános tanitóegyesület gyűlése alkalmából tett kiadásait az egyház megtéríteni nem tartozik. A bíróság helybenhagyta a presbyterium határozatát és utasította a felebbezőt, hogy a várostól kérje költségei megtéritését. Különös, hogy a városi tanács Kiss Gyulát az egyházhoz, az egyház a városhoz utasítja és űzetni egyik sem akar. Vége ez ügynek az lesz, miszerint a tanítók megunják a sok herce-hurcát és nem mennek a gyűlésekre. Ezzel bevégeztem tudósításomat, de nem teszem még le a tollat, valami úgy nyomja a szivemet, annak kifejezést kell adnom. Nem igen régen egyik előkelő tagja egyházunknak igy nyilatkozott: ..Fogadni merek, hogy nincs oly ügy, melyet akaratom szerint keresztül nem viszek minden egyházi fórumon.“ Ez a nyilatkozat jellemző reánk nézve. Nem az igazságot keressük, hanem a személyt nézzük. Nem a valódi érték, hanem a látszat után ítélünk. Az érdek csoportosít bennünket, mindegyik csoport a maga embereit tolja előtérbe és pedig a használhatóság szerint, a feltétlen engedelmesség megkivánásával. Ennek folytán ambiciózus ember megtagadja magát, lesz hízelgő, alakoskodó, nem nyilvánítja a maga nézetét, mivel tapasztalja is, hogy a ki a maga lábán jár, az, mint nem használható, mellőztetik. Az érdek, a befolyás alapján hozatnak helytelen ítéletek, egymásnak ellentmondó határozatok, szóval nincs meg bennünk az az erkölcsi erő, mely előtt mindenki meghajlik, mely tiszteletet parancsol. Ilyen leszállított érték mellett csoda-e, ha nem kellünk senkinek? Csoda-e, ha senki sem bízik bennünk ? Nemcsoda, magunkban sincs meg az önbizalom. Előfa vagyunk, de megtámadva temérdek féreg által^ Ezek legszebb ékességeinket elpusztították, az ékesség nélküli fát pedig elkerüli mindenki. Ne csodálkozzunk azon, hogy fogyunk, mi magunk vagyunk az okai ! Pózba. Bihary Kálmán.
