Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-20 / 3. szám
35 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 36 Illetékes felekezeti hatóság fölmentő határozatot hozott, az illető lelkész önmaga nincs, csupán fölöttes hatósága van jogosítva arra, hogy a közigazgatási bizottságnál panaszjoggal élhessen. Oly megszorítása ez az egyéni jognak, a mi alkotmányos államban bizonynyal nincs helyén s annál kevésbbé, mivel az a fölöttes hatóság is emberekből állván, ha bármi okból vagy emberi gyarlóságból, alantas közegét jogvédelemben nem részesíti, az esetleg ártatlan, sőt tán üldözött lelkész jogvédelemben nem részesülhet; vagy félnie kell a vallásügyi ministernek a közigazgatási bírósági igazságérzetétől, igazságos eljárásától? A törvény 10. §-a pedig vagy érthetetlen vagy méltánytalan. Ez u. i. arról intézkedik, hogy a kiegészítés 1200 koronára 3 év, 1600 koronára pedig további 6 év alatt fokozatosan történik. A fokozatosság alatt azt értsük-e, hogy 3 évig 1200 és 3 éven túl, 6 évig 1600 koronára lesznek a lelkészi fizetések kiegészítve? Vagy azt értsük, hogy a kiknek javadalmuk távolabb áll az 1200, illetve 1600 forint minimumtól, először azok, aztán a kevésbbé távol állók, s végre a legközelebb állók fizetése fog 3 év alatt 99, 900. és 901-ben egymásutáni sorrendben kiegészíttetni 1200-ra s a további 6 év alatt ép oly sorozatban 1600-ra? Ugyan minő méltánytalan eljárás lenne ez, különösen a törv. 19. § ának rendelkezésével szemben, mely határozottan kimondja, hogy a 2-ik §-ban említeti lelkészeket a 10-ik §. szerint megillető jövedelmi kiegészítés 1899. január elsején veszi kezdetét.» Vájjon kiegészítés lenne-e az a törvény értelmében, a mely 99. jan. 1 helyett 900 vagy pláne 901 elsején venné kezdetét s a mi csak 907. január J. kerülne rá az utolsó kategóriában levőre? Azt mondhatjuk, hogy a törvény 10-ik §-a uem elég világosan, nem szerencsésen, nem szabatosan van fogalmazva, de azt a képtelenséget nem tulajdoníthatjuk neki, hogy a törvényben megállapított két kategória (1200 és 1600 kor.) keretén belül és külön kategóriákat engedhetne fölállítani akkor, midőn a törvény 19. §-a értelmében joga van minden lelkésznek, a kinek fizetése az 1200 koronát nem éri el, 1899. jan. 1-től az 1200 koronára való kiegészítésre. És hogy ez a helyes értelmezés, azt a fönt kifejtetteken túl, a ministeri fölfogás és eljárás, illetve a congrua kiutalása is igazolja. Ezek előrebocsátása után térjünk át a 11. §. intézkedésére vagyis a lelkészi jövedelmek fölszámitásának elvi szempontjaira. A törvény 12. §-ában ki van mondva, hogy «a jövedelmek és kiadások bevallásának és igazolásának módozatait a vallás és közoktatási minister a felekezeti hatóságok meghallgatásával, rendeleti utón állapítja meg.» Miként történt ez a meghallgatás, nem tudom, de hogy félreértés csúszott be, azt a Bevallási ivén olvasható utasítás és a ministeri rectificatió által tett törlések igazolják. Lehetetlen elismeréssel nem adóznunk a minister és a törvényhozás azon intézkedéseiért, hogy ha már szegényes 600 írtban lett a törvényben megállapítva a minimum, ez a fölfogás enyhítve lett azzal, hogy a lakás, a kert 11/2 kát. holdig nem számíttatott jövedelemnek, aminthogy kivált falun, tényleg biz azok nem is képeznek jövedelmet; továbbá, hogy a termények és munkában szolgáltatott jövedelmek 1/G-& levonásba hozatott, mert biz azok névleges értéküknél Yg-dal alantabb is állanak ; végre pedig, hogy az esketési és a keresztelési stóladijak, — melyek a polg. házassági törvény életbeléptetése óta kérdésesek is, fölszámitás tárgyát nem képezik. Nem kevésbbé elismerésre méltó e törvénynek azon intézkedése, hogy «a lelkész által élvezett jövedelmekre kirótt állami, törvényhatósági, községi és egyéb, valamely törvényben gyökerező közterhek , vizszabályozási költségek, valamint az országos és az egyházmegyei gyámintézeti-, nyugdíj és egyéb alapok számára teljesítendő rendes évi fizetések is, levonandóknak vannak kimondva. Ép igy elismerést érdemel a törvénynek azon gondoskodása, a mi a törvény 11. §-a II. sz. alattijában nyert kifejezést, hogy t. i. segédlelkész tartásáért személyenként 500 koronánál több föl nem számítható; — ennyi tehát igen, és hogy «lótartási átalány és fuvarköltség címén is 400 koronánál több le nem vonható, ennyi azonban levonható. íme ezek azon elismerésre méltó kedvezmények, melyek a törvény szűkében kiszabott keretét, — 600 — 800 frtos fizetést némileg tágítják, a szegényebben díjazott lelkészek javára fölebb emelik. S nézzük vizsgálódásunk III-ik részében ezeknek a kedvezményeknek s átalában a törvénynek mikénti végrehajtását? (Vége köv.) K. Körmendy S. Szúnyog szűrés, tevenyelés*). Mikor a b.-somogyi ev. ref. egyházmegye főjegyzője a Csurgón tartott gyűlésről, saját szavai szerint, igen röviden közölte a hozott határozatokat, bemuta*) Feltett szándékom ellenére is közlőm ezt a felszólalást, mint olyat, a mi tisztán felvilágositásokra szorítkozik — már t. i. Írója szempontjából — és mint „leszerelést“ e lapban, tehát végszót. Szerkesztő.
