Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-23 / 25. szám
407 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 408 mindezek elenyésznek, ha szorosan figyeljük, a büntetés halogatásával járó, — a büntetésnek ez által a gyermeki lélekre; mindinkább gyöngülő hatását, főleg pedig azt, miként a tanitó az ilyen állapot mellett az élénken figyelő gyermeki lélek előtt nem úgy fog feltűnni mint az iskolának feltétlen ura, hanem csak mint egy eszköz, melyet az iskolaszéki- vagy szülei hatalom van jogositva irányítani vele szemben. Ilyen állapot mellett t. Értekezlet! hiszem nincs gyakorlati paedagogus a ki helyeselni tudná a tanítás és nevelés föntebb emlitett és kierőszakolni akaró ferde intézkedését. Mert hisszük-e, ha a gyermek annak tudatára ébredne, hogy őt tanítója saját belátása szerint, előbb elkövetett bűnös cselekménye alalapján megbüntetni jogositva nincsen, ismétlem, hisszük-e, hogy iskolánkban azt a rendet, fegyelmet stb. képesek volnánk fentartani ?! Engemet eddigi gyakorlatom, megfigyelésem, az ellenkezőről győzött meg. Maradjon tehát a testi fenyíték alkalmazásának joga a tanitó, az iskolának feltétlen ura kezében : gyakorolja ez a büntetést az ő emberi nemes érzése, paedagogiai megfigyelése, részrehajlatlan igazságossága alapján személyesen, igazságosan és kizárólagosan. A helyesen alkalmazott testi fenyíték, olyan a népiskolában mint a betegnél a gyógyszer, többet ér ez Basedov cukor betűinél, Lökké becsvágyánál. Még egy fontos dolog van, mire nézve 't. Értekezlet szives figyelmét fel kell hivnom s ez a tankénak a büntetés utáni magatartása a növendékkel szemben. A mindnyájunk által nagyon is ismeretes általános szabályokat itt nem részletezem, de kiemelem, hogy a büntetés után iparkodjunk a növendék bánatát fokozni, — mert a büntetés maga nem javit, ez legfeljebb elijeszt, hanem javítani fog a cselekménynek megbánása, a lelki töredelem, ezt fokozzuk tőlünk lehetőleg ez fogja a büntetést a négiskolában lényegesen ritkává tenni. Az eddig mondottak részben paedagogiai ismereteinken, részben lélektani megfigyeléseimen alapulnak s most vizsgáljuk meg miképen intézkedik a törvény a testi fenyitékről. Kozma Andor és Tóth Béla tagadja, hogy a testi fenyítéknek a népiskolában helye van, én pedig állítom s állításomnak íme a bizonyítékai : Az 1882. évben kiadott kúriai döntvény megengedi a testi fenyítéknek a népiskolában bizonyos korlátok közötti használatát; a dunántúli ev. ref. egyházkerület által 1899. év szept. 17-én alkotott népiskolai rendtartás V. §. b) pontja megfontolandó esetben, a vessző használatát szintén megengedi. S a legerősebb bizonyíték az, hogy midőn a Budapesti Hírlapban a testi fenyíték ellen, amaz ismert nevű két vértezett philantrop a harcot megindította, tehát a leginkább élére állított körülmények között, a midőn a hajsza oly erős hullámokat kezdett hányni, hogy a legtapasztaltabb paedagogusok is a körülményekből a helyzet okvetlen megváltozását kezdték jósolgatni, mondhatnám a forduló pontnál 1900. év dec. 5-én egy esetből kifolyólag 10,451. ügyszám alatt a kúria újólag is kimondta, miként a tanítónak joga van növendékeivel szemben házi fegyelmet gyakorolni. Igaz, hogy a testi fenyítékkel még a közel múltban, az én gyermek koromban is, túlságos visszaélés történt; téves dolog volna azonban azt hinni, hogy ez csak nálunk Magyarországban volt így, ez a müveit Európának általános állapotát jellemezte , példa rá Angliának szabadságára büszke állampolgára Burkának Génlis asszonynyal folytatott beszélgetése, ki midőn Angliának nevelési viszonyai felől tudakozódott, az a nyírfa erdőkre mutatott. Józan paedagogus és józan elme nem is testi fenyítéket ítéli el, hanem annak hibás kezelését; ne a testi fenyítéket dobjuk el, hanem gondoskodjunk annak okos kezeléséről. A visszaélés mint mindenben, úgy iti is megboszulja magát, mely a gyermeket makacscsá, megátalkodottá, szemtelenné, szolgalelküvé, hazuggá, fortélyossá, butává, érzéketlenné teszi, megrontja lelkét és gorombává alakítja át. Pestalozzi a pofonütést alkalmatos időben nem helyteleníti, — Distervég pedig oda nyilatkozik, hogy jaj annak az iskolának, melyben a bot uralkodik, de jaj annak is, hol soha nem lehet az ultima ratio. Karcsanyéki „A nemzet művelődás alapja“ cimü munkájában pedig azt mondja : „A családok, iskolák, valamint egész államok virágzása is, az ifjúság szigorú fegyelmén alapszik. Sokáig lehetne boncolgatni a kérdést, akár neveléstörténelmi, akár részletes tanitástani, akár lélektani, akár gyakorlati szempontból, miután azonban a tiszt. Értekezlet szives figyelmét már eddig is nagyon igénybe vettem a mondottakból levonom a lényegét s kijelentem jól megfontolt ítéletem és a törvény alapján, miként a vesszőbüntetést rendes nevelési eszköznek el nem ismerem, de ezt ott alkalmazni, hol más eszközökből kifogytunk, az elmondott szabályok megtartása mellett helyén valónak tartom; — mert, bölcs Salamon példabeszédes könyve szerint: A ki a vesszőt kiméli, gyűlöli a fiát. Láng Mihály jeles paedagogusunk pedig állítólag azt mondja, — de én is elismerem igazságát: „A gyermeknek pálca, a ifjúnak korlát, a férfinak szabadság, az öregnek tisztességre van szüksége.“ K.-Sáró. Huszár Károly, ev. ref. tanitó. Döntés után és mégis előtt. — Népiskolai rendtartás — ügy. — Lapunk múlt évi 38-ik számában Fejes Kálmán tanitó ur „Döntés előtt“ cimü cikkében arra akarta befolyásolni a kerületi gyűlés tagjait, hogy az általa szerkesztett Népiskolai Rendtartást fogadják el. 1899. szept. 14-iki egyh. kér. jkönyv 228-ik lapján ezt olvashatjuk : „a) Fejes Kálmán előterjeszti a népiskolai rendtartás összes szabályait felölelő munkálatát. A népiskolai bizottság ezen munkálatot végig tár
