Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
Tizenkettedik évfolyam. 21. szám. Pápa, 1901. május 26.-A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czí— mére küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.-A.Z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János fómunbatárs ozimére küldendők. * Nagy és fenséges ünnep ez! Lelkesedésnek, meggyőződés erejének, bátorságnak csodálatos magasztos ünnepe! Forduló pont az emberiség történelmében, az óvilágnak, a setét tudatlanságnak, a kíméletlen vadságnak napja mintha örökre nyugodni tért volna, hogy egy szebb jövőnek hajnala derüljön fel a sovárgó, a jobb után törekvő emberiség felett! Gyávákból hősök, félénkekből bátrak, tudatlanokból tudósok, együgyüekből bölcsek levének e napon. S a kik kevés napokkal azelőtt leverten, tehetetlenül oszlanak el, szétszóródva az igaz ember keresztje alól, a kik mintha sohasem ismerték volna egymást, messze kitérének egymás útja elől, most valami csodás erővel vonzatva «valának egyakarattal mindnyájan együtt» ! Össze hozta őket valami ellenállbatlan akarat, talán a visszaemlékezés a felejtbetlen mesterre, a kit elhagytak, megtagadtak a kínok alatt; talán a kötelességérzet, melyet ha elfojthattak is pillanatra a gyászos események, de végkép elhallgattatni, elnémítani nem bírtak, vagy talán az a csodálatos erő, a mely mint valami «sebesen zugó szélnek rendülése tölté be a házat, melyben ülnek vala!» Kettős tüzes nyelvek ülének mindenikre azok közül és megtelének Szentlélekkel, s kiállva a jeruzsálemi nagy piacra a szív és lélek teljességéből hirdették a megfeszített Jézust a világ minden tájékáról egybesereglett sokaság között. Szavuk most lágyan, szelíden, szivrehatóan zengett, mint a szeretetnek édes, bűbájos zenéje; majd mennydörgés szavával rázza meg a hallgatóságot, mint az igazság messze hangzó harsonája!! megragadó erővel hirdeti a jognak, a szabadságnak diadalmát, égi hangokon magyarázza Isten országának elbűvölő szépségét!! Mindenik nemzetbeli megérti e hangokat: a kevély római, a miveit görög, izrael elzárkózott nemzetbelije, párthusok, médok s valakik csak ott Összegyűlve valának, megértik a szeretet szavát, az igazság beszédét!! Mi módon vagyon azért, hogy halljuk őket a mi tulajdon nyelvünkön szólani? Mondának egymás közt a meglepett sokféle nemzetbeliek!? Mi módon!! Oh a lelkesedésnek, a tűznek, a léleknek szavát, a meggyőződés ellenállbatlan varázsu beszédét megérti, megismeri mindenki, olyan az mint a dal, a melynek nincs szövege, mint valami elragadó ének, melynek ha hangja, szavai ismereteiének is, de édes, bűvös-bájos menete, kifejezésének, árnyalatainak varázsa kifejez előttünk szeretetet, bátorságot, igazságot^ lelkesedést, s minden nemes és fenkölt érzelmet, melylyel szivünk telítve, hangolva, előkészítve van. 21
