Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-26 / 21. szám

347

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

348

a börtön sem ijesztett vissza reform átori munkájától: az nem működhetett oly zajtalanul és eredménytelenül, hogy a híveiért aggódó bíboros érsek Oláh Miklós hírét ne vegye azoknak, a mik Révkomáromban történtek. Fájdalom ! a részletekről semmi adat sem maradt reánk. De ha okmányokkal nem igazolhatjuk is tüzetesen Huszár Gál révkomáromi prédikációinak hatását, eredményét: egy hű képet mégis alkothatunk magunknak arról, azon következményekből, a melyeknek mindenesetre fontos és nevezetes előzményei voltak, s melyeket az ő szereplése idézett elő. Értem itt azon főhercegi parancsot, melylyel a reformációnak ez a lánglelkü apostola Révkomáromból elüzetett, s a melyre vonatkozó levelezések a bécsi titkoslevéltárban fent maradtak 31).

Ezen levelek szerint értésére esvén Oláh Miklós esztergomi érseknek az, hogy érseki megyéjében, nevezetesen Révkomáromban, milyen nagy arányokat öltött a reformáció, s a száműzött kassai lelkész Huszár Gál, milyen szives fogadtatásra talált a városi polgárság és a csajkások körében, mit sem késett, hogy gyors intézkedéseivel, a vándor reformátor hathatós működésének gátat vethessen. Ezért nem lehetett tartós itteni maradása sem, mert a nevezett érsek felhívta a város biráját és a csajkások kapitányát, hogy az eretnek prédikátort űzzék el a hatóságuk alá tartozó területről, vagy fogják el és börtönözzék be.

Mikor látta az érsek, hogy rendeletének semmi eredménye sem lett, királyi parancsért esedezett Ferdinándnál, s azt jelentette néki, 1563. január 15-dikén kelt felterjesztésében, hogy a múlt évi október 31-én kelt levelében jelentést tett bizonyos Gál nevű gonosz bujtogató s lázadást szitó eretnek szentségtagadóról (sacramentariusról) és sok elvetemedett bűnökben leledző emberről, a ki Révkomáromban lázitja a népet. De — úgymond — azóta ismét kapott panaszos leveleket Révkomáromból, melyekben azt Írják néki, hogy az a bizonyos Gál ott prédikált és a nép közül többeket maga részére megnyert, sőt még kevéssel ez előtt is összegyűjtötte azt. Felemliti levelében, hogy hasztalan ir a város birájának és várkapitánynak, miszerint azt az eretneket maguk között ne tartanák, mert annak sem lett semmi haszna sem ; de hiszi, hogyha a révkomáromiak kevés jelentőségűnek tartották is az ő leveleit, a hasonló értelmű királyi parancsnak, mindenesetre engedelmeskedni fognak. Kéri azért a felséget, eszközölje eltávolittatását; majd igy végzi levelét: „méltóztassék királyi felségednek meggondolni, hogy ezen gonosz országháboritó, kóbor (vagabundus) férfiú az ellenkező irányba fordult helyeken, mily sok rosszat tett és kiváltképpen Kassának mily zajos nyugtalanságot és zűrzavart okozott, mig kebeléből kikergethette. “ 32).

Nagyon valószínű, hogy Ferdinánd azért nem küldött Oláh Miklós kérésére királyi parancsot Huszár Gál elűzésére, mert a kassai vizsgálatból jól tudta, hogy az ottani zavargásra is épen Huszár Gál terve31) Fráknói Vilmos, közölte Századok 1876. évf. 34. 1.

32) A levéltöredék latin eredetije Fraknóytól ugyanott.

zett elfogatása adott alkalmat. De ha az óhajtva várt királyi parancs elmaradt is, találta más módját az érsek annak, hogy Huszár Gált Révkomáromból elűzhesse : a hadügyek élén álló Károly főherceget kereste meg, és azt kérte fel arra, hogy céljai eredményre vezessenek.

És Oláh Miklós nem számított rosszul, mert Károly főherceg, még 1563. óv elején szigorú parancsot küldött a révkomáromi vár kapitánya és tisztartójához, hogy Huszár Gált fogják el, melyről Ferdinándot is értesítette: „jóllehet a veszélyektől való félelemből Huszár Gált alig tartóztathatja fel ezen részekre való visszatéréstől, mindazonáltal jobban meggondolták a már kétszer megkisérlett elfogatást, melyet Nagy Istvánnak, a révkomáromi naszádosok kapitányának kötelessége lesz elintézni.“ Ez a Nagy István Huszárnak mély tisztelője és a reform elveknek buzgó hive lévén, s külömben is az üldözött reformátornak hallgatóihoz és pártfogóihoz tartozván : lehetségessé tette neki, hogy a parancs végrehajtása előtt Révkomáromból elmenekülhetett. Ekkor már negyedszer vette kezébe a vándorbotot s úgy látszik, egyenesen Nagyszombat felé tartott.

Fentebb már említettem, hogy 1564. évből ismerjük Oláh Miklósnak egy levelét, melyben követeli a Sántha Pál és Panithy János által Nagyszombatba bevitt eretnek hitszónok eltávolítását. Vájjon ki volt ez az eltávolitandó reformátor ? Nincs megnevezve; de mivel az 1563-ban Révkomáromból szerencsésen elmenekült Huszár Gál 1565. január 28-án királyi parancscsal űzetett ki Nagyszombatból, nagyon valószinü, hogy az érsek már 1564-ből ismeretes levelében is az ő eltávolítását követelte, mivel erre a levélre a mindjárt idézendő királyi parancs is úgy hivatkozik, hogy abban is Huszár Gál eltávolítását követelte Oláh Miklós, s ezen két összhangzó parancsból önkényt kínálkozik azon következtetés, hogy a reformációnak ez a megtörhetlen lelkű bajnoka, Révkomáromból elmenekülése után, örömmel fogadta a nagyszombati kapitánynak és a tekintélyes városi polgárnak (Panitnynak) meghívását, hogy ezen befolyásos pártfogóinak oltalma alatt az érsek székhelyén hirdethesse az evangyéliomot. Bizonyára sikeres működésének elfojtására küldte Oláh 1564-diki levelét, melyben az eretnek eltávolatását követelte s mivel felhívását a prot. érzelmű városi tanács nem teljesítette, — mint Huszár Gál révkomáromi szereplésekor is megkisérlette — királyi parancsért esedezett, s ezen alkalommal ki is eszközölte azt; mely igy hangzik: „Miksa király rosszalja, hogy a nagyszombati városi tanács, Oláh Miklós esztergomi érsek előbb kiadott parancsolata ellenére és belegyezése nélkül, megint bizonyos Gallust fogadott a városba, a ki a lelkészi és hitszónoki állást istentelen módon bitorolva, keresztyénoktatás színe alatt eretnekséget és lázadást terjeszt, és a kit gonosz tanaiért már több helyről elkergettek. Ennélfogva szigorúan meghagyja a király, hogy Gallust azonnal kiutasítsák a városból, és az érseknek, mint praelatusuknak mindenben engedelmeskedjenek, valamint neveztessenek meg mielőbb Gallus pártfogóig